lucilla süt

Egy újabb svéd klasszikus, a vaniliás szívecskék

2011-09-22T09:31:00.000+02:00

Leánykori nevén vaniljhjärtan, nagy kedvenc, mindenféle helyen kapható a sarki közérttől a legszínvonalasabb cukrászdákig. Alapvetően meglehetősen egyszerű sütemény, linzertésztába zárt vaníliakrém, az elkészítése sem macerás, bár azért nem egy muffin. Ahhoz, hogy ilyen szép szívformájú legyen, persze kell felszerelés, nekem eltartott egy darabig, amíg hozzájutottam, de láttam már itthon is szilikonos kivitelben, illetve minden további nélkül kisüthető egy nem túl mély muffin formában, ahogy azt például a norvégok teszik, bár ők nyilván nem hívják szívecskének. A recept ki másé lenne, mint Jan Hedhé.

Először is össze kell dobni egy linzertésztát. Ehhez 240 gramm lisztet, 200 gramm vajat, 50 gramm porcukrot, 5 gramm vaníliás cukrot, egy csipet sót, valamint két tojássárgáját gyorsan összedolgoztam, majd a hűtőbe került befóliázva egy órára.

Közben 250 gramm tejet felforraltam egy vaníliarúddal, majd hűlni hagytam. Kikevertem 3 tojássárgáját, 60 gramm cukrot és 20 gramm keményítőt, majd ráöntöttem a már éppen meleg tejet, és visszatéve a tűzre, besűrítettem a krémet. A besűrítésnek persze nem kell teljesnek lenni, azaz ne legyen kész vaníliakrém, hanem annál lágyabb, mert a sütőben még sűrűsödni fog. Amikor kész lett, belekevertem még 12,5 gramm vajat (ez kb. egy teáskanálnyi). Hagytam kihűlni.

A tésztát nagyjából 3 mm-re nyújtottam, és kibéleltem a két harmadával 15 darab formát. Ezt úgy a legegyszerűbb kivitelezni, hogy egymás mellé tesszük a formákat, és rátesszük a kinyújtott tésztát és egy darabbal szépen belenyomkodjuk a formákba, a maradékot pedig leszedjük. Minden tésztára tettem egy evőkanálnyi krémet, nagyjából a forma 3/4-ig kell feltölteni. A maradék tésztával lezárjuk a formákat, kicsit odanyomkodva a széléhez. Villával megszurkáltam óvatosan a felső tésztákat, hogy ne spricceljen a sütőben.

Előmelegített sütőben sütöttem 190 fokon, nagyjából 20-25 percig, illetve amíg egy kis színt kapott. A formából azonnal kiszedhetően (kivajazás nélkül is), érdemes rácsra tenni, hogy ott hűljön ki. Kihűlés után porcukorral megszórtam. Tálalásig hűtőben tartandó, de tálalás előtt egy fél órával ki kell venni, mert szobahőmérsékleten az igazi.

Alapanyagok:

240 g liszt
200 g vaj
50 g porcukor
5 g vaníliás cukor (nem vanilin, természetesen)
csipet só
2 tojássárgája

250 g tej
egy vaníliarúd
3 tojássárgája
60 g cukor
20 g keményítő
12,5 g vaj

porcukor

Még egy torta midsommarra

2011-06-24T09:49:00.002+02:00

Merthogy találtam még jobbat, mint a múltkori. Illetve ez a recept talált meg engem, mert az ICA havi receptújságjában érkezett a postaládába, mivel kellően nagy összeget sikerült náluk eltapsolni az utóbbi hónapban. De ezúttal megérte, mert igencsak jó tortát sikerült készíteni a segítségükkel, csupa fantasztikus alapanyagból: eper, fehér csokoládé, karamell, kesella, citromhéjjal ízesített tejszín. A leírás alapján talán kicsit bonyolultnak tűnik, de tulajdonképpen egyszerű és ha nem számítjuk a hűtési időt, gyors is. És talán nem utolsó szempont, hogy sütni sem kell, úgyhogy tomboló kánikulában is lehet vállalkozni rá. Na persze itt kánikuláról még nem tomboló verzióban sincs szó ...

Első körben beáztattam 2 lap zselatint hideg vízbe, valamint 300 gramm fehér csokoládét apróra szeltem. Előkaptam egy teflonserpenyőt és 3/4 dl cukrot kevergetés nélkül világosbarnára karamellizáltam. Amikor elérte a kívánt színt, hozzáöntöttem 2 dl tejszínt. Erre persze a karamell fogta magát és tömbbé keményedett, így szépen lassan, kevergetés mellett felolvasztottam a tejszínben. Amikor feloldódott, belekevertem a kinyomkodott zselatint és ráöntöttem a fehér csokira, és amikor egységes masszává kevertem, belekevertem 250 gramm kesellát (ehelyett Philadelphia krémsajtot lehet használni). Mivel a krém így szépen kihűlt, mehetett a hűtőbe, míg jól lehűlt, pár órára, de akár előző este is elkészíthető a krém.

Közben elkészítettem a torta alapját. Ehhez 16 db teljes kiőrlésű kekszet ledaráltam, majd 100 gramm olvasztott vajjal összekevertem és egy kapcsos tortaforma aljába nyomkodtam a keveréket. Ez is ment a hűtőbe egy kis időre.

Amikor a krém kellően kihűlt, habverővel felvertem és a tortalapra kentem. Nagyjából fél kiló epret szeltem rá. Felvertem 2 dl tejszínt egy kiskanál cukorral, belekevertem egy citrom héját és habzsákból a tortára nyomtam. Némi fehér csokoládé forgáccsal díszítettem.

A recept alapján azonnal fogyasztható, de jobb lesz néhány óra hűtés után.

Alapanyagok:

A krémhez:

300 g fehér csokoládé
2 zselatinlap
3/4 dl cukor
2 dl tejszín
250 g kesella vagy krémsajt

A tortalaphoz

16 db teljes kiőrlésű keksz
100 g vaj

A díszítéshez:

500 g eper vagy más bogyós gyümölcs
2 dl tejszín
1 kk cukor
1 (bio) citrom reszelt héja
fehér csokoládé reszelék

Midsommartårta, avagy szentivánéji torta

2011-06-15T09:06:00.001+02:00

Még tavaly került sor eme habos torta elkészítésére, ami ránézésre valami komplex cukrászati műremeknek tűnik, pedig nem is, sőt, valójában egy kifejezetten egyszerű történet. Mivel jóval midsommar után készült, elhalasztottam idénre a publikálást, már csak a magam kedvéért is, merthogy jövő héten ismét időszerű lesz elkészíteni. A midsommar és az eper olyan szorosan összetartozik, hogy elképzelni sem tudok más gyümölcsöt ezen a napon (sőt valójában a nyár első fele az eperről szól, esetleg néhány más bogyós gyümölcs rúghat labdába, mint a málna, vagy az áfonyák.)

Először is sütöttem egy kakaós tortalapot. Ehhez 200 gramm vajat habosra kevertem 2 dl cukorral, majd hozzátettem 2 tojást és tovább kevertem. Összekevertem közben 4 dl lisztet, 1,5 teáskanál sütőport és 2 evőkanál jóféle kakaóport, majd hozzádolgoztam a vajas, tojásos keverékhez. Végül a tésztába kevertem 1 dl tejet, majd az elkészült masszát kivajazott tortaformába tettem és 180 fokon nagyjából fél óráig sütöttem.

Közben elkészítettem egy vaníliakrémet. Ehhez 2,5 dl tejet felforraltam egy fél vaníliarúd kikapart belsejével és héjával. Miközben hűlt a tej és ázott a vanília, 3 tojássárgáját kikevertem 2/3 dl cukorral és 2,5 evőkanál kukoricakeményítővel. A masszához hozzáöntöttem a langyos tejet, majd visszatéve a tűzre, besűrítettem a krémet. Amikor kész lett, egy evőkanál vajat gyors mozdulatokkal belekevertem. Érdemes néhány percig kevergetni a krémet, mert így lesz igazán selymesen krémes.

Az összeállítás előtt még felvertem 6 dl igen jóféle tejszínt és kenhetővé kevertem 2 dl eperlekvárt. A kakaós tortalapot három részre vágtam. Az alsó szintre eperlekvárt kentem, rátettem a második réteget, erre került a vaníliakrém és egy réteg tejszín, majd rákerült a harmadik tortalap. A tortát kívülről beborítottam a felvert tejszínnel. A tetejére nagyjából fél kiló megmosott és negyedelt eper került, a torta szélét pedig fehér csokoládé forgácsokkal díszítettem. A maradék tejszínt pedig habzsákba tettem, és habrózsákat nyomtam mindenhova, ahová kívánkozott.

A recept a Baka magazin tavaly nyári számából való.

Alapanyagok

A tortalaphoz:

200 g vaj
2 dl cukor
2 tojás
4 dl liszt
1,5 tk sütőpor
2 ek kakaópor
1 dl tej

A vaníliakrémhez:

2,5 dl tej
fél vaníliarúd
2/3 dl cukor
3 tojássárgája
2,5 ek kukoricakeményítő
1 ek vaj

Összeállításhoz:

6 dl tejszín
2 dl eperlekvár
500 g eper
fehér csokoládé

Whoopie pie, ezúttal egy vaníliás, mogyorós krémmel

2011-06-13T11:05:00.005+02:00

Töredelmesen be kell vallanom, hogy bő egy hónappal ezelőttig azt sem tudtam, hogy létezik whoopie pie elnevezésre hallgató sütemény. Aztán az uram az újvilágból egy Whoopie pies elnevezésű könyvvel tért haza. Végigolvasva a könyvet kiderült, hogy a whoopie pie az USA északkeleti részén kedvelt sütemény, két puha kerek tészta között igen nagyvonalúan adagolt krémmel. Nem ropogós krémes keksz, inkább piskótaszerű a tésztája.

Az eredeti receptet között barangolva persze felmerültek problémák. A mennyiségek amerikai receptről lévén szó, természetesen nem európai mértékegységben voltak megadva, hanem cup-ban és stickben. Ezen a részen viszonylag gyorsan túljutottam, mivel az uram egy amerikai cup készlettel is meglepett, a többi problémás mértékegységen pedig google barátom segített túl. Viszont a recept használt olyan alapanyagokat is, amik nem feltétlenül virítanak ott egy európai közért polcán. Ráadásul a felvezető részben pontosan kifejtették, hogy nem véletlenül szerepelnek ezek az alapanyagok. Mint például a Crisco névre hallgató margarinféleség. Ami hidrogénezett növényi zsiradékot tartalmaz, így noha kapható itt Svédországban, egyes angol-amerikai termékeket áruló helyeken, én inkább lemondtam használatáról. El is készítettem az egyik receptet, átkomponálva vajra, és noha igen finom lett, nem lett az igazi, legalábbis nem viselkedett úgy a tészta, mint ahogy a leírás alapján kellett volna.

De aztán hogy, hogy nem, a legújabb Baka magazin szám is foglalkozik a whoopie pie-okkal, mivel az stockholmi Åsö Konditori készít ilyesmit. A magazin receptet is ad, így megmenekültem a kísérletezés kényszerétől, nem nekem kell kikísérletezni a helyes arányokat. Egy svéd cukrász szerencsére nem használna véletlenül sem margarint semmihez, így a receptek vajra szólnak. Gyorsan meg is csináltam az egyiket, amihez volt itthon minden, és fantasztikusan jó lett, úgy nézett ki, ahogy kell és igen gyorsan fogyott.

Persze vannak ellentmondások a svéd leírás és az amerikai könyv között. Az utóbbi pl. határozottan állítja, hogy ne tároljuk hűtőszekrényben az elkészített pie-okat, a svéd recept pedig egyenesen utasít erre. A tésztának valóban nem tesz túl jót a hűtés, kicsit morzsálódósabb lesz, de krém miatt muszáj. Erre megoldás amúgy, ha csak a krém megy a hűtőbe, és csak annyit állítunk össze, amennyi el is fogy. Az amerikai könyv szerint egyébként egy napon belül elfogyasztandó a sütemény, ami nekünk nem is okozott problémát, de ha mégis, akkor akár tésztát és krémet külön-külön, akár egyben a kész whoopie pie kitűnően fagyasztható.

Még vagy száz igen ígéretes kompozíció van sorba állítva későbbiekre, de most egy kellemes mogyoróvajas verziót készítettem el.

A tésztához 100 gramm szobahőmérsékletű vajat kikevertem egy és egynegyed deci cukorral, jó alaposan. Hozzáütöttem egy tojást, tovább kevertem. Közben összekevertem 3 dl lisztet, 2 teáskanál sütőport, egy fél teáskanálnyi vaníliaőrleményt (egy vaníliarúd kikapart belseje kb.), egy teáskanálnyi sót, majd ezt a keveréket a vajas krémhez adagoltam. Végül hozzátettem a tésztához egy fél dl tejet is. Nem szabad túl sokáig keverni, amint összeállt, mehet is egy nyomózsákba és nagyjából 5 cm átmérőjű köröket nyomtam egy sütőpapírra, tisztes távolságban egymástól. Ha nincs nyomózsák, akkor egy evőkanálnyi mennyiségeket tanácsos ugyanígy elhelyezni a sütőpapíron.

175 fokon sütöttem nagyjából 8-9 percig. Érdemes résen lenni, mert ha túl sokáig sül, akkor elveszti a puhaságát, ami fogalmi eleme a whoopie pie-nak. Nagyjából 38-40 db lesz ennyi tésztából.

A krémhez én 100 gramm puha vajat, 100 gramm mogyoróvajat (nem nutella!, hanem földimogyoróból készült mogyoróvaj) és 100 gramm porcukrot kevertem ki jó alaposan. Majd igen komoly mennyiségeket adagoltam két tészta közé.

Fogyasztásig hűtőben tartandó, a krém mindenképp, mert igen puha. Fogyasztás előtt nagyjából negyed órával érdemes kitenni szobahőmérsékletre, így a legjobb.

Természetesen tovább fokozható az élvezet, ha a whoopie pie krémes oldalát mondjuk tört sós mogyoróba, vagy reszelt csokoládéba forgatjuk, esetleg a tészta tetejét olvasztott csokoládéval kenjük meg.

Alapanyagok:

A tésztához:

100 g vaj
1,25 dl cukor
1 tojás
3 dl liszt
2 tk sütőpor
0,5 tk vanília vagy egy rúd
1 tk só
0,5 dl tej

A krémhez:

100 g vaj
100 g mogyoróvaj
100 g porcukor

Málnás panna cotta torta

2011-06-07T09:34:00.002+02:00

Hetek óta tombol a nyár, itt Svédország déli részén a szokásosnál jóval melegebb van. És hetek óta érik az eper, szerencsére még hónapokig fog, és minden más bogyós gyümölcs is hozzáférhető a piacon. Melegben sütni sincs mindig kedve az embernek, így aztán adott volt, hogy előkerül valami gyümölcsös tejszínes torta. Az Arla Köket nyári grilles különszáma adta az ihletet. Kicsit átvariáltam a receptet, mert az eredeti az Arla új málnás kesellájára épül, nekem meg nem volt kedvem túl messzire menni az alapanyagokért, a sarki közértben pedig nem volt. Így persze sokkal málnásabb lett, de ez nem vált kárára. A kesella az egy krémtúrószerű tejtermék, kitűnően helyettesíthető szépen eldolgozott túróval vagy Philadelphia krémsajttal például.

Többszöri bénázás után sikerült megoldanom a zselésedést megelőzően komolyan szivárgó krém problematikáját. A tortakarika alá alufóliát tettem, és a széleit visszahajtottam a formához szorosan hozzányomva. Nagyjából 20 cm-re állítottam be a formát, de 24 cm-ig növelhető az átmérő, ez esetben némiképp vékonyabb lesz a krém.

Aprítógépben összezúztam 15 db teljes kiőrlésű lisztből készült kekszet, majd hozzátettem egy teáskanálnyi fahéjat és 75 gramm olvasztott vajat, és a masszát összedolgozás után a tortaforma aljába nyomkodtam. A krém elkészítésének idejére a tortalap bement a hűtőbe.

A krémhez először felforraltam 2,5 dl tejszínt és hűlni hagytam. Közben beáztattam 4 lap zselatint hideg vízben, nagyjából 5 percig, majd kinyomkodtam és a még meleg tejszínbe raktam és jól elkevertem. Amíg hűlt, összedolgoztam 250 gramm kesellát, 200 gramm málnát (felolvasztott is lehet) és 70 gramm cukrot jó alaposan. Majd hozzákevertem a tejszínt és az így elkészült krémet a tortalapra öntöttem.

A torta nagyjából 3 óra hűtőben való hűtést követően lesz fogyasztható. Ha csinosítani akarom, akkor még a hűtőbe kerülés előtt málnalépöttyöket helyezek el a krém tetején és egy villával kicsit meghúzogatom, hogy csillagszerű legyen, és kihűlés után felvert tejszínnel, pirított mandulaforgáccsal és málnával díszítem.

Alapanyagok

75 g vaj
15 db (teljes kiőrlésű) keksz
1 tk fahéj

2,5 dl tejszín
4 zselatinlap
250 g kesella (vagy túró vagy krémsajt)
70 g cukor
200 g málna

+ díszítéshez ez+az

Húsvéti kalács

2011-05-11T09:40:00.000+02:00

Persze jó lett volna, ha húsvét előtt publikálok ilyesmit, de nem szoktam túlságosan tervszerűen ténykedni sem a konyhában, sem itt a blogon. Mindenesetre ez a kalács nagyon jó lett, igazán elégedett voltam vele, mind küllemében, mind ízében fantasztikus lett, és amire külön büszke vagyok, hogy egy megtekintés után emlékezetből sikerült a hatos fonás. Az sem utolsó szempont, hogy nem csak frissen jó, mi nem vagyunk annyira kalácsos típusúak, legalábbis ami a nem töltött kalácsokat illeti, ha marcipánt raktam volna bele, valószínűleg egy óra alatt elfogyott volna, de inkább valami hagyományosat akartam, ami jó a sonkához, így jó pár napig fogyott, és a végén is nagyon finom volt. A befutó a hvg tavalyi receptje lett.

Először is 3 dl langyos tejben feloldottam 30 gramm élesztőt. Magyar élesztővel felfuttattam volna, de a svéd élesztő nem fut fel, így csak simán feloldottam. Kimértem 500 gramm lisztet, 80 gramm porcukrot, 80 gramm puha vajat, egy teáskanál sót ,ezekhez hozzátettem egy citrom reszelt héját és két tojássárgáját, majd az élesztős tejjel nagyjából 15 percen át dagasztottam. Mikor kész lett, lefedve kelesztettem 40 percen keresztül, amíg duplájára kelt.

A megkelt tésztát átgyúrtam, majd 6 rudat sodortam belőle, és szépen összefontam őket. (Itt látható a módszer.) Sütőlapra helyeztem a kalácsot, ismét pihenni hagytam 40 percet, majd mikor már szépen megkelt, megkentem egy felvert tojással jó alaposan és szezámmaggal díszítettem. (A videón ennek módját is érdemes megnézni, mert igaza van a nőnek, hogy így könnyebb díszíteni és szebb is lesz.)

180 fokos sütőben sütöttem meg, nagyjából háromnegyed óra alatt.

Alapanyagok:

500 g liszt
80 g porcukor
3 dl langyos tej
30 g élesztő
80 g puha vaj
2 tojássárgája
1 citrom reszelt héja
1 teáskanál só

+1 tojás a kenéshez, szezámmag a díszítéshez

Citromtorta

2011-05-09T09:41:00.001+02:00

Tulajdonképpen erős túlzás tortáról beszélni, inkább egy viszonylag egyszerű süteményről van szó, kicsit előhozza belőlem a régi idők Nusi nasi-féle citromos sütemény emlékét. Gyors és könnyű, nagyjából egy óra alatt mázzal együtt asztalra került. Végül tényleg tortaként üzemelt ez a sütemény, bizonyos vírusok okán muszáj volt valami krém nélküli megoldást találni. És hát egy háromévesnél akármi torta lehet, amire gyertyát lehet tűzni ... A recept a Baka magazin tavaszi számából való.

3 tojást habosra kevertem 2 dl cukorral, majd hozzákevertem 150 gramm szobahőmérsékletű vajat, 1 citrom levét és héját és 3/4 dl tejszínt. Mikor ezek szépen összekeveredtek, hozzászitáltam még 3 dl lisztet, amiben előzőleg elkevertem 2 teáskanálnyi sütőport. Kivajazott tortaformába töltöttem és 175 fokon sütöttem, nagyjából 35 percig.

Miközben kihűlt, elkészítettem a mázat, ehhez egy jó adag porcukrot citromlével kikevertem, és ráöntöttem a torta tetejére. A máz dolog amúgy kihagyható, a sütemény hibátlan sima porcukros szórással is.

Alapanyagok:

3 tojás
2 dl cukor
150 g vaj
1 citrom leve és héja (mivel a héja is belemegy, érdemes biocitromot szerezni)
3 dl liszt
2 tk sütőpor
3/4 dl tejszín

A tetejére porcukor és citromlé, vagy csak simán porcukor.

Créme brulee torta

2011-04-23T09:19:00.003+02:00

Anyukám jóvoltából régóta tulajdonosa vagyok egy konyhai fáklyának és szintén neki köszönhetem, hogy minap szert tettem egy 20 cm-es piteformára is, amit már évek óta hajtok, mert van egy receptkönyvem, ami csupa ekkora süteményre tartalmaz jobbnál jobb recepteket. És itt tényleg lényeg a méret, egyszer már megcsináltam ezt a tortát, egy 24 cm-esben, hát olyan vékony lett a krémréteg, hogy élvezhetetlen volt. Azóta van 28 cm-es formám is, ami épp kétszer annyi alapanyagot igényel, mint a 20 cm-es, szóval az alábbi recept megduplázásával az is működik, de ez a méret pont egy jó ebéd utáni desszertnek elegendő.

Először is elkészítettem egy édes pitetésztát, ami a tojás miatt minimum két adagot jelent. 200 gramm lisztet, egy csipet sót, 80 gramm cukrot és 70 gramm vajat összedolgoztam morzsás állagúra, majd hozzáöntöttem egy felvert tojást és kidolgoztam a tésztát. Az egyik felét mindjárt bezacskóztam és betettem a fagyasztóba későbbi felhasználásra, a másik felét pedig a hűtőbe tettem egy fél órára.

Közben előkészítettem a vaníliakrémet. Ehhez 2 dl tejszínt felforraltam egy fél teáskanálnyi vaníliaőrleménnyel és hagytam kihűlni.

A tésztát kinyújtottam és belehelyeztem a formába. Rátettem egy sütőpapírt, erre nehezékként vörös lencsét tettem, ami nem volt túl bölcs dolog, jobb lett volna mondjuk bab, de ez volt csak kéznél. 190 fokon sütöttem így 10 percig, majd eltávolítva a lencsét tovább sütöttem a tésztát pirulásig, nagyjából újabb 10 percig. Mivel a krém jóval alacsonyabb fokon készül, nem kell attól tartani, hogy túlsül a tészta.

Közben 4 tojássárgáját kikevertem 30 gramm cukorral, majd az ismét felmelegített tejszínt hozzákevertem és beleöntöttem a tésztába. 120 fokra csökkentettem a sütő hőmérsékletét, és visszatettem és addig sütöttem, amíg a felszíne megszilárdult, nagyjából 40 percig.

Kihűtöttem a süteményt, majd megszórtam vékonyan a krém felszínét cukorral és a fáklyával karamellizáltam. Végül néhány órát állt a hűtőszekrényben fogyasztás előtt.

Nagyon-nagyon finom.

Alapanyagok:

A tésztához (dupla adag)

200 g liszt
80 g cukor
csipet só
70 g vaj
1 tojás

A krémhez

2 dl tejszín
4 tojássárgája
30 g cukor
vaníliaőrlemény (vagy vaníliarúd)

cukor a tetejére

Prinsesstårta

2011-04-20T09:45:00.002+02:00

Ahogy azt az előző bejegyzésemben említettem, a Prinsesstårta a legnépszerűbb cukrászsütemény Svédországban, és az első számú születésnapi torta. A cukrászdai változat össze sem hasonlítható az IKEA-ban vagy a fagyasztottan kapható variációkkal, így régóta terveztem, hogy itthon is megpróbálok csinálni legalább egyszer. Nem is tudom, hogy miért is tartottam ennek a tortának elkészítésétől, valójában semmi igazán extra nincs benne, hacsak a marcipánmasszával való borítás, de mivel itt ez a legnépszerűbb torta, természetesen kapható készre nyújtott változatban is. És Ákosnak ez a kedvenc tortája és születésnapjára is ezt kérte, gondoltam, végre megpróbálkozom én is vele, legfeljebb nem lesz annyira szép. Végül is egész jól sikerült. Ez a recept is a helyiek egyik alapművéből, a Rutiga Bakboken-ből való.

A tortalaphoz felvertem 4 tojást jó habosra 2 dl cukorral, majd lazán beleforgattam 1 dl lisztet és 1 dl keményítőt, amelyekben elkevertem 2 teáskanálnyi sütőport. 26 cm átmérőjű tortaformába töltöttem, majd 175 fokon kisütöttem, nagyjából 40 percig tartott. Kihűlés után 3 részre vágtam.

Miközben a torta hűlt, elkészítettem egy sűrűbb vaníliakrémet. Ehhez 1 dl tejszínt és 1 dl tejet felforraltam egy fél teáskanálnyi vaníliaőrleménnyel. Nagyjából 20 percig hagytam állni, közben kikevertem 2 tojássárgáját 2 evőkanál cukorral és 1 evőkanál keményítővel, majd hozzáöntöttem a tejes-tejszínes keveréket, és a tűzre visszatéve besűrítettem a krémet.

Az alsó tortalapra málnalekvárt kentem, nagyjából 1-1,5 dl ment rá, ráhelyeztem a második tortalapot, erre jött a vaníliakrém, majd a harmadik tortalap. Közben felvertem 4,5-5 dl tejszínt 2 evőkanál cukorral, és a harmadik tortalapra félgömb alakban felkentem.

Mivel előkészített marcipánnal dolgoztam, így egyszerű dolgom volt, csak kitekertem és óvatosan ráfektettem a tortára, a széleit rásimítottam és kicsit hullámosítva az aljához nyomtam. Némi porcukorral meghintettem. Volt a készletben egy marcipánrózsa, ezt is rábiggyesztettem, és csokoládébetűkkel ráírtam a szöveget.

Alapanyagok:

Piskótához

4 tojás
2 dl cukor
1 dl liszt
1 dl keményítő
2 tk sütőpor

A krémhez

4 tojássárgája
2 ek cukor
1 ek keményítő
1 dl tej
1 dl tejszín
vaníliaőrlemény

Az összeállításhoz

4,5-5 dl tejszín
2 ek cukor
1-1,5 dl málnalekvár
400 g zöld marcipánmassza vagy kész marcipánlap (itt látható pl. az Odense terméke: http://www.odense-marcipan.se/odenses-produkter/marcipan)
porcukor és egyebek a díszítéshez

Budapest tårta

2011-04-18T09:08:00.003+02:00

Sosem gondoltam volna, hogy valaha rajongani fogok egy tojáshab alapú tortáért, a tojáshabról nekem mindig a habcsók jutott eszembe, azt pedig semmilyen körülmények között. És hát az sem kis meglepetés volt, hogy Budapestről milyen kellemes asszociációk jutnak egy svéd eszébe, és most elsősorban nem a Lánchídra vagy a Budai várra gondolok, hanem bizony a Budapest tårta-ra, ami itt az egyik legnépszerűbb cukrásztermék, szerintem a Prinsess torta után mindjárt a második helyen. Legtöbbször persze roládként árulják, de ez csak formai kérdés. Annak nem sikerült nyomára bukkanni, hogy miért kapta a nevét Budapestről, de annyira népszerű, hogy az idei svéd cukrászbajnokság versenyzői jó pár cukrászkölteményhez használták kiindulási alapként.

A torta elkészítése amúgy igazán nem ördöngösség, és ha az ember elég gyakran készít vaníliakrémet, akkor a hűtőben is egészen biztosan lapul kellő mennyiségű tojásfehérje. Az alábbi recept a helyiek egyik alapművéből, a Rutiga Bakboken-ből való.

Nagyjából 3 dl, azaz 6-7 tojásfehérjét kemény habbá vertem, majd tovább keverve hozzáraktam 4 dl cukrot 3-4 részleten. Miközben a gépem tovább dolgozott, összekevertem egy tálban 150 gramm darált mogyorót, 1 dl keményítőt és másfél evőkanál kakaóport. Amikor a tojáshab kellően kemény lett, szépen, óvatosan belekevertem a mogyorós keveréket. A habzsákba töltöttem a masszát, és 3 db, nagyjából 28 cm átmérőjű kört nyomtam belőle sütőpapírokra.

150 fokon, nagyjából 15-20 percig sütöttem a tortalapokat, külön-külön, mert egyszerre nem fértek be. Kihűlés után lehúztam róluk a sütőpapírt.

Felvertem 3 dl igen jóféle tejszínt egy teáskanálnyi porcukorral, rákentem az alsó két tortalapra a nagy részét, rászórtam egy doboznyi lecsöpögtetett mandarint (konzervből). A legfelső tortalapra pedig néhány kockányi olvasztott étcsokoládéból csíkokat húztam, és habrózsákkal, mandarinnal díszítettem.

Tálalás előtt néhány órát hűtőszekrénybe került.

Alapanyagok

6-7 tojásfehérje (3 dl)
4 dl cukor
1 dl keményítő vagy liszt
150 g mogyoró
1,5 ek kakaópor
3 dl tejszín
1 tk porcukor
néhány kocka étcsokoládé

egy doboz konzerv mandarin, nagyjából 300 g

Blondebröd avagy a szőke kenyér

2011-03-22T09:16:00.001+01:00

Szőkének annyiban szőke ez a kenyér, amennyiben vaníliakrémmel töltött, és az eddigiekhez képest semmi igazán új nincs benne, csak a formázása. Dán tészta, vanília krém, némi cukormáz. De miért is kellene ennél több, ha ez így is fantasztikus. Jan Hedh ez is, naná.

A harmadik adag dán tészta sorsa lett ez a péksütemény, ez nagyjából fél kiló volt. Amikor felolvadt, kinyújtottam nagyjából egy cm vastagra, egy 25 cm oldalú téglalapra, és 10 db 25 cm hosszú csíkot vágtam belőle. A csíkokat megtekertem jó alaposan, és 8-asokat formáztam belőlük. Egy sütőpapírral bélelt tepsire tettem őket, amennyire lehetett egymástól távol. Majd hagytam kelni, nagyjából 45 percig, amíg közel duplájára kelt.

Ezalatt összeütöttem egy vaníliakrémet. Ehhez először felforraltam egy dl tejszínt és másfél dl tejet egy fél teáskanálnyi vaníliaőrleménnyel, majd hagytam némileg kihűlni. Addig is kikevertem három tojássárgáját 60 gramm cukorral és 20 gramm keményítővel. A tojásos keverékbe beleöntöttem a kihűlt vaníliás tejet, visszatettem a tűzhelyre és folyamatos kevergetés közben besűrítettem, majd félretettem ismét hűlni.

A krémet nyomózsákból a megkelt dán tészta tetejére nyomtam egy-egy adagot, majd megkentem tojással a nyolcasokat. 200 fokon sütöttem nagyjából 15 percig. Kihűlés után némi vízzel kikevert porcukros mázat csorgattam rá. (Ez a rész kihagyható, én ki is hagyom általában, csak végig követni akartam az receptet.)

Alapanyagok:

500 g dán tészta
1 dl tejszín
1,5 dl tej
3 tojássárgája
60 g cukor
20 g keményítő
vaníliaőrlemény
1 tojás a kenéshez
porcukor és víz a mázhoz

Olasz mogyorós csokoládétorta

2011-02-21T09:30:00.002+01:00

Na jó, lehet, hogy a torta kicsit túlzás, inkább csak süti, annyira könnyű összeütni, bár eredeti nyelvén is torta di nocciole e cioccolato névre hallgat. Viszont nagyon finom, főleg, ha valaki szereti tojáshabos sütiket. A recept az idei első Hembakat magazinból való.

A torta alsó részéhez 150 gramm vajat kikevertem 2 dl cukorral, majd egyesével belekevertem 4 tojás sárgáját. Amikor ezek szépen összekeveredtek a vajas krémmel, hozzátettem másfél dl lisztet, amiben elkevertem 3 evőkanál kakaót, egy késhegynyi vaníliaőrleményt és 1 teáskanál sütőport. Végül a masszába dolgoztam 100 gramm jó minőségű, apró darabokra vágott étcsokoládét és 2 dl durvára vágott mogyorót. A tésztát egy kivajazott tortaformába simítottam.

A 4 tojásfehérjét kemény habbá vertem, majd hozzáadtam 2 dl cukrot és 1 evőkanál kakaót és tovább vertem néhány percig, majd a habot rákentem a tészta tetejére és megszórtam némi vágott mogyoróval.

175 fokon sütöttem, nagyjából 40 percig, a vége felé elkélt egy kis alufólia a tetejére, mert különben megégett volna.

Alapanyagok:

150 g vaj
4 tojás
4 dl cukor
4 ek kakaópor
1 tk sütőpor
1 késhegynyi vaníliaőrlemény (vanília kikapart belseje)
1,5 dl liszt
2 dl vágott mogyoró (+ némi a tetejére)
100 g étcsokoládé

Áfonyás pite Cointreau-val

2011-02-07T09:43:00.002+01:00

Áfonyás pite, mégpedig vörös áfonyás, azaz lingonos, ami nem tévesztendő össze az amerikaiak által kedvelt tőzegáfonyával. A vörös áfonya meglehetősen fanyar ízű gyümölcs, itt Svédországban nagyon kedvelt, süteménybe, lekvárként, a híres húsgombóchoz vagy akár báránykolbászba beledolgozva. Én a magam részéről leginkább sütemény formátumban kedvelem, mint az alábbi áfonyás pite például, pláne ha némi vaníliafagylalt is akad hozzá, vagy vaníliaszósz ...

A tésztához 125 gramm szobahőmérsékletű vajat, fél dl cukrot, 225 gramm lisztet és egy tojás sárgáját összedolgoztam, majd felvertem a tojásfehérjét is és a tésztához keverve kidolgoztam a pite alapját. Kibéleltem a tésztával egy 28 cm átmérőjű piteformát (amióta hozzájutottam egy kivehető aljú igen jó minőségű formát, egészen más szemmel nézek a pitereceptekre), majd egy órára a hűtőbe tettem.

Közben összekevertem 5 dl áfonyát 1 dl barna cukorral és 2 evőkanál Cointreau-t összekevertem és amíg a tészta pihent a hűtőben, addig az áfonya is kapott időt. Az egy óra leteltével hozzákevertem még 2 evőkanál burgonyalisztet (ezt keményítővel lehet helyettesíteni).

Majd kikevertem 2 tojást 1 dl cukrot, jó habosra és belekevertem 1 dl mandulaforgácsot.

A tésztát 180 fokos sütőben elősütöttem nagyjából 10 percig, amíg némi színt kapott, majd beletöltöttem az áfonyát és rásimítottam a mandulás masszát és tovább sütöttem, amíg kész nem lett. (Nekem kicsit gyorsabban pirult a kelleténél, ezért a sütés második felében alufóliát terítettem rá, nehogy megégjen.). Amikor fogyaszthatóra hűlt, megszórtam porcukorral.

Alapanyagok:

A tésztához:
1 tojás
125 g vaj
fél dl cukor
225 g liszt

A töltelékhez
5 dl vörös áfonya
1 dl barna cukor
2 ek cointreau (vagy akár barna rum)
2 ek burgonyaliszt vagy keményítő
2 tojás
1 dl cukor
1 dl mandulaforgács

porcukor

Újabb díjat kaptam

2011-02-05T23:04:00.006+01:00

Ezúttal Katától, köszönet érte!

Mivel nem ez az első Kreatív Blogger díjam, csak visszautalnék az előző ezzel kapcsolatos bejegyzésre, ott mindent leírtam, amit szerettem volna.

Wienertosca, azaz a vaníliakrémmel töltött dán tészta

2011-01-31T09:10:00.003+01:00

Előkerült a fagyasztóból az első adag fagyasztott dán tészta, és meg kell mondjam, sokkal egyszerűbb az élet, ha ettől a ponttól kell elkezdeni a másnapi reggelit. Most csak annyi volt a dolgom, hogy reggel kikaptam a zacskóba csomagolt tésztát a fagyasztóból (ez egy nagyjából fél kilós darab volt), a hűtőben estére kiolvadt. Amikor ezt megtörtént, akkor enyhén lisztezett deszkán megpróbáltam nagyjából 26 cm átmérőjű kerek tortalapot formázni a téglalapból, ez persze nem ment könnyen, de megoldottam. Majd egy kivajazott tortaformába tettem és behajítottam a fagyasztóba ismét. Erre a lépésre azért van szükség, mert a tosca masszát meglehetősen melegen kell rátenni, ez a meleg agyonvágná az élesztőt, ha maga a tészta nem lenne elég hideg.

Közben gyorsan elkészítettem a tosca masszát. Ehhez 50 gramm vajat, 50 gramm mézet, 50 gramm cukrot és 50 gramm tejszínt felforraltam, majd tovább forraltam 115 fokig (éljen a húshőmérő), amúgy a leírás szerint addig kell főzni, amíg kezd összeállni és elválni a lábas falától. Amikor eljutottam eddig a pontig, levettem a tűzről és beletettem 50 gramm vágott mandulát és mogyorót vegyesen. (Elvileg vágott mandulával kell, de nekem már a folyamat közepén derült ki, hogy abból nincs elég, és a mogyoró kéznél volt. Nem volt hibás döntés, egyáltalán nem.)

Amikor a tosca massza kész, elővettem a fagyasztóból a tésztát és óvatosan szétkentem rajta. Viszonylag gyorsan kell dolgozni, mert elég hamar "megköt". Majd adtam egy háromnegyed órát a tésztának meleg helyen (max. 28 C), hogy az élesztő magához térvén elkezdjen dolgozni és duplájára kelljen.

Előmelegített sütőben 175 fokon pirulásig sütöttem. Rácson hűlt ki.

A vaníliakrémhez feloldottam egy lap zselatint hideg vízben. 250 gramm tejet felfőztem egy jó adag vaníliaőrleménnyel (ehelyett egy fél vaníliarudat is be lehet vetni), majd hűlni hagytam. Közben kikevertem 3 tojássárgáját, 50 gramm cukrot és 20 gramm keményítőt. Hozzáadtam a langyos tejet, majd lassú tűzön besűrítettem. Gyorsan kevergetve beledolgoztam még 15 gramm vajat, majd a vízből kiszedett és kinyomkodott zselatint és kihűtöttem. Amikor már hűtőhideg volt, felvertem 3 dl tejszínt és beleforgattam a krémbe.

A tésztalapot kettévágtam, és beletöltöttem a vaníliakrémet. Ezt a lépést a krém kihűlése után azonnal meg lehet tenni, én másnap reggel töltöttem be, hogy a tészta ropogós maradjon. Tálalásig hűtőben érdemes tartani a krém miatt.

Ez a recept is Jan Hedhet dicséri.

Alapanyagok

500 g dán tészta

A masszához:
50 g vaj
50 g méz
50 g cukor
50 g tejszín
50 g szeletelt mandula (vagy más dióféle)

Krémhez:
1 zselatinlap
3 tojássárgája
250 g tej
vaníliaőrlemény vagy egy fél vaníliarúd
50 g cukor
20 g keményítő
15 g vaj
3 dl tejszín

Tökmagos kenyér rozskovásszal

2011-01-28T09:42:00.000+01:00

Igényel némi előkészületet ez az igen finom kenyér, de nem macerás, és ha az ember előkészíti előző nap a kovászt, ami nagyjából öt perces meló, akkor másfél órával a kezdés után már lehet is sütőbe tolni a kenyeret. A recept a Baka magazin 2010. karácsonyi számából van.

Első nap 1,5 dl teljes kiőrlésű rozslisztet összekevertem 1 dl vízzel és egy evőkanálnyi kovásszal. (Na most ha történetesen épp rozskovász lakna a hűtőmben, akkor ezt a lépést ki is lehetne hagyni.) A masszát 24 órán át hagytam kelni.

Következő nap a kovászt, 3 és egynegyed dl vizet, 4 dl lisztet, 3 dl teljes kiőrlésű rozslisztet, 25 gramm élesztőt (ez egy fél csomag), 1 teáskanál sót és 3 és fél dl tökmagot 10 perc alatt kidagasztottam. 20 percig pihenni hagytam, majd a tésztából hosszúkás cipót formáltam és először vízbe, majd tökmagba forgattam, végül kivajazott formába tettem. Nekem sajnos csak egy szilikon formám van itt, ami nem annyira kenyerekhez való, de végül ezzel is jó lett, ha nem is annyira mutatós. A tésztával töltött formát egy nylon zacskóba zártam és így kelesztettem meleg helyen 45 percig, amíg látványosan megkelt. 225 fokra előmelegített sütőbe tettem, pár perc múlva lecsökkentettem a hőmérsékletet 190 fokra és készre sütöttem. Rácson hűlt ki.

A recept szerint a tökmag helyett dióval is finom.

Alapanyagok:

A kovászhoz:
1 dl víz
1,5 dl tk rozsliszt
1 ek kovász

A kenyérhez a kovászon kívül:
3,25 dl víz
4 dl liszt
3 dl tk rozsliszt
25 g élesztő
1 tk só
1, 75 dl tökmag
+ tökmag a forgatáshoz

Pain de mie au beurre, avagy puha vajas zsemlécskék

2011-01-17T09:10:00.000+01:00

Elég nehezen kezdődik ez az év, mindkét gyerekem lerobbant, a nagyobbikomnak meg annyira fájt a torka, hogy sírt éjjelente, nappal meg alig evett. Aztán a kicsi is csatlakozott a lázas szekcióhoz, így aztán nem tudtam előre tervezni, hogy mi is legyen a vacsora. Egyik nap már délután volt, amikor rájöttem, hogy nincs itthon, csak ropogós kenyér, ami nem csúszna le a torokfájósok torkán, így lázasan kutattam valami gyors és alkalmas recept után. Végül aztán ez a vajas zsemle került az asztalra. Viszonylag gyors, legalábbis kelt tészta vonatkozásban mindenképp és nagyon finom, puha zsemlécskékről van szó. Jan Hedh alább beidézett könyvéből való a recept.

Először is feloldottam 15 gramm élesztőt 250 gramm víz és 50 gramm langyos tej keverékében. Hozzátettem fél kiló lisztet, 11 gramm sót és 12 gramm cukrot, majd 13 percig dagasztottam. Beledobtam még 60 gramm szobahőmérsékletű vajat és tovább dagasztottam még 5 percig.

Olajozott műanyag dobozba tettem, lezártam és fél órát kelesztettem. Ezt követően átgyúrtam és kipüföltem a tésztát, majd visszatettem még egy fél órára. Ennek lejártával lisztezett deszkára tettem és 12 db gömböt formáltam. Pihent ismét 10 percet a tészta, majd a gömbökből hosszúkás zsemléket sodortam és sütőpapírral bélelt tepsire raktam őket. Átkentem olvasztott vajjal, a közepüket egy hegyesebb fakanállal benyomtam és kelni hagytam 1 órán át egy lisztezett konyharuha alatt.

Közben felfűtöttem a sütőt 225 fokra, és amikor duplájára keltek, megsütöttem a zsemlécskéket nagyjából 12 perc alatt. Frissen az igazi, de másnap is finom volt.

Alapanyagok:

250 g víz
50 g tej
15 g élesztő
500 g liszt
11 g só
12 g cukor
60 g vaj + valamennyi a kenéshez (nagyjából 2 evőkanálnyi)

Swedish Breads and Pastries

2011-01-11T09:49:00.000+01:00

Végre megjelent Jan Hedh legjobb könyve angol fordításban. Most már jópár könyvem van tőle, de vitathatatlanul ez a legjobb, nekem abszolút kedvenc. Igen részletesen írja le a kenyérsütés folyamatát, benne minden truvájjal, amitől házi viszonyok között is minőségi kenyeret lehet sütni. Az édes tésztás rész is részletes és alapos, sok képpel mutatja be a munkafolyamatokat, és gyakorlatilag az összes jellegzetes svéd péksütemény leírását tartalmazza. Mivel a könyv elsősorban svédeknek készült, természetesen sok nem svéd recept is van. A receptek és az összefoglaló rész nem a gyors megoldások híveinek készült, viszont fantasztikusan alapos és pontos leírásokat találhatunk a könyvben, sok-sok képpel illusztrálva.

A könyv a svéd eredeti pontos fordítása, volt módom átlapozni és minden tekintetben megegyezik az svéd kiadással, kivéve, hogy ez angolul regél kenyérsütés szépségeiről.

Borgmästarkrans, avagy a mandulával töltött dán tészta

2011-01-10T10:57:00.006+01:00

Mert ha már megvolt a tészta, akkor persze sütni is kellett belőle, azonnal, nyilván. Mivel nálunk a mandulamasszás ügyek garantálják a sikert, így esett a választásom erre a mandulás koszorúra, ami Jan Hedh szerint a születésnapi, esküvői asztalok elengedhetetlen kelléke. Hát, nálunk most se esküvő, se születésnap nem volt, de vasárnapi reggeliként is helytállt. Amúgy a helyi cukrászdák mindegyikében van valami ehhez hasonló, legfeljebb a formája más, szóval nyilván nem mi voltunk Lundban az egyetlenek, akik ilyesmit toltak tegnap ... Ha már megvan a tészta, akkor már igazán nem nagy kunszt belőle ilyen koszorút sütni.

Ott hagytam abba a wienerdeg receptjét, hogy visszakerült a hűtőszekrénybe a kész tészta. Erre igazából azért volt szükség, mert nem voltam eléggé proaktív, és nem készítettem el a tölteléket, ami nem épp időigényes, azonban néhány óra állás neki is kell. De előre gondolkodással, ami nekem nem erősségem, ezt a részt ki lehet hagyni és lehet azonnal tölteni.

A töltelékhez 100 gramm mandulamasszát (marcipánt, vagy fele-fele cukor és hámozott, darált mandulát), 100 gramm vajat (igen, ide is kell vaj) és 100 gramm cukrot (a tésztában gyakorlatilag elhanyagolható a cukor mennyisége, így kell a töltelékbe ennyi) összedolgoztam egy csomómentes masszává, ehhez aprítógépet használtam, de akár egy villával is kivitelezhető a művelet. A töltelék ment a hűtőbe, Jan Hedh szerint pár óra kell neki, nálam ez pontosan egy pár volt, azaz kettő óra.

A dán tésztából 600 gramm szükséges, ezt levágtam, és 50x20 cm-s téglalapot nyújtottam belőle. Három csíkot vágtam le belőle, a hosszanti oldalával párhuzamosan (így nagyjából 7x50 cm-s csíkok lettek). Megkentem őket tojással, majd a töltelékből némi liszt segítségével három darab 50 cm hosszú csíkot nyújtottam, ezeket a tésztacsíkokra tettem és ügyelve, hogy jól zárjanak, belecsavartam. Némi sodrás után a három tésztahurkából fonatot készítettem, majd koszorúba fontam, amennyire lehet alátűrve a végeket. Megkentem a maradék tojással és megszórtam mandulaforgáccsal.

45 percig meleg helyen kelesztettem (vigyázni kell a meleggel, 27 foknál ne legyen melegebb, mert kiolvad a vaj). Amikor duplájára kelt, 175 fokos sütőben 25 perc alatt megsütöttem. Nekem kifolyt néhány helyen a mandulakrém, de ez nem vont le semmit az élvezeti értékből.

Amikor kihűlt, néhány teáskanálnyi porcukorból és egy kicsi vízből kikevertem a mázat, zacskóba töltöttem és rácsorgattam. (Ez a rész kihagyható, én is csak a rend kedvéért tettem rá, mert a pékségekben így kapható és a fiúk reklamálnak az ilyesmiért, ráadásul az enyém erősen vaníliás porcukor volt, szóval kellemes szürke színben pompázik ...)

Alapanyagok

600 g dán tészta
100 g mandulamassza (marcipán, vagy pucolt, darált mandula és cukor fele-fele résztben)
100 g vaj
100 g cukor
1 tojás
mandulaforgács
porcukor
víz

Dán tészta, avagy élesztős leveles tészta

2011-01-10T09:16:00.000+01:00

Ez most csak egy kép nélküli bejegyzés lesz, egy némiképp macerás alaptésztát mutatok meg, nyilván sokan ismerik és csinálják. Viszont sok recept fut belőle, már én is publikáltam például Nigelláét, ezúttal Jan Hedh-ét mutatom be. A dán tészta, avagy wienerdeg, ahogy itt nevezik, az egyik legfontosabb alaptészta Svédországban, a péksütemények és cukrásztermékek nagy százaléka épít erre.

A vaj vagy margarin kérdése megosztja még a szakembereket is. Jan Hedh természetesen egyetlen ujjával nem érne margarinhoz, minden egyes könyvben egy komplett bekezdést szentel, hogy mindenkit lebeszéljen a margarinnak még az elméletbeli megfontolásáról is. Egy másik könyvem viszont, amelyben egy híres stockholmi cukrászda történetéről és bevált receptjeiről lehet olvasni, azt írja, hogy a margarin sokkal jobb a dán tésztához. A svéd kockás alapszakácskönyvem úgyszintén margarinpárti ...

Én mindenesetre Jan Hedh-et követtem, úgy csináltam mindent, ahogy ő leírta, nagyon jó lett a tészta már elsőre is, de semmi akadályát nem látom a fentiek ismeretében, hogy a vaj helyett margarin kerüljön bele. Már csak azért sem, mert meglehetősen sok zsiradék kell ebbe a tésztába, hiszen ettől olyan, amilyen. Amit érdemes szem előtt tartani, az a margarin zsírtartalma. Magyarországon jellemzően 70 százalékos margarinokat lehet kapni (amennyiben jól tudom), itt a margarinok 80 százalékos zsírtartalmúak, ami megegyezik a vajjal. Én margarin használata esetén 80 százalékosat használnék.

Az alábbi mennyiségből több, mint másfél kiló tészta lesz, én ennek harmadát használtam fel elsőre, a maradék két adagban ment a fagyasztóba. Mivel eléggé macerás ügyről van szó, ahol a kisebb mennyiséggel is ugyanannyi vesződség van, érdemes megcsinálni a teljes adagot.

Mindenek előtt az egyik legfontosabb tudnivaló, hogy a tészta noha élesztős, az élesztő nem kezdhet el dolgozni benne, amíg a végére nem érünk a procedúrának, sőt, tulajdonképpen formázás és/vagy töltés után kelhet meg a tészta. Ezért minden alapanyagnak hidegnek kell lennie és maradnia, ennek megfelelően több hűtési szakaszt is be kell iktatni.

Jan Hedh szerint nagyon fontos, hogy pontosan kövessük instrukcióit, még a tészta méretére vonatkozóan is, így érdemes egy nagyobb vonalzót vagy mérőszalagot is a konyhába varázsolni.

Elsőként kimértem 600 gramm lisztet és betettem a fagyasztóba egy órára. Amikor már kellően hideg volt, feloldottam 250 gramm hideg vízben 50 gramm élesztőt, beletettem 2 tojást és 2 tojássárgáját (ezeket is a hűtőből szedtem elő), 35 gramm cukrot, 10 gramm sót és a fagyos lisztet, 2-3 perc alatt gyorsan összedolgoztam és fóliában ment a fagyasztóba negyed órára.

Közben elővettem a vajat, kimértem belőle 625 grammot és a sodrófával jól megcsapkodtam, így megpuhul anélkül, hogy felmelegedne. A tésztát kivettem a hűtőből és 35x20 cm-es téglalapot nyújtottam belőle, az egyik felére rátettem a vajat, és ráhajtottam a másik felét, jól összezártam a széleit, majd hűtőbe raktam fóliában egy fél órára, hogy a vaj és a tészta azonos hőmérsékletűre hűljön, ami igen fontos lépés.

A fél óra letelte után elővettem és óvatosan kinyújtottam a tésztát 75x45 cm-re. Nem volt könnyű menet amúgy, mert fontos, hogy a vaj a tészta alatt maradjon, de mivel a vaj keményebb, ezért rendre kikacsintott, hát ilyenkor szépen visszanyomogattam rá a tésztát. Belülről kifele kell finoman terelgetni a vajat a tészta alatt, így szépen kinyújtható. Lisztezni lehet és kell is, de csak módjával és a hajtogatás előtt le kell róla söpörni egy kenőtollal.

Amikor nagy nehezen eljutottam eddig a pontig, szépen háromba hajtottam a tésztát a két rövidebb oldal behajtásával (mint egy hivatalos levél, úgy kell összehajtani), fordítottam rajta 90 fokot és ismét kinyújtottam 75x45 cm-re, újabb hajtogatás következett, majd ment ismét a hűtőbe pihenni egy fél órára.

Még egy hajtogatást intéztem rajta, és kész volt. Összesen 3x kell hajtogatni, és mivel Jan Hedh pontos ember, el is magyarázza, hogy így a kész wienerdeg összesen 27 vaj és 28 tésztaréteget fog tartalmazni.

Ettől a ponttól lehet formázni, viszont nagyon fontos, hogy gyúrni, tovább hajtogatni nem szabad, semmi olyasmit nem tanácsos művelni, ami a fent leírt rétegeket megbolygatná. Ha nem kerül azonnal felhasználásra, akkor ismét hűtőben a helye, egy-két napot nyugodtan várhat, hosszabb időre a fagyasztóba kerüljön. Ez esetben a kiolvasztás a hűtőszekrényben történjen.

Alapanyagok:

600 g liszt (magas fehérjetartalommal, pl. kenyérliszt BL 80, vagy Svédországban pl. vetemjöl special)
250 g víz
50 g élesztő
2 tojás
2 tojássárgája
35 g cukor
10 g só
625 g vaj

Polynéer, avagy mazarin kicsit cifrázva

2010-12-30T09:20:00.001+01:00

Tudom, szégyelljem magam, meg irgum-burgum, ennyi ideig nem írni, hat hete is van a legutolsó bejegyzésemnek ... Nem akarok különösebben magyarázkodni, elég sok oka volt, hogy miért is nem jutott idő az írogatásra. Mert sütni természetesen azóta is sütök, sőt, karácsony előtt elborítottak az izgalmasnál izgalmasabb újságok, a karácsonyfa alatt pedig már hogyne lapult volna egy új Jan Hedh könyv, szóval van miből merítenem. És került végre egy krus-kavel is, hogy ez micsoda, és mire jó, arról majd egy későbbi bejegyzésben, de aki kíváncsi, az rákérdezhet gugli barátunknál.

De most egy régebbi recepttel jövök, ez még egy korábbi szerzeményemből, a 277 kakorból való. Valójában nagyon hasonlít a korábban már megénekelt mazarinhez, hiszen linzertészta kosárkába mandulakrém kerül, viszont van némi eltérés a krémben, na meg itt a krém alá málnalekvár kerül, ami nagyon jót tesz neki.

A linzertésztához 300 gramm lisztet, 200 gramm szobahőmérsékletű vajat, 100 gramm cukrot összemorzsoltam, majd egy tojást beleütve gyorsan összeállítottam a tésztát. Ez ment a hűtőbe pihenni egy órát.

A mandulakrémhez 250 gramm mandulamasszát (marcipánt, vagy fele-fele arányban cukrot és pucolt, őrölt mandulát) és 125 gramm cukrot először egy, majd még egy-egy tojásfehérjével összedolgoztam (összesen 3 tojásfehérje ment bele, nagyjából 75 gramm összesen).

Az egy óra leteltével elővettem a tésztát, kibéleltem vele 15 db muffin formát, a tészta egy részét meghagytam a tetejére. A kosárkákba egy-egy kiskanál málnalekvárt tettem, rátöltöttem a mandulakrémet (nagyjából a forma 2/3-ig, eléggé megnőnek), és végül a maradék tésztából kereszt alakban kis csíkokat fektettem. Van egy másik megjelenési formája ennek a süteménynek, ehhez először a mandulamassza kerül a kosárkákba, majd a kiskanálnyi málnalekvár annak tetejére, kissé benyomva. (A képen a hátsó sütemény pl. így készült.)

A süteményeket 170 fokon nagyjából 20 percig sütöttem. Jan Hedh szerint prímán fagyasztható, nálunk erre nem kerül sor.

Alapanyagok:

Linzerhez:
300 g liszt
200 g vaj
100 g cukor
1 tojás

Mandulakrémhez:
250 g mandulamassza (marcipán, vagy fele-fele mandula és cukor)
125 g cukor
75 g tojásfehérje (kb. 3 db)

+ málnalekvár (nagyjából 60-70 gramm összesen)

Mandelpotatisbröd, avagy krumplis kenyér de lux

2010-11-11T09:16:00.002+01:00

Itt van az ősz, itt van újra, és hogy nekem mit jelent ez, azt fedje jótékony homály, én a nyár lánya vagyok, de kétségkívül vannak az őszben kellemes dolgok is, így például ez a betakarítás ideje. Most aztán lehet tobzódni zöldségben, gyümölcsben. Nem mintha amúgy ne lehetne, itt aztán mindent meg lehet venni, télen-nyáron, minden, de tényleg minden van, ha kell, a világ másik feléről varázsolják ide a cseresznyét, epret. Most azonban a svéd zöldségek és gyümölcsök is hatalmas választékban kaphatók. Például a sarki közértben vagy 6 féle különböző krumplit lehet kapni, receptekkel is kedveskedik a krumpliológiában kevésbé jártas vevőknek a bolt. Mert nem úgy van az, hogy akármilyen krumpliból sütünk kenyeret. Jan Hedh szerint meg pláne nem. Kenyeret csak a legfinomabb mandelpotatisból sütünk, mert úgy az igazi. Ha már így kell, hogy legyen, én is behajítottam egy zacskóval minap. Persze nyilván bármilyen más, lisztes jellegű krumpliból jó kenyér lesz.

Előkészítésként 125 gramm krumplit héjában megfőztem, majd kihűlés után meghámoztam és megtörtem. Majd 75 gramm vízben feloldottam 10 gramm élesztőt, beletettem 75 gramm tejet, 250 gramm kenyérlisztet, egy jó marék friss, aprított rozmaringot, a krumplit és 10 percig dagasztottam alacsony fokozaton. Ezután hozzátettem 9 gramm sót és eggyel magasabb fokozaton tovább dagasztottam 5 percig. (A dagasztás vége fele még bele lehet dolgozni a kenyérbe 100 gramm chorizo kolbászt, ha valaki szereti az erős ízvilágot. Az eredeti receptben kötelező elem, én nem teszek bele általában.)

A kész tésztát olajozott műanyag edénybe tettem és hagytam kelni 2 órán keresztül lezárva, közben kétszer kivettem, kipüföltem belőle a levegőt. A kelési idő lejárta után formáztam egy szép kerek cipót, és ismét kelni hagytam egy konyharuha alatt, ezúttal duplájára, ami nagyjából 60-75 perc alatt következik be, ezt követően bevágtam a tetejét. 250 fokos sütőben, előmelegített kövön (sütőlapon) némi víz belocsolásával kezdtem el sütni, majd pár perc múlva visszavettem a hőmérsékletet 200 fokra, amíg szép pirosra nem sült.

Alapanyagok:

125 g lisztes krumpli
75 g víz
75 g tej
250 g liszt
10 g élesztő
9 g só
10 g friss rozmaring
(chorizo, igény szerint)

Hallongrottor, avagy málnás linzer

2010-10-21T09:56:00.000+02:00

Jan Hedh új könyve tele van olyan receptekkel, amiket már eddig is sütöttem, de persze muszáj az ő verzióját is kipróbálni, hiszen rendszerint beigazolódik, hogy nem véletlenül olyan nagy ember ő, mint amilyen. A hallongrottor is egy svéd klasszikus, a neve amúgy málnás barlangokat jelent, korábban syltkakorként már publikáltam ilyen receptet, sőt valójában többet is. Nagyon egyszerű süteményről van szó, közel áll a lekváros linzerhez ízvilágában, mégis muszáj újra és újra megcsinálni, mert pillanatok alatt elfogy és mindenki imádja. Ez esetben Jan sem bonyolítja túl a dolgokat, inkább az olyan apróságok miatt érdemes ezt a verziót is kipróbálni, mint a szeletelt mandula a tetején, ami fantasztikusan illik ehhez a süteményhez.

Először is egy tálba szitáltam 175 gramm lisztet, 50 gramm keményítőt, 50 gramm porcukrot, némi vaníliaőrleményt és 3,5 gramm (egy jó teáskanálnyi) sütőport, ehhez 170 gramm szobahőmérsékletű vajat tettem, majd gyorsan összedolgoztam. Jan természetesen kézzel csinál minden ilyesmit, én inkább rábízom magam a gépemre, mindegy amúgy, csak a lényeg, hogy nem szabad túl sokáig gyúrogatni, gyorsan kell dolgozni, amint összeáll, már lehet is formázni. Nagyjából 40 grammos darabokból gömböket gyúrtam, de méregetni nem kell, ebből a mennyiségből nekem 11 darab lett. Én szilikonos muffinformába tettem a golyókat, majd ujjal jó mélyen lenyomtam, némiképp oldalra is kihúzogatva a lyukat, hogy sok lekvár férjen bele. (Jan egyébként egy forró vízbe mártott tojással javasolja kilyuggatni a gombócokat). Majd málnalekvárt töltöttem bele és megszórtam mandulával.

180 fokon 15-20 percig sütöttem. Mivel nincs benne sok cukor, kihűlés után meghintettem még egy kis porcukorral.

Alapanyagok:

175 g liszt
50 g keményítő
50 g cukor
vaníliaőrlemény (vagy vaníliás cukor legyen a cukor egy része)
170 g vaj
lekvár
hámozott, szeletelt mandula
porcukor

Milánói rudak

2010-10-14T09:27:00.002+02:00

Jan Hedh újabb könyvet dobott piacra, ezúttal sütemény témakörben, 277 sorters kakor címmel. A cím komoly, tényleg van benne ennyi recept és sajnos egyik jobb, mint a másik, nem zárnám ki annak lehetőségét, hogy szépen sorjában végigmegyek az összesen, és ha már így lesz, ígérem, ide is bevésem az arra érdemeseket. Mint például a milánói rudak elnevezésűt most, amit mindjárt az elején össze is dobtam. Ami az összedobást illeti, hát ez a szakácskönyv sem az időszűkében lévő háziasszonyokat célozza, a legtöbb recept nem a fél óra alatt az asztalra tehető kategória, viszont bizton állíthatom, hogy pusztán erre a könyvre jól menő cukrászdát lehetne építeni. Jan Hedh most sem tagadja meg önmagát, végtelen igényességgel vezeti be olvasóját a svéd cukrászat eme ágazatába. Szóval a milánói rúd volt az első, amit elkészítettem, a sikeréről annyit, hogy noha nem kis adag volt, csak a mandulamassza, ami belekerült, volt negyed kiló, és közel éjfél volt, mire a sütőből kikerült, a másnapi éjfelet már nem érte meg, sőt, tulajdonképp az estét sem ...

A tésztához 250 gramm szobahőmérsékletű vajat 25 gramm porcukorral és egy jó csipet vaníliaőrleménnyel összedolgoztam, majd beletettem egy tojást, hozzászitáltam 175 gramm lisztet és összeállítottam a tésztát. Meglehetősen puha, szinte kenhető tésztáról van szó, amit aztán becsomagolva 2 órára a hűtőszekrénybe tettem.

Közben elkészítettem a tölteléket, ehhez 250 gramm mandulamasszát (ennek fele cukor, fele pucolt és nagyon finomra őrölt mandula) összedolgoztam egy (bio) citrom héjával (aki citromosabbat szeretne, nyugodtan tegyen bele két citromra való héjat, nem árt neki), 25 gramm cukorral és 45 gramm tojásfehérjével (ez nekem egy jó nagy tojásból meglett). A töltelék szintén eléggé puhának kell lennie, nyomózsákba töltöttem.

A tésztát jó vékonyra kinyújtottam, nagyjából 5 cm széles csíkokra vágtam, rányomtam a töltelékből mindegyik tésztacsíkra egy adagot, majd a tölteléket körbetekertem a tésztával. A hosszú rudakat tojással megkentem (Jan Hedh egy tojást és egy tojássárgáját javasol kikeverni), majd mandulával megszórtam. Ezt követően ismét hűtőbe került a tészta egy fél órára.

A fél óra leteltével 6 cm-s rudacskákat vágtam a hosszú rudakból, ezeket sütőpapírral bélelt tepsire tettem és 225 fokra melegített sütőben sütöttem pirulásig. (A sok vaj, ami a tésztában van, sülés közben kifolyik, nem kell aggódni, így van jól.)

Alapanyagok:

250 g vaj
25 g porcukor
vaníliaőrlemény
1 tojás
175 g liszt

250 g mandulamassza (marcipán, vagy fele cukor, fele mandula keverék)
1 nagy tojásfehérje (45 g)
1 (bio) citrom héja (vagy kettőé)
25 g cukor

Újabb őszi sütemény: szilvás mandulás puding

2010-10-02T09:24:00.002+02:00

Anyukám jóvoltából hozzájutottam egy eredeti angliai BBC Goodfood újsághoz, ráadásul mindjárt egy nagyon is hatályos szeptemberi számhoz. Azonnal nekiestem, és muszáj volt sütnöm is belőle igen sürgősen. És mivel a hűtőszekrényben már elég szemrehányóan nézett rám egy kilónyi szilva, végül egy szilvás süti készült el meglehetősen gyorsan amúgy, mert nem egy macerás dologról van szó.

Már az előkészítés közben fantasztikus illatok árasztották el a konyhát, hiszen a szilvát még a tészta összeállítása előtt kezelgetni kell egy kis pácban, amihez 2 (bio vagy csak kezeletlen) citrom héját, egy teáskanál fahéjat és 3 evőkanál brandyt kevertem össze, majd ebbe került a 8 db magozott, nagyobb darabokba vágott szilva. Mivel a sütemény nem kis időt tölt a sütőben, az alkoholtartalom miatt nem kell aggódni, sülés közben elillan, de ha gyerekek is ennének belőle nagyobb mennyiségben, akkor lehet, hogy kihagynám, az enyémek nem szilvásak, ez az igazság.

Amíg a szilva pácolódik, összeállítottam a tésztát. Ehhez 100 gramm vajat kikevertem 100 gramm barna cukorral (itt bajban voltam, a recept light brown sugar-t ír, nem vagyok túlságosan otthon az angol cukorológiában, így végül demerara cukor került bele), majd hozzátettem egyenként két tojást, és amikor ezek már jól összekeveredtek, beleszitáltam 100 gramm lisztet, fél teáskanál sütőport és 50 grammnyi hámozott és őrölt mandulát, ezeket is beledolgoztam a tésztába.

A szilvás keveréket egy kivajazott jénaiba tettem, ráöntöttem a tésztát, majd megszórtam némi szeletelt mandulával és 180 fokon sütöttem, nagyjából 40 percig. Még forrón tálaltam, persze vaníliafagyival.

Alapanyagok:
8 db szilva
3 ek brandy
1 tk fahéj
2 citrom reszelt héja (kezeletlen, bio)
100 g vaj
100 g barna cukor
100 g liszt
2 tojás
50 g mandula
fél tk sütőpor
szeletelt mandula a tetejére

Újabb almás sütemény

2010-09-20T09:46:00.001+02:00

Megpróbáltam én valami vállalható fordítást adni a sütemény eredeti nevének (bondens äppelkaka), de nem vagyok egy fordítóalkat, paraszt-almás sütinek nem akartam keresztelni, a bondenre a google mezőgazdasági termelőt dobott ki, erre sem éreztem úgy, hogy ez lenne az igazi ... Így egyszerűen almás sütemény lett belőle.

Viszont a süti nagyon finom, egyszerű és gyors. Szerintem tokkal-vonóval, azaz sütéssel együtt az asztalra tehető egy órán belül. Az egyik fő összetevője a Keso, ami a mi túrónkhoz hasonló, viszont annál egy kicsit több nedvességet tartalmaz, ezért én otthon 200 g túró és 50 g tejföl/joghurt keverékével helyettesíteném. A recept az Arla őszi receptfüzetéből kiabált utánam.

Előkészítésként megpirítottam egy decire való mogyorót és összevagdaltam, majd 3 almát meghámoztam, felkockáztam, némi vajon megpároltam és egy teáskanál fahéjjal összekevertem.

100 gramm puha vajat kikevertem 2 dl cukorral, majd egyesével hozzátettem 3 tojást, egy csipet sót és 250 gramm kesot, amikor ezek jól elkeveredtek, hozzátettem 3 dl lisztet, amiben elkevertem egy teáskanálnyi sütőport. Ezzel is elkevertem, majd egy kivajazott kerek tortaformába simítottam, rátettem az almás keveréket, megszórtam a vágott mogyoróval és 200 fokon sütöttem nagyjából 25 percig.

Alapanyagok:

egy dl vágott, pirított mogyoró
3 alma
100 g vaj + némi az alma párolásához
2 dl cukor
3 tojás
250 g keso (vagy túró+tejföl/joghurt)
3 dl liszt
1 tk sütőpor
1 tk fahéj
csipet só

Díjat kaptam

2010-09-16T10:42:00.003+02:00

Nem gondoltam volna, hogy egyszer engem is elér egy díjhullám, de úgy látszik vannak dolgok, amiből nem lehet kimaradni, ha az ember elég régóta van a gasztrobloggeri pályán ...

Szóval, ezt a díjat kaptam Felától:

Köszönöm!

Ezeket a szabályokat kell követnem:

1. Meg kell köszönni.
2. A logót ki kell tenni a blogomra.
3. Be kell linkelnem, akitől kaptam.
4. Tovább kell adnom 7 embernek.
5. Be kell linkelnem őket.
6. Megjegyzést kell hagyni náluk.

7. El kell árulnom magamról 7 dolgot.

Jöjjön akkor a 7 dolog magamról, ezek újdonságok lesznek azoknak, akik csak ezt a blogot olvassák, mert itt elég kevés személyes dolgot szoktam közölni, de ha muszáj, akkor muszáj :-)

1. Életemben először egy schwarzwaldi meggytortát sütöttem, valamikor 15 évesen. Ronda lett, de finom.
2. Egy jó kenyér vagy sütemény kedvéért akár egész éjszaka is fennmaradok. Igaz, másnap átkozom magam, és megfogadom, hogy soha, de természetesen legközelebb is így teszek.
3. Első szakképzettségem szerint esztéta vagyok. Soha nem dolgoztam esztétaként.
4. Az előző pont tükrében megdöbbentő tény, hogy imádom a dél-amerikai szappanoperákat.
5. Még megdöbbentőbb tény, hogy két diplomával sem tudok helyesen írni.
6. Szenvedélyes gyerekruha-vásárló vagyok, a gyerekeimnek külön-külön is sokszor annyi ruhája van, mint nekem.
7. És a végére egy nagy coming out: pilótakeksz-függő vagyok, gyógyíthatatlanul, nem tudok lejönni róla, ami külön kínos, amikor az ember külföldön él és ritkán jár haza, a poggyászom általában a pilótakeksz szállítmányok miatt feszegeti a súlyhatárt ...

És akkor a továbbadományozás, nem csak gasztrobloggereknek:

1. rollller
2. Édesem
3. Latsia
4. Svédasztal
5. Panni
6. Flat-cat
7. Tortaimádó

Mjukt tunnbröd avagy a puha svéd laposkenyér

2010-09-13T09:59:00.001+02:00

Régóta terveztem már, hogy sütök ilyen kenyeret, hiszen a ropogóskenyér mellett ez a másik kedvencünk a svéd kenyerek között. Itt nagyon kedvelt, csavart szendvicseket készítenek belőle, megtöltve mindenféle finomsággal és néhány szeletre vágják, igen mutatós tud így lenni egy ilyen lapos kenyér. Két típusa van: a ropogós és a puha változat, mi ez utóbbit vesszük rendszeresen. Mindemellett még sok minden van, akit érdekel, Delisánál olvashat egy igen jó svéd kenyérológiai összefoglalót.

Elkészíteni egyáltalán nem bonyolult a tunnbrödöt, sőt, ahhoz képest, hogy ez is egy élesztős kenyér, viszonylag gyorsan kész van. Kisütni pedig nem a sütőben, hanem serpenyőben kell, ami külön izgalmassá teszi a dolgot. Valamiért a szokásos kenyeres könyveimben nem találtam ígéretes receptet, eltartott egy darabig, míg ráleltem az ICA bolthálózatban erre a receptre, amit végül megsütöttem. Noha a recept többféle édes hozzávalót is tartalmaz, a végeredmény egyáltalán nem édes.

Először is fél liter 37 fokos tejben feloldottam egy negyed csomag, azaz 12,5 gramm élesztőt, majd hozzákevertem 50 gramm olvasztott vajat. Ezt követően hozzátettem fél deci barna cukrot és 2 evőkanál ljus sirapot (mézzel helyettesíthető), 2 dl grahamlisztet, 2 dl rozsos lisztkeveréket (ez fele-fele szitált rozs és búzaliszt), 7 dl kenyérlisztet, fél teáskanál sót és fél teáskanál szalakálit (amit jól elkevertem a lisztekben). A tésztát néhány perc alatt kidolgoztam, én géppel, de a recept ajánlja a kézi kidolgozást. Lényeg, hogy nem szabad túl sokáig dagasztani, csak amíg szépen összeáll. Elég puha tészta lesz. Megszórtam némi liszttel és 45 percig kelesztettem.

A kelesztés után nagyon-nagyon meglisztezett deszkára borítottam, majd 15 gombócot formáztam belőle. A gombócokat sorban kinyújtottam nagyon-nagyon vékonyra (nagyjából 1 mm, de lehet, hogy még vékonyabb lett), a többségét már sütés alatt, előre nem kell az összeset. Majd villával jó alaposan megböködtem. Ennél a pontnál hasznát vettem volna egy kruskavelnak, azaz egy csipkés mintázatot adó sodrófának, ha lett volna, de nincs, a villa is jó, csak nem olyan mutatós.

Amikor az első pár kenyérrel kész lettem, egy nagyobb teflonserpenyőt mindenfajta zsiradék nélkül felforrósítottam és a a kenyereket kisütöttem, nagyjából oldalanként 1-1 perc alatt. Amíg sültek, a többi gombócból is vékony lapokat nyújtottam és sorjában kisütöttem mindet.

Alapanyagok:

5 dl tej
50 g vaj
12,5 g élesztő (negyed csomag)
fél dl barna cukor
2 ek ljus sirap vagy méz
2 dl grahamliszt
2 dl rozsos liszt (vagy 1 dl szitált rozsliszt és 1 dl búzaliszt)
7 dl kenyérliszt
fél tk só
fél tk szalakáli

+ sok liszt a nyújtáshoz

Magos kenyér

2010-09-09T09:28:00.002+02:00

Régen publikáltam már kenyérreceptet, pedig folyamatosan sütök, hol ilyet, hol olyat. Persze leginkább ilyet, mert ez az überalles, a fiúk legszívesebben folyton ezt ennék, én viszont vagyok olyan komisz, hogy csak próbálkozom teljes kiőrlésű és magos változatokkal is. A magos kenyér sütésekor, ami ismét egy Jan Hedh recept, néhány módosítással, szóval kísérletem során a dagasztás közben eléggé csalódott lettem, mert - igaz, most először - nem stimmelt a recept. Merthogy túl sok volt a folyadék, a kenyértészta egy folyékony massza lett, így kénytelen voltam még lisztet utánarakni, nem is keveset, mire a tészta állaga jó lett. A könyvben a receptnél a tésztáról van fénykép kelés közben, szóval volt némi iránymutatás, hogy hogyan is kellene kinéznie. Végül nagyon finom kenyér lett, a fiúk is ették szépen.

Nyáron bővítettem eszközkészletemet, többek között például kelesztőkosárral, amivel már régóta szemeztem. Csakhogy az itteni nagyon fenszi konyhaboltokban (amikért egyébként felettébb rajongok) csak horror áron van (6ezer+) és kettő is kell belőle egy adag kenyérhez. Persze kerestem magyar boltokban is, de sehol sem találtam hasonlót, a neten ilyen néven sem jött fel semmi épkézláb találat. De aztán egyszer csak rájöttem, hogy ez bizony nem kelesztőkosár, hanem szakajtó, a nagymamámnak is volt ilyesmije sok-sok évvel ezelőtt, bár már akkor sem kelesztésre szolgált. Így viszont azonnal ráleltem egy tuti kis pékboltra, ahol a szakajtók nádszakajtó névre hallgató alfaját is be lehet szerezni, egészen baráti áron. Mindjárt kettőt is vettem, teljesen ugyanolyan minden tekintetben, mint az őrült drága svéd rokona.

Hogy miért is jó a nádszakajtó? Egyrészt gyönyörű mintát nyom a kelő kenyértésztába, ami sülés után is megmarad, de sokkal inkább azért, mert a szakajtóban kelesztett tészta felfelé kel, és így szép magas kenyér süthető.

A kenyér sütését megelőző napon némi előkészületre van szükség. Egyrészt egy előtésztát készítettem 90 gramm víz, 1,5 gramm élesztő (egy pici csipet), 32,5 gramm kenyérliszt valamint 60 gramm grahamliszt összekeverésével. Egy órát állt szobahőmérsékleten, majd 24 órát hűtőszekrényben.

Másrészt kimértem 73 gramm tökmagot, 50 gramm napraforgómagot, 25 gramm szezámmagot, 25 gramm lenmagot és 50 gramm zabpelyhet leöntöttem 225 gramm 50 fokos vízzel. Kihűlés után ez is ment a hűtőbe, majd 2 órával azelőtt kivettem, mielőtt a tésztának nekiálltam volna.

Másnap ismét nekiálltam méregetni, kimértem 120 gramm teljes kiőrlésű rozslisztet, 450 gramm kenyérlisztet (ennek jó részét menet közben tettem bele) és 12 gramm mézet, feloldottam 12,5 gramm élesztőt (negyed csomag) 260 gramm vízben, és mindezekhez hozzátettem az előtésztát és a magos keveréket, majd 5 percig dagasztottam alacsony fokozaton. Ezt követően hozzáraktam 35 gramm napraforgóolajat és újabb 5 percig dagasztottam. Beletettem 30 gramm sót és magasabb fokozaton további 2 percig dagasztottam.

A tésztát kiolajozott műanyag dobozban kelesztettem 45 percig, majd kivettem a dobozból, kipüföltem belőle a levegőt, visszatettem újabb 45 percre. Ismét kiszedtem, kipüföltem, majd 10 percig pihent. Két kenyeret formáztam, vízzel megkentem, grahamlisztbe forgattam, majd jól kilisztezett szakajtóba tettem. Duplájára kelesztettem, nagyjából egy óra alatt. 250 fokra melegített sütőbe, forró kőre tettem sülni, jócskán locsoltam be vizet is. 5 perc múlva levettem a sütő hőmérsékletét 200 fokra és készre sütöttem a kenyereket.

Alapanyagok:

Az előtésztához:

90 g víz
1,5 g élesztő
32,5 g kenyérliszt
60 g grahamliszt

A magos keverékhez:

73 g tökmag
50 g napraforgómag
25 g szezámmag
25 g lenmag
50 g zabpelyhet
225 g víz

A kenyérhez még:

120 g teljes kiőrlésű rozsliszt
450 g kenyérliszt
12 g méz
12,5 g élesztő
260 g víz
35 g napraforgóolaj
30 gr só

Kardamómos almás pite vaníliaszósszal

2010-09-02T09:32:00.002+02:00

Itt van az ősz, itt van újra és hogy szeretem-e, hát erről most nem írnék hosszabban, viszont az ősszel együtt itt van az almaszezon. Svédországban, főleg délen igen komoly almaültetvények vannak, rengetegféle almafajtával és persze az almás piték is komoly kultusznak örvendenek. Az All om Mat szeptemberi számában is középpontban áll az alma. Innét választottam a hétvégén egy fantasztikus receptet, egy mandulás-kardamómos almás pite lett belőle, igazán jó választás volt, főleg, hogy sikerült végre megcsinálnom az tökéletes vaníliaszószt hozzá.

A pitetésztához 3 deci lisztet 100 gramm vajjal összedolgoztam, majd hozzáadtam 2 evőkanál hideg vizet és rugalmas tésztává gyúrtam mindezeket, majd fél órára hűtőbe raktam.

Közben elkészítettem az almás tölteléket. Ehhez 5 piros, savanykás almát meghámoztam és felkockáztam. (A recept amorosát írt, de az még nem érik, így discovery lett végül.) 2 evőkanál vajon megpároltam az almát, majd amikor félig megpuhult, hozzákevertem 2 evőkanál barna cukrot, egy teáskanál őrölt kardamómot és egy evőkanálnyi citrom levét, majd kihűtöttem.

És elkészítettem a mandulás krémet is. Felolvasztottam 150 gramm vajat, belekevertem 150 gramm cukrot, 3 evőkanál lisztet, majd 150 gramm pucolt, őrölt mandulát és másfél evőkanál tejszínt.

A tésztát egy 26 cm kerek tortaformába nyújtottam, ráhalmoztam az almás tölteléket, majd befedtem a mandulás tölteléket. A pitét 200 fokon sütöttem, nagyjából 20 percig.

A vaníliaszószhoz felforraltam 2 deci tejet egy jó csipet vaníliaőrleménnyel, majd hagytam 20 percig pihenni. Közben kikevertem 2 tojássárgáját 2 evőkanál krumpliliszttel (keményítővel) és 2 evőkanál cukorral, majd hozzáöntöttem a tejet és lassú tűzön besűrítettem. Kihűtöttem, közben sűrűn megkevertem. Amikor szobahőmérsékletű lett, beleforgattam két deci felvert tejszínt, majd jól behűtöttem.

Alapanyagok:

A tésztához:
3 dl liszt
100 g vaj
1 ek liszt

Almás töltelékhez:
5 piros, savanykás alma
2 ek vaj
2 ek barnacukor

A mandulakrémhez
150 g mandula
150 g vaj
150 g cukor
3 ek liszt
1,5 ek tejszín

A vaníliakrémhez
2 dl tej
2 dl tejszín
2 ek krumpliliszt (keményítő)
2 ek cukor
2 tojássárgája
vaníliaőrlemény

Brysselkex

2010-08-24T09:15:00.002+02:00

Imádjuk a cukrászdákat, családilag egységesen, nem ritkán költjük el vasárnapi reggelinket ilyen helyen. Az egyik kedvencünk a Ramklints, a Mårtenstorgeten, Lund belvárosában. És ha már ott vagyunk, az elhozható finomságokból is be szoktunk vásárolni. Az egyik nagy kedvencünk a brysselkex (ejtsd: brüsszelseksz, essel, különben nem érti meg az eladó). Már régóta meg akartam csinálni, de a hozzáférhető (egyébként igen sok) receptekkel több problémám is volt. Egyrészt a ramklints-es keksz finom citromillatú, az összetevők között pedig ott van a mandulamassza, a fellelt receptek pedig sima linzerről szóltak. Másrészt pedig a rózsaszín cukor elkészítéséhez minden recept piros ételfestéket javasol. Hát még mit nem. Én amúgy nem ragaszkodtam volna a színes cukorhoz, de a család apróbb fele igen, így muszáj volt megoldani ezt az ügyet is.

Így aztán elég sokáig eltartott, míg egyszer belefutottam egy olyan receptbe, ami ígéretesnek tűnt, csak a neve nem brysselkex volt, hanem Stinas kalaskakor, azaz Stina születésnapi keksze. Igaz, a könyv (Sju sorters kakor) mindjárt a brysselkex mellett közli. A könyv megjelent magyarul is, érdemes beszerezni, mert fantasztikus receptek vannak benne.

A rózsaszín cukorra pedig magam kreáltam megoldást, néhány csepp málnalével gyönyörű rózsaszín cukrom lett. A málna íz pedig egyáltalán nem érződik. A sütésnél némiképp veszít a színéből, ahol elég sok ragadt a tésztára, ott szépen megmaradt a színe is.

A kekszhez először 200 gramm vajat kikevertem másfél deci porcukorral és egy késhegynyi vaníliaőrleménnyel, majd hozzáadtam 50 gramm mandulamasszát (marcipánt) és tovább kevertem. Végül összedolgoztam a masszát egy fél (bio-) citrom reszelt héjával és 3 és fél deci liszttel. A meglehetősen puha masszából egy rudat formáztam és folpackba csomagolva a hűtőbe tettem egy órára.

Közben megcsináltam a rózsaszín cukrot, ehhez kristálycukrot kevertem el néhány csepp frissen kipréselt málnalével. Az egy óra leteltével a tésztarudat beleforgattam a rózsaszín cukorba, fél centi vastag karikákat vágtam belőle, sütőlapra tettem és 175 fokon nagyjából 10 percig sütöttem.

Alapanyagok:

200 g vaj
1,5 dl porcukor
50 g mandulamassza vagy marcipán
fél citrom reszelt héja
3,5 dl liszt
vaníliaőrlemény
kristálycukor
málnalé

Alfajores

2010-08-17T09:04:00.002+02:00

Alfajores-t, azaz a híres argentín dulce de leche-vel töltött kekszet sütöttem minap. Az alfajores elnevezést mindössze azért kaphatta meg az alábbi sütirecept, mert a kekszek dulce de lechevel vannak megtöltve, valójában igen távol áll az eredetitől, a kekszben lévő cukortartalom töredéke a híres alapváltozatnak, de mivel a krém maga meglehetősen édes, nincs is szükség igazán édes körítésre. A recept az Allt om Mat magazin nyári, grill különszámából való.

A dulce de lechéről először a Chilinél olvastam, azóta egészen másként tekintek a cukrozott sűrített tejre. A haagen dazs dulche de leche fagyija amúgy az abszolút über mind közül, sajnos errefelé ez a típus igen ritkán kapható, ki tudja, miért. A dobozos sűrített tej viszont minden bokorban van, így a hűtőnkben szinte folyamatosan van kész krém. A dobozos változattal a krém elkészítése amúgy gyerekjáték, mindössze egy nagy lábos vízben forralni kell a bontatlan konzervdobozt 2-3 órán keresztül, ügyelve, hogy a víz ne forrjon el róla. Aztán kiszedni, hagyni kihűlni, felbontani és sokkot kapni a finomságától.

A kekszhez 100 gramm puha vajat kikevertem 3/4 dl cukorral, némi őrölt vaníliával, majd hozzátettem egy evőkanál tejet és egy teáskanálnyi frissen facsart citromlevet. Amikor egyneművé vált a tészta, hozzászitáltam 2 dl finomra őrölt kukoricalisztet és fél dl búzalisztet, melyben fél teáskanálnyi sütőport elkevertem. Összedolgoztam és a meglehetősen puha masszát fél órára hűtőszekrénybe helyeztem.

A fél óra leteltével a tésztából kicsi golyókat formáztam és egy sütőpapírral bélelt lemezre tettem, villával kicsit megnyomtam őket, majd 175 fokon addig sütöttem, míg kis színt nem kaptak (nagyjából 12 perc lehetett). Kihűlés után a dulce de leche krémmel ragasztottam össze kettőt-kettőt a kekszekből.

Alapanyagok:

100 g puha vaj
3/4 dl cukor
1 csipet őrölt vanília
1 ek tej
1 tk citrom
2 dl finomra őrölt kukoricaliszt
fél dl búzaliszt
fél tk sütőpor

1 doboz cukrozott sűrített tej (Chili és Vanília a tubusos elkészítésére is ad javaslatot)

Kakukkfüves pita tonhalkrémmel

2010-08-11T09:43:00.001+02:00

Ezúttal egy igazán jó svéd szendvicsreceptet vések ide, a svédek ugyanis igazán jók a szendvicsekben, noha az ember első körben nem is gondolná ezt róluk. Pedig tényleg jók, minden kávézó tele van egy csomó egészen érdekes kompozícióval. Az alábbi tonhalkrém például keso alapú, ami egy Magyarországon teljesen ismeretlen tejtermék, valahol a túró és a mozzarella között. Tulajdonképpen nem ez lenne az első dolog, amit a tonhallal párosítanék amúgy sem, viszont fantasztikusak együtt, tényleg. Keso hiányában én túró-tejföl kombinációval vagy valamilyen semleges krémsajttal készíteném a krémet (pl. Philadelphia krémsajt). A pita, amibe a tonhalkrém kerül, igazán egyszerű történet, a kakukkfűtől pedig egészen finom és illatos lesz. A recept szintén a Baka magazin nyári számából való.

A pitához 2, 5 dl vízben feloldottam 12,5 gramm élesztőt (negyed kocka), majd hozzáraktam 6 dl lisztet, 1 evőkanál olívaolajat, negyed evőkanál sót és fél evőkanálnyi mézet, majd nagyjából 20 perc alatt kidagasztottam. A dagasztás vége előtt 5 perccel még a tálba hajítottam még egy jó marék aprított, friss kakukkfüvet. A készre dagasztott tésztát nagyjából 2 órán keresztül kelesztettem.

A kelesztés után 3 mm vastagra kinyújtottam és kerek pitákat szaggattam belőle (én egy 10 cm átmérőjű tálka segítségével, de lehet nagyobb-kisebb, kinek mi tetszik). A pitákat egy sütőpapírral bélelt tepsire tettem és ismét kelesztettem, amíg duplájára nem nőtt, szóval nagyjából fél óráig.

250 fokon sütöttem, 4-5 percig. Kihűlés után salátával és tonhalkrémmel töltöttem meg.

A tonhalkrémhez 250 gramm kesot és egy ecetes lében eltett tonhalkonzervet elkevertem, majd hozzáraktam egy reszelt répát, egy póréhagymát karikára szelve, egy evőkanál dijoni mustárt, egy evőkanál majonézt, némi sót és borsot és alaposan összekevertem.

Alapanyagok:

A pitához
2, 5 dl víz
12,5 g élesztő
6 dl liszt
1 ek olívaolaj
negyed ek só
fél ek méz
egy marék kakukkfű

A tonhalkrémhez
250 gramm keso (túró és tejföl vagy krémsajt)
egy doboz tonhal ecetes lében (vagy olajos lében akár)
egy reszelt répa
egy póréhagyma
egy ek dijoni mustár
egy ek majonéz
só
bors

saláta

Epres mazarintorta avagy egy jó svéd falat a Világjáró fazékba (VKF XXXVI)

2010-07-31T10:41:00.001+02:00

Az úgy volt, hogy késett a gépünk, és eléggé elkeseredett kutatásba kezdtem, hogy hogyan is tudnám kisebbik dedemmel átvészelni azt a két órát, amíg felszállhatunk a gépre. Merthogy nem aludt a drága, nem hagytuk aludni a kocsiban, hogy majd annál jobbat durmolhasson a gépen, de a viccair kibabrált velünk, nem kicsit. Szóval köröztem a sturupi reptéren és bekukkantottam az újságoshoz, ahol rá is bukkantunk egy alkalmasnak látszó könyvre, de még a pénztárhoz való beállás előtt rám kacsintott a BAKA magazin második száma. Ami erősen meglepett, hiszen őszre ígérték az új számot, de nem álltam le ezen elmélkedni, hanem gyorsan behajítottam az újságot a könyv mellé és mentem fizetni. A gyermek némi könyvnézegetés és sétafika után bealudt, így én át is adhattam magam az új szerzemény áttekintésének. A szerkesztői bevezető rögtön megmagyarázta, hogy azért kellett már nyáron új számot kiadni, mert tömegek követelték az első szám után a folytatást ...

Ez a példány is méltó az elődjéhez, tele jobbnál jobb recepttel és cikkel. Mivel nyári szám, és a nyár első számú gyümölcse Svédországban az eper, meglehetősen sok epres receptet hoztak le. Visszaérkezésünk után első dolgom volt, hogy beszerezzek néhány doboz svéd epret, ami köztudomásúlag fantasztikus és neki is estem a legszimpatikusabb receptnek, az epres mazarintortának. És mivel ez a torta sok olyan dolgot egyesít, ami erősen svéd, hát ott a helye a VKF XXXVI. körében. A torta alapja az egyik svéd kedvenc, a mazarin, erre jön egy vaníliakrém, majd az eper és némi tejszínhab. Az eredeti recepten néhány dolgot megváltoztattam, főleg a vaníliakrémet gondolták sokkal vajasabbnak, mint én.

Elsőként egy linzeralapot dobtam össze, ehhez 125 gramm vajat, 60 gramm cukrot és egy fél tojást kikevertem, majd beledolgoztam 190 gramm lisztet. A tésztából gombócot gyúrtam és fél órára behűtöttem. Közben elkészítettem a mandulakrémet, ehhez 50 gramm mandulamasszát kikevertem 25 gramm vajjal, 2 tojással és egy teáskanálnyi kukoricakeményítővel. A tésztát kinyújtottam, kibéleltem vele egy 24 cm átmérőjű, kivehető aljú piteformát, beleöntöttem a mandulakrémet és 180 fokon 20 percig sütöttem.

Amíg hűlt, elkészítettem a vaníliakrémet. Ehhez egy tojássárgáját, 2 evőkanál cukrot, késhegynyi vaníliaőrleményt, fél evőkanál kukoricakeményítőt, fél deci tejszín és fél deci tejet összekevertem, majd lassú tűzön besűrítettem. Kihűtöttem, majd hozzákevertem 50 gramm vajat.

A vaníliakrémet a kihűlt tortára kentem, majd megpakoltam eperrel. A tetejét bevontam némi zselatinnal, de ez a részt elhagyható. Végül némi felvert tejszínnel díszítettem a tortát.

Alapanyagok:

A mazarinhoz
150 g vaj
60 g cukor
190 g liszt
50 g mandulamassza (marcipán)
2,5 tojás
egy teáskanálnyi keményítő
A vaníliakrémhez
egy tojássárgája
2 evőkanál cukor
késhegynyi vaníliaőrlemény
fél evőkanál kukoricakeményítő
fél dl tejszín
fél dl tej
50 g vaj

Díszítéshez:
fél kg eper
némi zselatin
2 dl tejszín

Mogyoróvajas muffinok snickersszel

2010-06-28T09:41:00.000+02:00

Igen, már a neve is eléggé súlyos és hogy milyen jó, azt nehéz írásban visszaadni, még ha látványra egyszerű muffin. Szóval úgy volt, hogy vettem egy üveg mogyoróvajat a mogyorópudinghoz. Ebbe viszonylag kis mennyiség kell, viszont nyaralás előtt el akartam használni az egész üveget, így lázasan kerestem valami igazán jóféle mogyoróvajas süteményt. Találtam is jó párat, végül pedig Nigella receptjére esett a választás. A többi receptet pedig eltettem későbbre, mert úgyis lesz itthon mogyoróvaj, én csak úgy magában is imádom.

A muffinhoz először kimértem egy tálba 250 gramm lisztet, másfél teáskanál sütőport, 75 gramm barnacukrot, egy csipetnyi sót és 160 gramm mogyoróvajat. Ezt egy villával morzsásra összedolgoztam. Egy másik edényben pedig összekevertem egy tojást, 175 ml tejet és 60 gramm olvasztott vajat. Ezt a mogyoróvajas masszához öntöttem, összekevertem. Nem kell túlzásba vinni, a muffin akkor jó, ha nincs túlkeverve. Felszeltem két snickers szeletet és 50 gramm fehércsokoládét (az eredeti recept 3 rudat ír, nekem csak kettő volt, ezért került bele némi fehércsoki is), beleforgattam a tésztába, majd formába töltöttem és 200 fokon nagyjából 20 percig sütöttem.

Alapanyagok:

250 gr liszt
75 gr cukor
1,5 tk sütőpor
csipet só
160 gr mogyoróvaj
175 ml tej
1 tojás
60 gr vaj
2 rúd snickers
50 gr fehér csokoládé

Arraksbollar

2010-06-18T09:14:00.000+02:00

Minap a Systembolagetben jártam, hogy hites uramat némi borral ellássam. Ez a svéd italbolt, mivel az alkoholforgalmazás szigorúan állami monopólium, 3 % feletti alkoholtartalommal rendelkező ital csak itt, vagy a vendéglátóipari egységekben kapható, nem olcsón persze. Azért van abban valami profán, ahogy az ember lánya babakocsit tologat egy édesen alvó gyerekkel a kizárólag szeszes italokkal megrakott gondolák között, hát még ha ez a babakocsi hosszasabban elidőzik a tömény szeszes szekcióban ... Mert hogy ha már ott voltam, akkor beszereztem valamit magamnak is. Mármint persze nem közvetlen fogyasztásra, én az alkoholtól azonnal eldőlök, mint egy liszteszsák, viszont a sütemények ízesítésére szánt szeszek felettébb érdekelnek. Most épp arrakot szereztem be, sok helyi édességnek, például a méltán híres és népszerű punschrulle-nak (dammsugare) is ez az ízesítője. Én első körben arraksbollar-t, azaz arrakos golyóbisokat gondoltam belőle készíteni. És ha már gondoltam, akkor így is lett. Több receptet gyúrtam össze, egyrészt a már említett Baka magazin receptjét, másrészt az ICA szakácskönyvem némileg eltérő receptjét ötvöztem. A golyók előállítása igen egyszerű, mindössze egy késes aprító kell hozzá, sütni nem kell.

Az aprítóba kimértem a hozzávalókat: 150 gramm kekszet (itt lehet bármilyen süteménymaradék, például brownie is, ilyen esetben kihagynám a kakaóport, nálam egy teljes kiőrlésű lisztből készült sima keksz volt), 80 gramm vajat, egy evőkanál kakaóport, egy evőkanál porcukrot, egy fél teáskanál vaníliaőrleményt és egy evőkanál arrakot, majd addig zúztam a kekszeket, amíg egynemű masszát nem kaptam. Amit aztán jól beraktam a hűtőbe, hogy kicsit keményedjen. Némi hűlés után golyókat formáltam, amiket ismét hidegre tettem.

100 gramm csokoládét megolvasztottam, majd belemártottam a golyókat, mindegyik tetejére egy fél diót tettem. Elvileg nem igényel hűtést, én azért a hűtőben tároltam fogyasztásig.

Alapanyagok:

150 gr keksz, süteménymaradék
80 gr vaj
1 ek porcukor
1 ek kakaópor
1 ek arrak
fél tk vaníliaőrlemény
100 gr étcsokoládé (jó minőségű)

Egyből négyet, avagy keksz keksz hátán

2010-06-09T09:09:00.001+02:00

Minap épp nyelvvizsgára készültem, de mivel vendégeink voltak, kirándultunk is sokat. Az autóba nem fértünk be mindahányan, így én vonattal mentem a célhelyre. Ha vonat, akkor olvasni kell, így felszállás előtt elég sokat időztem az újságosnál, nagy volt a kísértés az angol nyelvi szekciónál, de kényszerítettem magam, hogy ékes svéd nyelven írt újságot keressek. Eléggé tanácstalan voltam, amikor is rámkacsintott a Mat&Vänner újság különszáma, a Baka, ami egy teljesen új sorozat első része. Azonnal tudtam, hogy kell nekem ez az újság, csupa olyan témában cikkeznek, ami engem érdekel: sütemények, kenyérsütés, levainkészítés, pralinéművészet. Így hát boldogan lapozgattam a vonaton új szerzeményemet, és mikor hazaértem, rögvest el is készítettem az első olyan receptet, amihez volt itthon minden, hiszen bolt már nem volt nyitva este 10-kor, amikor nekiálltam a sütésnek ... A sütemény nem egy extra valami, viszont nagyon ötletes, ahogy egyetlen tésztából mindjárt négyféle aprósütemény készül.

Az alaptésztához 200 gramm vajat, 4 dl lisztet, 1 dl krumplilisztet (ehelyett lehet nyugodtan keményítőt használni), 1,5 dl cukrot, 1 teáskanálnyi sütőport összedolgoztam géppel, a morzsás állagú tésztát két részre osztottam. Az egyik felébe 3 evőkanál kakaót, a másik felébe egy fél teáskanálnyi vaníliaőrleményt tettem, majd mind a két tésztát kidolgoztam. A tésztákat egy órára hűvösre tettem.

A tésztákból ezek után négyféle kekszet gyártottam:

A kakaós tészta egy részéből gombócokat formáltam és hámozott mandulát nyomtam bele.
Egy másik részéből a kakaós tésztának szintén gombócokat formáltam és villával benyomtam a tetejét.
A vaníliás tészta egy részéből gombócokat formáltam, az ujjammal benyomtam a közepüket, a lyukba pedig málnalekvárt töltöttem.
A tészták maradékából pedig 2-2 rudat sodortam, egy kakaós és egy vaníliás rudat egymás mellé raktam, a kakaós rúdra egy vaníliásat, a vaníliásra egy kakaóst tettem, némiképp összenyomogattam őket, majd éles késsel egy cm vastag korongokat vágtam belőle.

A kekszeket sütőpapírral bélelt tepsin 180 fokon sütöttem ki, nagyjából 10-12 perc alatt.

Alapanyagok:

200 gr vaj
4 dl liszt
1 dl burgonyaliszt (keményítő)
1,5 dl cukor
1 tk sütőpor
3 ek kakaópor (cukrozatlan)
fél tk vaníliaőrlemény

hámozott mandula
málnalekvár

Korvbröd avagy kifli virslihez

2010-06-07T09:28:00.003+02:00

Minden nemzetnek megvannak a hagyományos utcai ételei, a svédeknél ez a korv med bröd, azaz a virsli kifliben, mindenhol árulják, utcán, boltban, az egyik kötelező eleme a születésnapi gyerekzsúrnak, otthon az IKEA slágerterméke az olcsósága miatt. A korv amúgy kolbászt jelent, de inkább a mi virslinkhez hasonló, ám valódi hússal készülő termékek összefoglaló neve, de idetartozik minden, amit a korvbrödbe szánnak, így az olyan húsáruk is, amik már egészen kolbász-szerűek. A svédek amúgy nagyon szeretik az ízeket, a fűszereket, így a világ minden tájáról összeszedték a számukra érdekes kolbászmegoldásokat, kapható itt a német bratwursttól a spanyol chorizon át minden egészen a magyar kolbászig. Igen, jól látjátok, kolbász, így "sz"-szel és "á"-val. De nemrégiben egy komplett magyar ízesítésű grilltálat sikerült vásárolnom. És hát a grillezés is nemzeti sport, grilleznek télen és nyáron, mindenhol és mindenkor. Mi is átvettük ezt a szokást, és nem ritkán költjük el vacsoránkat a háztömb grillezőhelyén. A korvbrödökkel kapcsolatban viszont több fenntartásom is volt, egyrészt a többsége édes, nem is kicsit, ráadásul tele vannak mindenféle adalékanyagokkal, így hát inkább ismét előkaptam Jan Hedh csodakönyvét, ahol természetesen erre is találtam receptet. Méghozzá nem is akármilyet: meglepően egyszerű és Jan Hedhtől szokatlanul gyors, mindössze szűk két óra alatt elkészülő korvbrödről van szó, ami semmivel nem több, mint amennyi időt egy átlagos kelt tésztára szánni kell. Ráadásul kitűnően fagyasztható, szóval elég egyszer nekiállni, utána csak előkapni a fagyasztóból a kifliket, amikor hirtelen elhatározásból grillezni támad kedve az ember lányának. A liszt egy részét teljes kiőrlésű lisztre cseréltem, de így is finom puha kifli lett a végeredmény. Jan szerint akár a teljes lisztmennyiség egynegyede is lehet grahamliszt.

Első körben 250 gramm langyos tejben feloldottam 20 gramm élesztőt, majd hozzátettem 25 gramm nyerscukrot, 7,5 gramm mézet és 375 gramm lisztet és alacsony fokozaton dagasztottam 10 percig. A tésztát lefedve 30 percig kelesztettem.

Ezt követően a tésztához hozzáöntöttem 75 gramm grahamlisztet, ismét elindítottam a dagasztógépet, 5 percig dagasztottam, majd hozzátettem 65 gramm szobahőmérsékletű vajat és 10 gramm sót és egy gyorsabb fokozaton újabb 10 percig dagasztottam. A tésztából 12 egyforma gombócot formáltam és 5 percig hagytam pihenni. Ezt követően a gombócokból hengereket sodortam és egy sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztattam. A hengereket megkentem tejjel és megszórtam szezámmaggal vagy sajttal. (Itt a lehetőségek száma végtelen: tökmag, lenmag, napraforgómag, zabpehely, stb ...) Ismét kelt a tészta 30 percig, amíg szépen duplájára nőttek a kiflik. 250 fokon sültek bő tíz percig.

(Amennyiben a fagyasztóba kerülnek, először teljesen ki kell hűlniük, és ezt követően azonnal be kell zacskózni és fagyasztani a kifliket.)

Alapanyagok

375 gr kenyérliszt
75 gr grahamliszt
25 gr nyers cukor
7,5 gr méz
20 gr élesztő
250 gr tej
65 gr vaj
10 gr só

tetejére: tej, szezámmag, sajt

Tejcsokoládés-mogyorós házi puding

2010-06-02T09:54:00.002+02:00

Itt Svédorszában nem igazán elterjedt a puding, még Dr. Oetker bácsi sem szállít errefelé pudingport, nemhogy valami jobbféle adalékanyagmentes kapható lenne, így egy ideig otthonról szállítottam a zacskókat, de inkább leszoktunk az ilyen élvezetekről. Egészen mostanáig, amikor is Édesemnél rátaláltam egy házi puding receptre, mindjárt kétféle ízben. Nyomban meg is csináltam, majd kénytelen voltam ismételni, hatalmas sikere volt, én már forrón lapátoltam kóstolás címén befelé ... (Annyit módosítottam az eredeti recepten, hogy csökkentettem a cukor mennyiségét némiképp, mert az első kör túl édes volt.)

A mogyorópudinghoz összekevertem 5 evőkanál cukrot, 5 teáskanál keményítőt, egy csipet sót, majd hozzáöntöttem 3,5 deci tejet és 1 deci tejszínt. Lassú tűzön folyamatosan kevergetve felforraltam, és amikor besűrűsödött, belekevertem két evőkanál mogyoróvajat (nem nutella, hanem földimogyoróból készülő peanut butter!) és némi hűlés után poharakba töltöttem.

A csokoládépudingnál hasonló volt az eljárás, először összekevertem 4 evőkanál cukrot, 2 evőkanál keményítőt, 2 evőkanál kakaóport (cukrozatlan) és egy csipet sót, majd hozzátöltöttem 3,5 deci tejet és egy deci tejszínt. Felforraltam, besűrítettem, majd beletörtem 115 gramm tejcsokoládét (nálam ez Marabou Mjölk volt). Szintén hűlt egy kicsit, majd ment a mogyorópuding tetejére.

És végül két dl tejszínt habbá vertem és nyomózsákból a pudingok tetejére nyomtam.

Alapanyagok:

A mogyorópudinghoz:

5 evőkanál cukor
5 tk keményítő
egy csipet só
3,5 dl tej
1 dl tejszín
2 ek mogyoróvaj

A tejcsokoládé pudinghoz:

4 ek cukor
2 ek keményítő
2 ek cukrozatlan kakaópor
egy csipet só
3,5 dl tej
1 dl tejszín
115 gr tejcsokoládé

+ 2 dl tejszín

Fahéjas tekercs delux

2010-05-24T10:01:00.001+02:00

A fahéjas csiga, ahogy azt már meséltem, igen fontos része a svéd kulináriának, bármilyen élelmiszerboltba lép be az ember, már arcul is csapja a kardamómmal keveredő fahéjillat. Nálunk itthon viszonylag ritkán készül, mivel a fiúk mindig leszavazzák, merthogy ha már kelt tészta, akkor inkább legyen a marcipános fonat, ami tésztára ugyanaz, csak éppen a fahéj helyett kellemesen vastag mandulamassza kerül bele. Viszont kedvenc svéd pékem, Jan Hedh könyvében megtaláltam a kompromisszumot, amivel végül mindenki elégetett volt. Az ő klasszikus fahéjas tekercsében ugyanis a fahéj egy mandulakrémre kerül, ami kísértetiesen emlékeztet a marcipános fonat töltelékére. Szokás szerint reggelire készült úgy, hogy a második kelesztés felénél a hűtőbe került, majd reggel sütöttük ki.

A tészta némiképp macerásabb a korábbinál, nem sokkal, viszont érdemes rászánni az időt, mert nagyon finom és puha péksüteményeket lehet belőle csinálni, Jan Hedh-nek van vagy egy tucat receptje csak erre a tésztára.

Először is kimértem 350 gramm lisztet, 12,5 gramm cukrot, majd hozzáöntöttem 250 gramm tejben elkevert 37,5 gramm élesztőt. Nagyjából 5-6 percig dagasztottam, majd fél órára magára hagytam leterítve. Az fél óra letelte után hozzáraktam még 250 gramm lisztet, 87 gramm cukrot, 10 gramm sót, 10 gramm kardamómot, egy felvert tojás felét, majd ismét rákapcsoltam a dagasztógépet. 5-6 perc múlva a tésztához raktam 125 gramm szobahőmérsékletű (!) vajat és magasabb fokozaton további tíz percig dagasztottam. Műanyag dobozba tettem, lezárva kelt még egyszer fél órát.

Közben előkészítettem a tölteléket. Ehhez 200 gramm mandulamasszát (marcipánt) kikevertem 100 gramm puha vajjal, valamint kivertem emellett némi fahéjas porcukrot, ehhez a 50 gramm porcukorhoz 5 gramm fahéjat és egy fél teáskanálnyi vaníliaőrleményt kevertem.

A kelés idő után a tésztát két részre osztottam. Az egyik felét 25X45 cm-es téglalappá nyújtottam, rákentem a mandulakrém felét és megszórtam a fahéjas porcukor felével. Feltekertem szorosan, a tekercset hosszában kettévágtam és a vágatlan oldalukkal egymás fele fordítva egymás mellé helyeztem a két fél rudat (így a töltelék egy része kívülre kerül), összecsavartam és egy kivajazott koszorúformába helyeztem, a két végét megpróbáltam jó alaposan összedolgozni. Megkentem a fél tojássárgája maradékával. 45 percig hagytam duplájára kelni, majd ismét megkentem a tojással, megszórtam vágott mandulával és 210 fokra előmelegített sütőbe toltam. Nagyjából 20-25 percig sült.

(A tészta másik felét én újból ketté osztottam, az egyik fele a fahéjas porcukorral fahéjas csigává, másik része a maradék mandulakrémmel mandulás fonattá lett, de lehet belőle még egy tekercs is minden további nélkül.)

Alapanyagok:

A tésztához:
350 gr + 250 gr liszt
12,5 gr + 87 gr cukor
250 gr tej
37,5 gr élesztő (3/4 kocka, friss)
10 gr só
10 gr kardamóm
1 tojás
125 gr vaj

A mandulakrémhez
200 gr mandulamassza (vagy marcipán)
100 gr vaj
A fahéjas porcukorhoz
50 gr porcukor
5 gr fahéj
fél tk vaníliaőrlemény

+ vágott mandula, jégcukor, kinek mi tetszik ...

Francia kovászos cipó

2010-05-11T10:12:00.000+02:00

Újabb Jan Hedh recept következik, ismét kovászos fehér kenyér. Ahogy azt már Jantól megszokhattuk, most is hosszas folyamat eredményeként kerül az asztalra a kenyér, és ezúttal is megéri a befektetett energiát. A francia kovászos cipó könnyű, puha belsejű és ropogós héjú kenyér, ami frissen a legjobb. (Pár nap múlva már morzsálódik, ezt a kort viszont nem feltétlenül éri meg.)

Először is polish-t készítettem: ehhez 250 gramm vízben feloldottam egy csipet (2,5 grammnyi) élesztőt (frisset), hozzákevertem 250 gramm kenyérlisztet, aztán először egy órán át szobahőmérsékleten, majd 12-15 órát a hűtőben hagyom kelni.

Másnap 150 gramm vízhez 5 gramm élesztőt keverek, hozzárakom a polish-t, 500 gramm lisztet és 150 gramm kovászt és 15 percig dagasztom alacsony fokozaton. Majd hozzárakok 15 gramm sót és tovább dagasztom 5 percig magasabb fokozaton. 90 percig hagyom kelni olajozott műanyag dobozban lezárva. Ezt követően három darabba vágom a tésztát, és mindegyik darabot háromba hajtom és újabb 30 percre magára hagyom őket.

A fél óra leteltével a darabokból csinos hosszúkás cipókat formázok és konyharuhával körbevéve-letakarva újabb 90 percig kel a kenyér, amíg duplára nő. A kelesztési idő végén bevágom a tetejét. 250 fokos sütőbe rakom, előmelegített tepsire, alá-fölé locsolok némi vizet. Pár perc múlva lecsökkentem a hőmérsékletet 200 fokra és készre sütöm a cipókat.

Alapanyagok:

250 + 150 gr víz
250 + 500 gr liszt (kenyérliszt)
2,5 + 5 gr élesztő (friss)
150 gr kovász
15 gr só

Grillázs-trüffelkrémes torta

2010-04-27T10:02:00.005+02:00

Újabb születésnap, újabb torta, ezúttal a kisebbikem születésnapja kapcsán. Mindenképp csokoládés tortára gondoltam, mert eddig egy ilyen tortával kapcsolatban mutatott kizárólag lelkesedést. Aztán körülnézve a neten, nemigen futottam bele olyan receptbe, ami igazán tetszett. Rengeteg igen mutatós tortát találtam, de főleg a vajkrémes-fondantos vonalból, na most nekem mind a vajkrémmel, mind a fondanttal kapcsolatban vannak fenntartásaim. Így hát végül maradtam az eddig bevált trüffelkrémnél, amihez még kerestem egy jó tortaalapot, amit végül Tortaimádónál találtam meg. A trüffelkrémhez némi grillázst kevertem, és már csak díszíteni kellett. Mivel a fiam vonat és autó őrült, vonatos gyertyatartókat vettem, így a díszítés tematikája is adott volt. A torta végül teljesen liszt és vajmentes lett, noha nem állt szándékomban ilyen restrikció.

Nos, a tortalaphoz vettem 4 tojásfehérjét, egy csipet sót és 15 deka cukrot kanalanként hozzáadogatva kemény habbá vertem. Beleforgattam a 4 tojássárgáját egyesével, majd 15 dkg darált diót is, és sütőpapírral bélelt kerek tortaformába töltöttem. 160 fokon sütöttem bő fél óráig, amíg a tűpróba alapján átsült. Kihűtöttem, kettévágtam.

Közben megcsináltam a grillázst: hámozott egész mandulát megpirítottam szárazon, majd a serpenyőben hozzádobtam némi cukrot és miután elérte a megfelelő színt, olajozott alufóliára terítettem. Kihűlés után apróra törtem, majd aprítóban egészen finomra őröltem. Pontos mennyiséget nem tudok, összesen nagyjából 15 dkg grillázs került a tortába/tortára.

A krémhez fél liter jóféle tejszínt (itt 40 százalékos van) felforraltam és 25 deka étcsokoládét (szintén nem árt, ha jóféle) beletörtem. Addig kevertem, amíg a csokoládé fel nem olvadt. Majd félretettem kihűlni. A kihűlés alatt ezúttal a hűtő-hidegre hűlést értem, ne kövessétek el azt a hibát, amit én, hogy simán szobahőmérsékleten kezdtek el vele dolgozni, mert nem lehet felverni. Én gyorsan bedobtam a fagyasztóba egy negyed órára, miután láthatóan nem működött a tervem, így gyönyörűen fel lehetett verni. A hideg csokoládés tejszínt felvertem. A krém nagyjából felébe belekevertem a grillázs kétharmadát.

Ezt követően összeállítottam a tortát. A tortalapok közé kentem a grillázsos krémet. A torta tetejére 10 deka fehér csokoládét olvasztottam meg. A torta szélét a sima krémmel kentem meg, a maradék krémet habzsákba töltöttem. A torta oldalát megszórtam a maradék grillázzsal, és a krémmel díszítettem a tetejét és - mivel maradt krém - az alját is. A tetejét némi olvasztott étcsokoládéval díszítettem, a betűk készen kapható csokoládébetűk. A tálalás előtt néhány órát a hűtőszekrényben állt.

Alapanyagok:

4 tojás
15 dkg cukor
15 dkg darált dió
csipet só
fél liter tejszín
250 gr étcsokoládé + némi a díszítéshez
100 gr fehér csokoládé
150 gr gillázs
csokoládébetűk

Epres habos spiráltorta

2010-04-20T09:44:00.004+02:00

Az április nálunk a születésnapok és egyéb ünnepek hónapja, legszűkebb családunkban is három születésnappal és egy névnappal kell számolni a húsvét mellett. Így hát a tortasütés gyakran kerül napirendre, főleg ha egyes fiataluraknak mindjárt három szülinapi ünneplés is jut, mert hát van családi, baráti és osztálybuli is. Mondjuk az igazsághoz hozzá tartozik, hogy a fiam kedvenc tortája a princess torta , ami amúgy az egyik legklasszikusabb születésnapi torta Svédországban, és természetesen cukrászdában rendelendő darab (bár alakalomadatán én is megpróbálkozom vele). Így hát valójában csak egy tortát készíthettem neki, szerencsére elég jó lett ahhoz, hogy felvegye a versenyt az abszolút kedvenccel. Az ötlet Mohától származik, eszembe juttatta, hogy nekem is megvan az gyors édességes Stahl könyv, bár valójában inkább Moha receptje volt az irányadó, csak a piskótát vettem a könyvből, a krém a sokkal szimpatikusabb tejszínes krémsajtos lett, nálam mascarponéval.

Először is 4 tojást 10 dkg cukorral felhabosítottam, nagyjából 8 perc alatt, majd beleszitáltam 10 dkg lisztet, amelyben előzőleg fél teáskanálnyi sütőport elkevertem. Óvatosan beleforgattam a lisztet a tojáshabba, majd egy evőkanálnyi olajat csorgattam bele és ezt is beledolgoztam. Sütőpapírral bélelt tepsiben 180 fokon sütöttem nagyjából 10 percig sült. Amikor kihűlt, rákentem nagyjából 10 dkg eperlekvárt és 5 egyenlő széles csíkra vágtam a tésztán.

Egy tányéron spirál alakban szépen feltekertem a csíkokat, így egy viszonylag szabályos tortaalapot kaptam. A krémhez felvertem 3 dl tejszínt két evőkanál cukorral és némi vaníliaőrleménnyel, majd 25 dkg mascarpone sajttal elvegyítettem, ezzel vontam be a piskótaspirált. A maradék krémmel díszítettem a tetejét, majd - némi pirított mandulás szórás után - az alsó szélét is. A tetejére 25 dkg friss epret szeleteltem fel. Tálalás előtt két órát pihent a hűtőben.

Alapanyagok

4 tojás
10 dkg cukor
10 dkg liszt
fél teáskanál sütőpor
1 evőkanál olaj

25 dkg mascarpone
3 dl tejszín
2 evőkanál cukor
vaníliaőrlemény
25 dkg eper
szeletelt, pirított mandula

Dijoni magos mustáros kenyér avagy VKF! XXXIII.

2010-04-10T09:36:00.001+02:00

Amikor megláttam a XXXIII. VKF! témáját, sejtettem, hogy ezúttal nem úszom meg és muszáj lesz részt vennem a mozgalomban ismét. Mert ugye a gabona az, amin az én kis blogocskám alapszik, szerintem alig van egy-két olyan recept fenn, amiben nem szerepel legalább egyféle. De inkább többféle: búza, rozs, zab, sima liszt, kenyérliszt, teljes kiőrlésű liszt, ahogy épp jól esik. Kicsit elmélkedtem, hogy melyik receptet is osszam meg e keretek között, végül erre a dijoni mustáros-magos verzióra esett a választásom, mivel ebben többféle gabona is szerepel, és hát nem mellesleg igen finom, gazdag ízvilágú kenyér, benne sokféle ízt adó alapanyaggal. Kicsit macerásnak tűnhet a recept, a püfölésekkel, 5-10 perces pihenőkkel, de ez is egy Jan Hedh recept, és ő már csak ilyen körülményes. Érdemes követni a leírást, mert egy lépés sem szerepel ok nélkül nála, és a végeredmény minden macerát megér, ahogy azt már Jan-tól megszokhattuk.

Először is vettem 75 gramm pucolt napraforgómagot és egy serpenyőben szárazon megpirítottam, majd nyomban egy tálba öntöttem és hagytam kihűlni. Aztán vettem 300 gramm lisztet, 62 gramm zabpelyhet, 50 gramm graham lisztet, 50 gramm jóféle dijoni mustárt, 50 gramm kovászt, 225 gramm vizet és 10 gramm élesztőt, majd a dagasztógéppel 13 percig dagasztottam alacsony fokozaton. Ezt követően beletettem 7 gramm sót és tovább dagasztottam eggyel magasabb fokozaton 5 percig. Végül beletettem a pirított napraforgómagot és 50 gramm reszelt sajtot (Port Salut volt, bármilyen ízesebb kemény sajt mehet bele). Amikor a napraforgómag és a sajt is beledolgozódott, leállítottam, és a tésztát olajjal kikent műanyag dobozba tettem, és rázárt tetővel kelesztettem másfél óráig. Félidőben egyszer kivettem és kipüföltem belőle a levegőt.

A kelési idő lejártával újabb püfölés következett, majd 10 perc pihenő után ketté vettem a tésztát, gombócba gyúrtam őket és ismét hagytam kicsit pihenni. Közben egy tálba újabb adag napraforgót tettem, valamint sárga mustármagot, egy másik tálba pedig graham lisztet. A gombócokból hosszúkás vekniket gyúrtam, majd beleforgattam először a mustármagos napraforgóba, utána pedig a graham lisztbe és sütőpapírral bélelt tepsire raktam őket. Konyharuha alatt kétszeresére hagytam kelni, ez nagyjából háromnegyed óra lehetett. Közben begyújtottam a sütőt 250 fokra. Előmelegített tepsire raktam a kenyereket, némi vizet locsoltam a sütőtérbe és nagyjából 25 perc alatt kisütöttem a vekniket. A sütő hőmérsékletét 5 perc után levettem 200 fokra.

Alapanyagok:

75 gr napraforgómag + némi a szóráshoz
300 gr liszt
62 gr zabpehely
50 gr graham liszt + némi a szóráshoz
50 gr kovász
50 gr dijoni mustár
225 gr víz
10 gr élesztő
7 gr só
50 gr reszelt sajt
sárga mustármag

Narancsszirupos sütemény

2010-04-07T10:28:00.003+02:00

Noha vége a narancsszezonnak, rövidesen jönnek a tavaszi gyümölcsök, de a narancsos sütik iránti lelkesedés nem szűnik. Annyira nagy kedvenc, hogy a citromra írt recepteket is rendre át kell komponálnom narancsra, ahogy ez jelen sütemény esetében is történt. Az alap Nigella citromszirupos tortája. Ami amúgy nem annyira torta, mint egy viszonylag egyszerű és gyors kevert tészta, de Nigella már csak ilyen, még azon is vacillál, hogy ezt a süteményt az egyszerű torták c. fejezetből mindjárt a mázasak közé tegye, pusztán azért, mert le van öntve némi gyümölcsleves sziruppal ... De valójában mindegy, melyik fejezetben is van, ha igencsak jóféle sütemény.

125 gramm vajat kikevertem 175 gramm cukorral, majd egyesével hozzá adtam 2 tojást és egy narancs héját (kezeletlent természetesen) és tovább kevertem. Egy szilikonlapáttal beleforgattam a masszába egy fél teáskanálnyi sütőporral elkevert 175 gramm lisztet és egy csipet sót. Végül pedig még hozzákevertem 4 evőkanál tejet is. Szilikonos gyümölcskenyérformába tettem, majd 180 fokos sütőben megsütöttem nagyjából 40 percig. (Nekem erősen süt a sütőm, így a vége felé muszáj volt alufóliával letakarni, hogy ne égjen meg.)

Ez idő alatt kicsavartam egy nagyobb narancs levét és 30 gramm cukorral felforraltam, amíg a cukor el nem olvadt. A sütőből éppen kikerült forró süteményre locsoltam a szirupot, majd megvártam, amíg kihűl, csak ez után lehet kiszedni a formából, mert melegen széjjel hullik.

Alapanyagok:

125 gr vaj
175 gr+30 gr cukor
2 tojás
1 narancs leve és héja
175 gr liszt
fél tk sütőpor
4 ek tej

Syltkakor ismét

2010-04-06T15:27:00.003+02:00

Írtam már egy lekváros kekszről, de mivel igen csak szeretjük az ilyesmit, hát nem megyek el egy új recept mellett kipróbálás nélkül, főleg ha egy egyszerűbb darabról van szó. Márpedig a syltkakor még macerásabb kiadásban is gyors és egyszerű sütemény, így akár kezdők is nyugodtan nekiállhatnak, a siker garantált. Ezúttal ismét a Berg cukrászda könyvéből sütöttem, az előző kekszrecepthez képest néhány dologban különbözik jelen recept, egyrészt kevésbé édes, másrészt pedig mandulába van forgatva.

190 gramm vajat és fél dl cukrot kikevertem, majd hozzáraktam 4 dl lisztet és összeállítottam a tésztát. Egy órára hűtőszekrénybe került, majd egy kb. 4 cm átmérőjű hengerré formáltam a tésztát és ismét visszaraktam egy órára a hidegbe. Az újabb pihenő után megkentem tojásfehérjével (egész tojással is lehet, nekem volt a hűtőben fehérje és sajnáltam egy tojást erre felütni), majd vágott mandulába forgattam. Fél centis korongokat vágtam a rúdból, sütőpapírral bélelt tepsibe fektettem őket és mindegyik korong közepébe egy mélyedést nyomtam a hüvelykujjammal. A mélyedésbe málnalekvár került.

200 C-re melegített sütőben sütöttem nagyjából 8 percig.

Alapanyagok

190 gr vaj
0,5 dl cukor
4 dl liszt
tojás(fehérje)
vágott mandula
málnalekvár

Forró fehér csokoládé

2010-03-29T09:24:00.001+02:00

Az egyik kedvenc kávézóm a Coffeeshop Company. Az egyik kedvencem náluk a white mochaccino, ami a capuccino fehércsokoládésított változata, viszont az utóbbi időben nem iszom koffeineset önvédelmi okokból, mivel a kisebbikem még anyai táplálékon (is) él és koffein nélkül is elég élénk. Ezért áttértem a forró fehér csokira, ami hát mit mondjak, mennyei. Vagy még annál is jobb.

Itt, Svédországban nincs jelen a cég, így kénytelen vagyok önellátó lenni, ha forró fehér csokira vágyom. Elég sokáig nem is mertem hozzáfogni, féltem, hogy nem lesz olyan, és akkor kár érte. Aztán egyszer nekiveselkedtem, és rájöttem, hogy a világ legegyszerűbb dolgai közé tartozik forró fehér csokoládét készíteni. Azóta nem ritkán (sőt) rittyentek egy bögrényit. Ehhez veszek 30 gramm fehér csokit egy bögrében, mikróban megolvasztom egy kicsit. Majd egy másik edényben tejet melegítek, úgy másfél decit, majd felhabosítom a kézi tejhabosítóval és ráöntöm a csokira. Végül egy evőkanálnyi tejszínt teszek rá, bár ez a rész akár elhagyható, de akkor nem lesz teljes az élvezet. Én amúgy ezt a kis mennyiségű tejszínt szintén a tejhabosítóval szoktam felverni, mert a habverőm ilyen kis mennyiségű tejszínnel nem tud elbánni.

(Némi karamelles öntet sem tesz neki rosszat, ha van épp otthon.)

Alapanyagok

30 gr fehér csokoládé
1,5 dl tej
tejszín ízlés szerint

Brownie, a legcsokisabb

2010-03-23T09:42:00.005+01:00

A blondie mellett a másik őrület nálunk az ő édestestvére, a brownie. Ami természetesen szintén szemérmetlenül sok csokoládéval készül, ellenben viszonylag kevés liszttel, ezért a belseje sülés után is puha, krémes, ahogy az egy tisztes brownie esetében illik is. A recept mindmegette.hu-ról való, én annyit változtattam rajta, hogy levettem kicsit a cukorból, mert eléggé édes volt. Mivel pillanatok alatt a sütőbe tolható, viszonylag gyakran készül nálunk, akár hirtelen felindulásból is.

Először is veszek 26 deka jó minőségű étcsokoládét és 10 deka vajjal megolvasztom, majd félreteszem kicsit hűlni. Ez idő alatt 4 tojást kikeverek 25 deka cukorral és egy csipet vaníliaőrleménnyel jó habosra. Hozzáöntöm a folyékony csokoládét és tovább keverem, majd beleszitálok 14 deka lisztet és óvatosan belekeverem ezt is. Sütőpapírral bélelt tepsibe öntöm, és megszórom egy (két-három) marék vágott dióval. 180 fokon 20 percig sütöm. Itt nem működik a tűpróba, mert ha már nem ragad semmi a beleszúrt tűre, akkor bizony túlsült és száraz lesz, szóval én a magam részéről csak az órát szoktam figyelni, ha lejárt a 20 perc, kiveszem.

Alapanyagok:

26 dkg jó minőségű étcsokoládé
10 dkg vaj
4 tojás
25 dkg cukor
14 dkg liszt
darabolt dió

Vaniljbullar avagy a vaníilás zsemlék

2010-03-15T09:31:00.001+01:00

Ismét könyvhetek voltak a helyi könyvesboltokban, és hát milyen könyvek között is nézelődtem volna, mint a szakácskönyvek között. Mondjuk rövid úton felvásároltam volna az összeset, de végül erőt vettem magamon és mindössze két sütős könyvet szereztem be, ezek közül az egyik egy bizonyos Bergs Konditori nevű cukrászda kiadványa volt. A svéd nyár felidézésével már a képek fantasztikus hangulatot árasztanak a könyvben. És ha már megvan, persze muszáj volt azonnal sütnöm is valamit, a választásom pedig a vaniljbullar-ra esett. Ez a péksütemény egyike a cukrászdák és pékségek alapkínálatának, a kardamomos kelt tészta a főzött vaníliakrémmel nagyon nagy kedvenc a svédek között.

A tésztához két dl tejet meglangyosítottam és feloldottam benne 2,5 dkg élesztőt. Egy tálban kikevertem 75 gramm puha vajat három evőkanál cukorral, majd hozzámértem 7 dl lisztet, 1 teáskanál őrölt kardamomot, hozzáraktam a tejes élesztőt és egy tojást, majd kb. 15 percig dagasztottam géppel. Lefedtem és kelni hagytam meleg helyen 30 percig.

Közben elkészítettem a vaníliakrémet. Ehhez először felforraltam egy dl tejszínt és másfél dl tejet egy fél teáskanálnyi vaníliaőrleménnyel, majd hagytam némileg kihűlni. Addig is kikevertem két tojássárgáját két evőkanál cukorral és egy evőkanál keményítővel. (Az eredeti recept krumplilisztet ír, azaz potatismjölt, ettől némiképp sűrűbb lett volna a töltelék, de nem volt itthon, így is hibátlan lett). A tojásos keverékbe beleöntöttem a kihűlt vaníliás tejet, visszatettem a tűzhelyre és folyamatos kevergetés közben besűrítettem, majd félretettem ismét hűlni. Érdemes néha megkeverni, hogy ne bőrösödjön a teteje.

A megkelt tésztából 10 gombócot formáltam és sütőpapírral bélelt tepsire raktam. Ismét konyharuha került rá és újból kelni hagytam nagyjából negyven percig, amíg duplájára kelt. Ekkor a vaníliakrémet habzsákba töltöttem és - a gömbökbe mélyen beleszúrva a habzsák fejét - mindegyik zsemlébe spricceltem egy adagot.

250 fokra melegített sütőbe toltam és nagyjából 8 perc alatt megsütöttem őket. Majd 30 gramm vajat megolvasztottam, ezzel megkentem a zsemlék oldalát és kristálycukorral megszórtam . Ez a rész elhagyható, a tészta a krémmel elegendően édes, azonban itt mindig így néz ki a vaniljbullar.

Alapanyagok

A tésztához:

2 dl tej
2,5 dkg élesztő
75 gr vaj + 30 gr a kenéshez
3 evőkanál cukor + némi a szóráshoz
1 tojás
7 dl liszt
fél teáskanál kardamom

A krémhez

1,5 dl tej
1 dl tejszín
fél teáskanál vaníliaőrlemény
2 evőkanál cukor
1 evőkanál keményítő
2 tojássárgája

Semla ismét

2010-02-18T09:37:00.001+01:00

Az idén február 16-ára esik húshagyó kedd, azaz itt Svédországban a Semla nap. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lehetne sok más napon semlát enni, sőt, karácsony másnapján azonnal minden cukrászda lecserélte a kirakatban a karácsonyt jellemző sáfrányos süteményeket semlás tálcákra. Az uram rajong ezért a süteményért, így hát, ahogy tavaly is, sütöttem egy tálcányit. A recept csak néhány apróságban különbözik a tavalyitól, hiába van mindenféle semla, sajnos a lábát csak a legklasszikusabb verzió teheti be hozzánk.

2,5 dl langyos tejben felolvasztottam 25 gramm élesztőt. Egy tálba kimértem 7 dl lisztet, 1 dl cukrot, 1 teáskanálnyi kardamómot, 2 csipet sót, hozzáöntöttem az élesztőt tejet és elkezdtem dagasztani. Mikor már jól összeállt a tészta, hozzáraktam még 75 gramm szobahőmérsékletű vajat, és tovább dagasztottam, összesen úgy 15 percig. Konyharuha alatt 45 percig kelt a tészta.

Ezt követően 12 gombócot formáztam a tésztából és sütőpapírral bélelt tepsire raktam őket. Ismét konyharuha alá kerültek újabb 30 percre. Közben begyújtottam a sütőt 225 fokra és némi tejjel történő megkenés után nagyjából 12 perc alatt kisütöttem a zsemlécskéket.

150 gramm mandulamasszát két evőkanál tejjel kenhetővé kevertem. (Mandulamassza híján marcipánt, vagy fele-fele pucolt, őrölt mandulát és cukrot javasolnék). Levágtam a zsemlécskék tetejét, megkentem az alsó felüket a mandulakrémmel, majd habzsákból 3 dl tejszínből vert habot nyomtam, a hab tetejére visszaraktam a zsemlék levágott részét és végül porcukorral szórtam meg a semlákat.

Alapanyagok:

25 gr élesztő
2,5 dl tej
7 dl liszt
1 dl cukor
1 teáskanál kardamóm
2 csipet só
75 gr vaj
150 gr mandulamassza
2 ek tej
3 dl tejszín
porcukor a szóráshoz

Fehércsokoládés epres keksz

2010-02-15T09:23:00.002+01:00

Mostanában elég gyakran fordul elő velem, hogy céltalanul kattintgatok ide meg oda a gasztroblogok között, egyik receptről ugrálva a másikra. Így volt ez tegnap is, amikor két mosás között rátaláltam Sütiszörny blogjára, azon belül is az áfonyás csokis kekszre. Meglehetősen hirtelen elhatározásból azonnal neki is álltam a sütésnek, a polcon megtalálható alapanyagokra optimalizálva a receptet és nagyjából 20 perc múlva már a lakás fahéjas illatokkal telt meg. A siker meglehetősen nagy volt, kénytelen voltam egy órán belül újabb adagot sütni, akkora botrány keletkezett az utolsó darab körül ...

Szóval először is vettem 150 gramm lisztet, 1 teáskanál fahéjat, fél teáskanál sütőport, 80 gramm cukrot és egy tálban összekevertem. Hozzáraktam 50 gramm puha vajat, ezzel is kevergettem egy kicsit, majd 120 ml tejjel összeállítottam a tésztát. Belekevertem 50 gramm nagyon apróra szelt fehércsokoládét és 50 gramm szintén meglehetősen apróra szelt aszalt epret. Sütőpapírra kanállal halmokat raktam a tésztából. 180 fokon sütöttem, nagyjából 12 percig, ez alatt széjjelterültek a kekszek, néhol össze is értek, de ezt a sütőből való kivétel után könnyen orvosoltam. Nem egy mutatós sütemény, viszont nagyon finom.

Alapanyagok:

150 gr liszt
80 gr cukor
1 teáskanál fahéj
fél teáskanál sütőpor
50 gramm vaj
120 ml tej
50 gr fehércsokoládé
50 gr aszalt eper

Olasz kovászos kenyér

2010-02-11T09:32:00.002+01:00

Avagy olasz bigakenyér, ha így jobban tetszik. Fehér kenyér sok kovásszal és minimális élesztővel, ami finom, ropogós héjú, ám puha belsejű és másnap-harmadnap is ugyanolyan jó (sőt!). A kenyérbél puhaságát állítólag a dagasztás végén hozzálöttyintett újabb adag víztől kapja. Jan Hedh szerint legalábbis, akitől - minő meglepetés - a recept származik.

337 gramm éppen langyos vízben feloldottam 2,5 gramm friss élesztőt (hát ember legyen a talpán, aki ekkora mennyiséget pontosan ki bír mérni, szóval nagyjából volt ennyi), hozzáraktam 250 gramm kovászt és 625 gramm kenyérlisztet. 13 percig dagasztottam alacsony fokozaton, majd hozzáraktam 17 gramm sót és eggyel magasabb fokozaton újabb 7 percig dagasztottam a tésztát. Végül pedig hozzáöntöttem még 37 gramm vizet és addig dagasztottam, amíg ismét rugalmas és matt felszínű lett a tészta.

Három órát kelesztettem olajozott műanyag dobozban, lezárva, félidőben és a harmadik óra végén kipüföltem belőle a levegőt. Volt mit. Két részre osztottam a tésztát és kenyereket formáztam belőle. (Itt jegyezném meg, hogy megcsináltam kerek formájú kenyérként is, de úgy nem lett annyira jó, nagy lukacsos a kenyér, ennek nyilván fizikai okai vannak, szóval itt kifejezetten jobb hosszúkás kenyeret formázni.)

A formázott kenyereket az oldalukat kitámasztva (hogy felefele keljenek) újabb másfél óráig kelesztettem. (Ha nem szándékozzuk aznap kisütni, akkor ennél a pontnál be lehet tenni a hűtőbe, ott éjszakázhat, majd egy óra szobahőmérsékleten történő pihenő után mehet a sütőbe.)

Közben felfűtöttem a sütőt a benne lévő kőlappal együtt 250 fokra, és rádobtam a kenyereket némi víz kíséretében. 5 perc múlva levettem a hőmérsékletet 200 fokra, és így sütöttem készre a kenyereket.

Alapanyagok:

337 gr + 37 gr víz
2,5 gr élesztő
250 gr kovász (búzalisztből)
625 gr kenyérliszt
17 gr só

Magos-rozsos-zabpelyhes zsemlék

2010-02-07T09:50:00.003+01:00

Minap kezembe akadt, akarom mondani a szemem elé került egy cikk az élelmiszer-piramisról, ami valójában svéd találmány. Kínos volt szembesülni azzal, hogy noha nagyon igyekszünk, még mindig távol állunk az igazán egészséges táplálkozástól. Főként, mivel az utóbbi időben igen sok hófehér kenyérféle került ki a sütőből, ami annak ellenére nem az egészséges életmód záloga, hogy bioalapanyagokból készül, adalékok nélkül. Így hát arra az elhatározásra jutottam, hogy tetszik, nem tetszik a családnak, növelni fogom a jórészt teljes kiőrlésű lisztből készült kenyérfélék arányát. Nem aratott osztatlan sikert az ötlet, és akkor finoman fogalmaztam. De eltökélt voltam, így egy olyan receptet választottam ki (természetesen Jan Hedh könyvéből), amiben teljes kiőrlésű rozsliszt van túlsúlyban. És jól választottam, mert az erős ellenérzéssel asztalhoz ülő férfinépek csak úgy falták egyik zsemlécskét a másik után. Valószínűleg az előtésztás technika és a receptben szereplő vaj tették puhává tésztát, a sütés közben megpirult napraforgómag és zabpehely pedig erősen fokozták az ízhatást. Azt a pár darabot, ami megmaradt, gyorsan behajítottam a fagyasztóba Jan utasításának megfelelően, kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz kiolvasztva.

Először is vettem 175 gramm teljes kiőrlésű rozslisztet, 75 gramm zabpelyhet, 12 gramm mézet, 125 gramm vizet, beleraktam a dagasztógép táljába és hozzáraktam negyed kocka friss élesztőt, feloldva 137 gr langyos tejben. Körülbelül 10 percig dagasztottam, majd konyharuha alatt háromnegyed órát kelesztettem, ez idő alatt nagyjából a kétszeresére kellett dagadnia, bár ezt ilyen edényszélére tapadós állapotban nehéz megállapítani. Hozzáraktam 125 gramm kenyérlisztet, 50 gramm kovászt (a recept rozskovászt javasol, nekem búzakovászom van, azzal csináltam) és 5 percig dagasztottam alacsony fokozaton. Ezt követően hozzápakoltam 75 gramm szobahőmérsékletű vajat, majd feljebb kapcsoltam a dagasztás sebességét és 15 gramm sót raktam a tésztához. Nagyjából még 6 percig dagasztottam, vigyázni kell, a teljes kiőrlésű lisztes tésztákat nem szabad túldagasztani, akkor jó, ha már láthatóan elválik az edénytől.

30 percre olajozott műanyag dobozba tettem a tésztát, lefedtem. Fél óra múlva kivettem és jól kipüföltem a tésztából a levegőt, háromba hajtottam, majd újabb 30 percre visszaraktam a dobozba. A kelési idő után 10 gömböt formáztam és 5 percig hagytam ismét pihenni. Közben egy viszonylag lapos tányérba vizet, két másik tányérra pedig zabpelyhet és napraforgómagot tettem. A gömbökből kb. 12 centis rudakat sodortam, először a vízben hengergettem meg, majd a rudacskák felét zabpehelyben, a másik felét a szotyolában és sütőpapírral bélelt tepsire pakoltam őket. Konyharuha alatt újabb háromnegyed órát pihent, ez idő alatt látványosan megnőttek a zsemlék.

A zsemlék 250 fokon sültek ki, a sütő aljába beraktam a muffinsütőt, aminek több mélyedésébe forró vizet öntöttem a tepsi behelyezésekor. Kb. 12 perc alatt lettek készen.

Alapanyagok:

175 gr teljes kiőrlésű rozsliszt
75 gr zabpehely
12 gr méz
125 gr víz
12,5 gr friss élesztő
137 gr langyos tej
125 gr kenyérliszt
50 gr kovász
75 gr vaj
15 gr só

zabpehely és napraforgómag a díszítéshez

Kladdkaka, avagy a svéd brownie

2010-01-28T14:35:00.006+01:00

A kladdkaka klasszikus svéd sütemény, szinte minden cukrászdában, kávézóban kapható, sőt, fagyasztott változat is van belőle, talán még az IKEA-ban otthon is kapható. Elég sokféle recepttel találkoztam eddig, van, amelyik csokoládéval, van, amelyik inkább kakaóval készíti. A kladdkaka nem a szépségével hódít, viszont nagyon finom és igen könnyen elkészíthető, bonyolultsági foka valahol a brownie típusú sütemények szintjén van. Egy dolgot érdemes szem előtt tartani: a hozzávalók szobahőmérsékletűek legyenek, kivéve a csokoládét, mert azt úgyis olvasztani kell. Az alább közölt recept Jan Hedh csokoládés könyvéből való.

250 gramm szobahőmérsékletű vajat kikevertem 200 gramm barnacukorral jó alaposan. Hozzáadtam egyesével 4 tojást, mindegyiket szépen belekeverve a masszába. Közben felolvasztottam a mikróban 250 gramm étcsokoládét kb. 55 fokosra és ezt is hozzákevertem a vajas masszához. Végül beleszitáltam 70 gramm lisztet. A tésztát egy sütőpapírral bélelt, oldalt pedig kivajazott csatos tortaformába töltöttem és 30 percig sütöttem 180 fokon. A közepe ennyi idő alatt nem szilárdul meg, nem is kell neki, sőt, ha túlsül, az bizony tönkreteszi a kladdkakát. Legalább 30 percig a formában kell hűlnie, utána lehet kiszedni és tálalni.

Szobahőmérsékleten tálalandó, sosem hűtve! Lágyra vert tejszínhabbal fogyasztják a svédek, ezt ajánlom én is.

Alapanyagok

250 gr vaj
200 gr cukor
250 gr étcsokoládé (nálam ez Marabou Mörk volt)
4 tojás
70 gr liszt

Teljes kiőrlésű lisztes bagett pirított szezámmaggal

2010-01-26T14:48:00.004+01:00

Újabb bagett recept következik, ismét levainnal és ismét csak Jan Hedh-től. Ezúttal egy egészségesebb verzió kétféle teljes kiőrlésű liszttel. És némi pirított szezámmaggal, amitől egészen különlegesen finom lett ez a kenyérke.

Először is megpirítottam 50 gramm szezámmagot, majd félretettem hűlni. 300 gramm kenyérlisztet, 75 gramm graham lisztet, 100 gramm teljes kiőrlésű rozslisztet, 400 gramm levaint, 25 gramm muscovado cukrot kimértem a dagasztógép edényébe. 10 gramm élesztőt feloldottam 335 gramm vízben, majd ezt is hozzáraktam a fentiekhez és lassú fokozaton 13 percig dagasztottam. Majd beleraktam 12 gramm sót és tovább dagasztottam némileg magasabb fokozaton 5 percig. A legvégén hozzáöntöttem a kihűlt szezámmagot. A tésztát kiolajozott műanyag edénybe tettem, lefedtem és 170 percig kelesztettem.

A kelési idő lejártával lisztezett gyúródeszkán 4 darabba vágtam a tésztát, széjjelhúztam, majd összehajtottam háromba, mint egy hivatalos levelet. 15 percig konyharuha alatt hagytam pihenni. Ezt követően megformáztam a bagetteket és a bagettsütőben kelesztettem újabb két óráig, amíg megduplázódott a méretük.

Közben begyújtottam a sütőt 240 fokra és előmelegített kőre tettem a kenyereket (előzőleg bemetszettem a tetejüket), némi vizet spricceltem a sütőbe. Néhány perc múlva levettem a hőmérsékletet 200 fokra, majd pirosra sütöttem a bagetteket, kb. 20 perc alatt.

Alapanyagok:

50 gr szezámmag
300 gr kenyérliszt
75 gr graham liszt
100 gr teljes kiőrlésű rozsliszt
400 gr levain
25 gr muscovado cukor
10 gr élesztő
335 gr víz
12 gr só

A mákos kifli újjászületése, avagy VKF! XXXI.

2010-01-24T09:51:00.002+01:00

Nem gondoltam volna, hogy épp ebbe a Vigyázz, kész, főzz! akcióba fogok beszállni, nálunk hagyományosan nincs túl nagy sütés-főzés karácsonykor, általában amennyit főzök, az el is fogy, szóval nem jellemző a maradék. Ez idén sem volt másként, bejegyzésem tárgya nem karácsonykor készült, hanem jóval később, és valójában nem is tekinthető maradéknak, hiszen azért jutott arra a sorsra, amit az alábbiakban ismertetek, mert elégett. Mert hát a múltkori bécsi mákos kifli kisütését hites uramra bíztam, nekem sürgős dolgom akadt a kisebbikemmel, szóval adott volt két tepsi mákos kifli és egy begyújtott sütő, gyorsan kiadtam az instrukciókat. és már ott sem voltam. Nem ez volt az első eset, nem is az utolsó, hogy a sütést másra hagyom, most azonban az uram fogta magát és ledőlt a kanapéra, ahonnan csak akkor pattant fel, amikor gyanús szagok kezdtek terjengeni a lakásban ... Így hát az első adag kifli bizony némiképp sötétebb lett a kelleténél, és akkor most finoman fogalmaztam. (A második tepsi már rendben kisült.)

Muszáj volt valami mentő megoldást előhalászni, hiszen a kifli amúgy fantasztikus volt. Gondoltam egyet, egy nem túl eredetit, levágtam az égett részeket, beleraktam egy tálba, és nyakon öntöttem egy adag forró vaníliakrémmel. Majd kihűtöttem, és a hűtőszekrényben pihent egy fél napot.

A vaníliakrémhez felforraltam negyed deci tejszínt és negyed deci tejet egy fél teáskanálnyi vaníliaőrleménnyel, és hagytam kb. egy óráig hűlni. Majd kikevertem 4 tojássárgáját 15 dkg cukorral és két evőkanál keményítővel. Szépen lassan hozzáöntöttem a tejet-tejszínt, majd visszaraktam a tűzre, és ütemes kevergetés mellett besűrítettem a krémet. Még forrón öntöttem a kiflikre.

A fenti mutatványt bármilyen maradék vagy kevésbé jól sikerült diós, mákos, fahéjas, stb. süteménnyel be lehet mutatni. (Ennyi cukorral a krém eléggé édes lett, de az én mákos kiflim tésztája, mint ahogy azt a receptnél is leírtam, inkább sós, mint édes, a töltelék sem édes, szóval kellett, de ha rendesen édes a belekerülő sütemény, akkor javaslom a cukormennyiség csökkentését.)

Nem mondom, hogy sokkoló újdonságról van szó, valószínűleg nem ezzel fogom megreformálni a konyhaművészetet, viszont a dolog igencsak jó lett. Sőt. Túlságosan is. Kicsit aggódom, hogy legközelebb is elég az egyik tepsi kifli ...

Alapanyagok:

maradék sütemény, keksz, babapiskóta, stb ... (Ez esetben 7-8 némiképp meghámozott kifli volt az alapanyag)
2,5 dl tej
2,5 dl tejszín
vaníliaőrlemény, vagy egy félbevágott vaníliarúd
4 tojássárgája
15 dkg cukor
2 evőkanál étkezési keményítő

Bécsi mákos kifli

2010-01-21T16:49:00.006+01:00

A mák nem tekinthető a svéd konyha meghatározó alapanyagának, valójában nem is tudom, hogy hova kellene menni, ha itt szeretnék beszerezni néhány tíz dekát belőle. Szerencsére ilyen gondom nincs, még kiköltözésünk előtt beszereztem egy nagyobb adaggal. Viszont valahogy az elmúlt időszakban nem került elő, így nagyon megörültem, amikor az új könyvemben találtam egy igen jól kinéző bécsi mákos kifli receptet. Ez sem az összedobom-kisütöm kategória, viszont nem is túl macerás és noha kissé szokatlan, hogy a tésztája inkább sós, mint édes, nagyon-nagyon finom. És még negyednap is puha, főleg ha kap néhány másodpercnyi mikrós kezelést is. A recept igényelt némi módosítást, egyrészt a töltelék mennyiségét rögtön dupláztam, mert annyira kevésnek tűnt, másrészt menet közben kiderül, hogy néhány alkotórészt nem áll rendelkezésemre vagy nem annyi, szóval muszáj volt improvizálni. Az alábbi recept a megvalósult verzió.

A tölteléket készítettem el először. Ehhez ledaráltam 20 dkg mákot. Közben felforraltam 240 ml tejet 80 gramm cukorral és 30 grammnyi vajjal. A mákhoz hozzáraktam 30 gramm fahéjat (ez kimérve rengetegnek tűnik), két citrom héját (biot, természetesen) és 40 gramm kekszmorzsát. A mákos keveréket beleraktam a felforralt tejbe. Nekem azonnal sűrű masszává állt össze, de ha mégsem így történik, akkor vissza kell rakni a tűzre és besűríteni. Formázható sűrűségűnek kell lennie. A masszát egy éjjelre hidegre tettem, hogy jól lehűljön.

A tésztához fél kiló lisztet, 15 gramm sót, 50 gramm cukrot és 3 tojássárgáját a dagasztógép táljába raktam. Feloldottam 25 gramm élesztőt 250 ml tejben és hozzátöltöttem a liszthez, majd 5 percig dagasztottam alacsony fokozaton. Ezt követően hozzáadagoltam 150 gramm puha vajat szépen darabokban és tovább kevertem eggyel magasabb fokozaton még 10 percig. Elég puha, némileg ragadós tészta lett a végeredményt. Ezt bepakoltam egy kiolajozott műanyag dobozba és lefedve kelesztettem 70 percig. A kelés alatt kétszer (30 és 60 perc után) kivettem és kipüföltem belőle a levegőt, majd háromba hajtva tettem vissza.

Ezt követően a tésztából kb. 30-40 grammos golyókat formáztam, összesen 30 darabot, a szobahőmérsékletre melegedett töltelékből is 30 kupacot csináltam, majd kinyújtottam a golyókat, megtöltöttem a töltelékkel és kiflit formáztam belőlük. A kifliket sütőpapírral bélelt sütőlapra tettem, majd egy csipet sóval felvert tojássárgájával megkentem. A kenést megismételtem kb. 15 perc száradás után. A tészták kb. egy órát keltek még, amíg duplájukra nőttek.

240 fokon sültek ki körülbelül 10 perc alatt.

Alapanyagok:

A töltelékhez

20 dkg mák
240 ml tej
80 gr cukor
30 gr vaj
30 gr fahéj
két citrom héja
40 gr kekszmorzsa

A tésztához:

500 gr liszt
15 gr só
50 gr cukor
3 tojássárgája
25 gr élesztő
250 ml tej
150 gr vaj

A kenéshez:

egy csipet só
3 tojássárgája

Brie kenyér

2010-01-18T09:24:00.003+01:00

Újabb kenyérrecept következik, tudom, hogy kezd unalmassá válni, hogy mindig csak kenyér, ráadásul ismét Jan Hedh, de mit csináljak, ha egyik kenyér hozza a másikat, mint például a Brie kenyér esetében, aminek egy továbbkelesztett baguette-tészta a kiindulópontja ...

Bár nem is tudom, miért kenyerezem le a képen látható valamit, ugyanis a párom szerint ez nem is kenyér, hanem inkább egy nagyra nőtt pogácsa, és valóban mind ízben, mind állagban nagyban pogácsaszerű, ami igen jó, hiszen rajongunk a pogácsáért. Nem is kell hozzá semmilyen feltét, egy kis vajjal is hibátlan.

Szóval, úgy kezdődött, hogy a legutóbbi baguette sütés során a tészta egynegyedét, 375 grammot először további 2 órán át kelesztettem a dobozban, ahol korábban a tészta többi részével kelt már egy órát, majd a hűtőszekrényben éjszakázott. Az eredeti recept 4 órás kelést ír, hát én aznap már nem óhajtottam újabb kenyérrel megörvendeztetni a családot, elég volt a friss baguette, így az utolsó óra helyett a hűtőszekrényben kelhetett tovább.

Másnap elővettem a tésztát, hozzáraktam 250 gramm kenyérlisztet, 100 gramm vizet, 7, 5 gramm sót és 15 percig dagasztottam alacsony fokozaton. Hozzáraktam 50 gramm szobahőmérsékletű vajat és tovább dagasztottam még 5 percig. Ezt követően a tészta ment vissza a kiolajozott műanyag edénybe és lezárva kelt 30 percig. Majd gömböt formáztam belőle és 10 percig pihent konyharuha alatt. Áttettem egy sütőpapírra és tovább kelesztettem, kb. 2 óráig, amíg nagyjából a duplájára kelt.

Közben előmelegítettem a sütőt 250 fokra. Amikor a tészta megkelt, a képen látható módon jó mélyen bemetszettem a kenyér tetejét és előmelegített kőlapra tettem némi belocsolt víz társaságában. 5 perc múlva levettem a hőmérsékletet 200 fokra. Nagyjából 25 perc alatt sült ki, közben néhányszor kinyitottam az ajtót, hogy a gőz távozhasson.

Alapanyagok:

375 gramm baguette tészta
100 gramm víz
250 gramm kenyérliszt
7,5 gramm só
50 gramm vaj

Bagett levainnal és kovásszal

2010-01-15T23:24:00.009+01:00

A levain utolsó részét egy újabb bagett recept kipróbálása során használtam el, bár be kell valljam, az egész levainos hercehurcát e miatt a recept miatt csináltam végig. Mert hogy Jan Hedh-nek van egy kovászos-levainos bagettje. És természetesen nem kellett csalódnom, nagyon jó kis kenyér lett ebből is, bár ha frissen akarjuk fogyasztani, akkor a korábbi recept jobb, viszont ez a tészta másnap is tartja a ropogósságát, és fagyasztani is nagyon jól lehet.

Vettem 500 gramm vizet, 9 gramm élesztőt feloldottam benne, hozzáadtam 100 gramm levaint és 100 gramm kovászt, 400 gramm kenyérlisztet és 13 percig dagasztottam alacsony fokozaton. Ezt követően hozzáraktam 18 gramm sót, és emelt fokozaton újabb 7 percig dagasztottam. Ezt követően a szokásos mód szerint olajozott, zárható műanyag edénybe került a tészta egy órára.

A kelést követően a tésztát darabokra vágtam (nekem 4 db lett, de lehet több is, kevesebb is), és háromba hajtottam, majd konyharuha alatt pihent a tészta újabb 30 percet. Ezután rudakat sodortban belőlük és bagett formába tettem (ennek hiányában összecsípett konyharuhával lehet elválasztva, de egymáshoz tolva keleszteni a tésztát, lényeg, hogy kelés közben ne széjjel, hanem felfele keljenek), és ismét kelni hagytam, ezúttal a duplájára, ami kb. 75 percet vesz igénybe.

Közben begyújtottam a sütőt, 250 fokra, majd a bagetteket előmelegített kőre dobtam és jó pirosra sütöttem némi belocsolt víz társaságában. Érdemes pár perc múlva levenni egy kicsit a sütő hőmérsékletét, mondjuk 200 fokra, majd kb. 10 perc múlva az ajtót is kinyitni, hogy a gőz távozhasson.

Alapanyagok:

500 gramm víz
9 gramm élesztő
100 gramm levain
100 gramm kovász
400 gramm kenyérliszt
18 gramm só

Fougnole des Pyrénées

2010-01-10T23:29:00.006+01:00

Ha már elkészítettem egy adag levaint, ami kb. csak egy hétig áll el a hűtőben, nincs sok választásom, szépen sütnöm kell a kenyereket, egyiket a másik után, de ha már így van, hát mindenféle recepteket kipróbálok, természetesen Jan Hedh-től leginkább. Most hétvégén egy rozsos variáció került sorra, ami hivatalosan a Fougnole des Pyrénées névre hallgat. Ez a kenyér élesztővel és levainnal készült tradícionális francia kenyér. Amúgy meglepő, hogy igazán finom csak másnapra lett, pedig eddig meglehetősen axiomatikusnak tűnt, hogy a kenyér frissen a legjobb, különösen egy élesztős kenyérnél, ez esetben pedig még fanyalogtunk is a múltkori kenyér után, hogy ez meg sem közelíti, hogy aztán másnap jól meglepődjünk ...

Ehhez a kimondhatatlan nevű kenyérhez először is feloldottam 25 gramm élesztőt 500 gramm vízben, hozzáraktam 200 gramm rozslisztet, 575 gramm kenyérlisztet, 400 gramm levaint és lassú fokozaton 13 percig dagasztottam. Ehhez jött még 18 gramm só és magasabb fokozaton tovább dagasztottam a tésztát 7 percig. Amikor készen lett, kiolajozott műanyag dobozba tettem, lefedtem és egy órát hagytam kelni. Illetve csak hagytam volna, mert félidőben kiszedtem és jól kipüföltem belőle a levegőt. Majd az egy óra lejártával ismét megpüföltem egy kicsit és két nagyobb gömböcöt formáltam a tésztából.

Újabb 10 perces állás után a gömböc egyik felét sodrófával megnyújtottam egy kicsit (kb. cseppalakú lett) és visszahajtottam a gömböc másik felére. Ezt mind a két adaggal megcsináltam, beliszteztem őket, és konyharuha alatt hagytam újabb egy órát kelni.

Ezt követően 250 fokra melegített sütőbe tettem, előmelegített kőre, alálocsoltam némi vizet, majd kb. 5 perc múlva lejjebb vettem a sütő hőmérsékletét 200 fokra. Később kinyitottam néhányszor a sütőt, hogy a gőz elpárologjon. A leírás szerint 50 perc alatt lesz kész a kenyér, hát nekem kb. 35 perc volt, szóval érdemes figyelni. A biztonság kedvéért ellenőrizhetjük a kenyér belsejének hőmérsékletét egy hőmérővel, akkor jó, ha 96 fok felett van.

Ez az adag amúgy meglehetősen nagynak bizonyult, két jókora cipó lett belőle, de mind említettem, másnap még jobb.

Alapanyagok:

25 gr élesztő
500 gr víz
200 gr rozsliszt*
575 gr búzaliszt
400 gr levain
18 gr só

* Mivel nem találtam szitált (nem teljes kiőrlésű) rozslisztet bio változatban, rågsiktet használtam, ami némi számolást igényelt, mivel rozsliszt és búzaliszt keverék, szóval kiszámoltam, hogy mennyiből lesz 200 gr rozsliszt és hogy az mennyi búzalisztet jelent, a maradék búzaliszt vetemjöl special volt.

Levain kenyér grahamliszttel és teljes kiőrlésű rozsliszttel

2010-01-08T08:34:00.007+01:00

Karácsonyra mit is kaphattam volna (többek között), mint szakácskönyveket, és közöttünk Jan Hedh legújabb kenyereskönyvét, amibe már csak a borítója alapján beleszerettem. A könyvben ezúttal a kenyereken túl a svédeknél olyannyira kedvelt ún. kávékenyerek, azaz édes péksütemények receptjeit is ismerteti Jan. A könyvében, az előzőhöz hasonlóan több számomra eddig ismeretlen módszert is leír és annyira részletesen és precízen leírja a kenyérsütés technikáját, ezen belül az ipari módszerek és eszközök házi megoldásait, hogy ennek alapján szerintem bárki kitanulhatja a pékszakmát. Nekem legalábbis ma azt mondta az uram, miután a fenti kenyeret megkóstolta, hogy felvehetem a péksapkát, ami nagy dolog, mert ő aztán nem szokta eltúlozni a dicséretet.

Mindazonáltal ebben a könyvben sem az instant kenyerek receptjeit találhatjuk, itt aztán nincs egy kenyér sem, amit egy órán belül az asztalra varázsolhatnánk (hacsak nem a fagyasztóból, mert erről viszont ír), de már régóta tudjuk, hogy a jó kenyér bizony a hosszú keléstől lesz jó. Hát még ha a kenyér dagasztása előtt akár egy héten át kell készíteni hozzá a kelesztő anyagokat ...

A fenti kenyér egy számomra egészen új technikájú speciális kovásszal készült, vagy hogyan is fordítsam magyarra a levain elnevezést ... A levain alapja egy ún. mazsolaélesztő (russinjäst), ami tulajdonképpen a mazsola megerjesztéséből jön létre. A dolog vele amúgy kevesebb első körben, mint a kovásszal, hiszen itt egyszer kell összekeverni a hozzávalókat, aztán várni kell türelmesen, hogy megérjen, kb. 4-6 nap alatt. Aztán ebből készül két lépésben egy alapkovász, majd a levain maga.

A mazsolaélesztőhöz 200 gramm kb. 30-35 fokos vizet beletöltöttem egy dunsztos üvegbe, hozzámértem 100 gramm mazsolát (én bio kaliforniai mazsolát használtam, itt szerintem különösen fontos, hogy semmilyen vegyszermaradvány ne legyen az alapanyagon, különben talán el sem indul az erjedési folyamat, vagy nem úgy zajlik, ahogy kellene), 50 gramm kristálycukrot és 20 gramm mézet. Szépen összekevergettem, majd a konyhában mindig oda tettem, ahol éppen meleg volt, hol a sütő fölé, hol a kihűlőben lévő, éppen langyos sütőbe, hol a mosogatógép fölé és időnként felráztam. Jan Hedh szerint amúgy nem baj, ha nincs meg az ajánlott 26-30 fok az erjesztéshez, legfeljebb tovább tart a folyamat. Nos, nekem nem volt ennyi fok a konyhában az esetek jó részében, ehhez képest alig 4 nap múlva majdnem lerepült a kupak a folyamatok zajlásától, így gyorsan tovább is léptem.

A mazsolaélesztő akkor van kész, ha buborékok szállonganak felfelé, kinyitva érezhető a gázok távozása és némi alkoholszaga van a folyadéknak. Ennél a pontnál gyorsan leszűrtem és jó alaposan kinyomkodtam a mazsolát és kidobtam belőle. A mazsolaélesztő a hűtőben hónapokig eláll és türelmesen vár a sorára. Ha valaki beleszeret a levainos sütésbe, akár ennek a mennyiségnek a többszörösét is elkészítheti, az eredeti recept ötször ennyi hozzávalóra szól. A mazsolaélesztőt amúgy nem lehet frissíteni és korlátlanul újratermelni, ha elfogy, elölről kell kezdeni. De ennyire ne szaladjuk előre, mert a további lépések során eszméletlen mennyiségű alapanyag képződik amúgy is.

A következő lépés a "mamma" készítése. Ehhez vettem 125 gramm mazsolaélesztőt (a leszűrt folyadékot) és 175 gramm magas fehérjetartalmú lisztet, 5 percig dagasztottam, majd zárható műanyag edényben hagytam 4 óráig kelni. Ez alatt megduplázódik a térfogata.

Újabb lépés következik, a mammából "chef"-et csináltam: a mammát 125 gramm vízzel és 175 gramm magas fehérjetartalmú liszttel 5 percig dagasztottam majd zárható műanyag edényben hagytam újabb 4 óráig kelni. A chefet lezárt edényben egy hétig, lisztezett konyharuhában két hétig tarthatjuk a hűtőszekrényben. A francia pékek Jan Hedh szerint 2-3 napig érlelik a chefet, mielőtt levaint készítenének belőle.

A levainhoz 100 gramm chefet vettem, hozzátettem 300 gramm vizet és 540 gramm magas fehérjetartalmú lisztet, majd 5 percig dagasztottam, és zárható műanyag edényben kelesztettem 6 óráig, míg megduplázódott. A kenyérsütéshez ebből az alapanyagból mérem a szükséges mennyiséget.

A mamma-chef-levain készítés egyes mozzanatait nem kell egyetlen napon végrehajtani, az egyes fázisok között nyugodtan mehet az anyag (vagy mi) a hűtőbe lezárt dobozban.

Miután a fenti procedúrával végeztem, végre nekiállhattam a tényleges kenyérsütésnek. A levain-kenyérhez kimértem 562,5 gramm kenyérlisztet, 32,5 gramm graham búza- és ugyanennyi teljes kiőrlésű rozslisztet, 437,5 gramm vizet, valamint 400 grammot a fent leírt levainból. (Azért vannak ilyen hülye számok, mert nagyobb mennyiségből vannak leosztva, így is két hetvendekás kenyér lett a végeredmény, szóval nekünk elég volt ennyi, és nyilván a fél grammokat nem lehet kimérni, csak a pontosság kedvéért írtam le így). Alacsony fokozaton 13 percig dagasztottam a masszát, majd hozzátettem 12,5 gramm sót és tovább dagasztottam magasabb fokozaton 7 percig. Eléggé puha, nem igazán egybeállós tészta lett, pedig némi lisztet még utánaszórtam.

Kiolajozott lezárható műanyag edénybe került kelni 3 órára. Félidőben és 10 perccel a kelési idő vége előtt kiszedtem a dobozból és jól kipüföltem belőle a levegőt, mint egy párnából. Ezt követően két gombóckát formáltam belőle és grahamlisztbe forgattam őket, majd sütőpapírra helyeztem és lefedtem konyharuhával. Másfél órát kelt ismét, közben begyújtottam a sütőt, hogy bemelegedjen, a benne lévő kővel együtt 250 fokra.

Amikor letelt az idő, és majdnem kétszeresére dagadt a tészta, bemetszettem a tetejét és rádobtam őket a forró kőre, belocsoltam némi vizet alá és rázártam a sütő ajtaját. Pár perc múlva 200 fokra eresztettem a sütő hőmérsékletét, majd újabb pár perc múlva ki is nyitottam az ajtót, hogy kijöjjön a gőz. A leírás egy órás sülési időt ír, nekem fél óra alatt készen lettek a kenyerek. Aki hozzám hasonlóan szereti a pontosan mérhető dolgokat, az nyugodtan dugjon hőmérőt a kenyér közepébe, akkor jó, ha a belső hőmérséklet eléri a 98 fokot.

Rácson hűtöttem ki. Ropogós, fantasztikus kenyér lett, egészen sajátos ízzel, ami nagyon emlékeztet valamire, amit nem sikerült eleddig felidézni. Nagyon melós kenyérnek látszik, de összességében szerintem nem az, épp az alább ismertetett linzer elkészítésekor elmélkedtem azon, hogy az ilyen aprósüti sokkal több macera, mint egy akármilyen macerás kenyér. Másnap is ropogós és finom.

Alapanyagok:

400 gr levain
32,5 gr grahamliszt
32,5 gr teljes kiőrlésű rozsliszt
562,5 gr kenyérliszt
437,5 gr víz
12,5 gr só

Lekváros linzer

2010-01-07T22:18:00.006+01:00

Karácsony előtt hozzájutottam a Journal Chocolat egy számához. Csokoládé akció volt, ennek mondjuk nincs sok köze a történethez, mert végül a süteményt csokoládémáz nélkül csináltam meg, így pedig nem lett egy nagyon eredeti lekváros linzer, szerintem minden családban van egy hasonló recept, mégis megörökítem itt, mert nagyon finom volt és villámgyorsan fogyott, sokkal gyorsabban, mint ahogy készült.

Először is 100 grammnál némiképp több mandulát forró víz segítségével megszabadítottam a héjától, majd kávédarálóval nagyon finomra őröltem. A dagasztógépem táljába tettem és kimértem hozzá 300 gramm lisztet, 150 gramm porcukrot (szintén házi őrlésűt), egy csipet sót, vaníliaőrleményből egy fél teáskanálnyit, fél (bio)citrom héját, egy tojást és 200 gramm vajat. A gép gyorsan kidolgozott nekem ebből egy linzertésztát, ami ment is a hűtőbe becsomagolva egy órára.

A pihenés után vékonyra nyújtottam a tésztát, kiszaggattam szívecske és csillagocska alakra, jobb lett volna valami alkalmasabb lukszúró forma, de az nem volt, hozott anyagból kell gazdálkodnom, ugye. A maradék tésztát újranyújtás előtt kicsit visszaraktam a hűtőbe, gyorsan puhult. 180 fokra előmelegített sütőben sütöttem ki, összesen három tepsire telt ennyi alapanyagból.

Kihűlés után narancs- és málnalekvárral töltöttem és porcukorral szórtam meg.

(Az eredeti recept chilivel ízesített narancszselével javasolja fogyasztani a sütit, ezt én a gyerekek miatt nem kockáztattam meg, de bátran ajánlom, ahogyan a felső linzer csokoládéval való bevonását is, amitől szintén a gyerekekre gondolván tekintettem el.)

Alapanyagok

100 gramm mandula
300 gramm liszt
150 gramm porcukor
egy csipet só
fél teáskanál vaníliaőrlemény
fél (bio)citrom héja
egy tojás
200 gramm vaj
narancs- és málnalekvár
porcukor a szóráshoz

Sajtos cornetti

2009-12-19T00:17:00.002+01:00

Ismét gyöngyszemre bukkantam Jan Hedh könyvében, a sajtos cornettire. Ami nem csak sajtos, de bazsalikomos, szalámis is, tehát erősen olasz ízvilágot hoz. A legnagyobb baj az az, hogy hihetetlenül addiktív, elég egy szelet belőle és már nem lehet lejönni róla, csak ha az összes elfogyott ... Ez is két napos kenyér, tehát rá kell szánni az időt, de a korábbiakhoz hasonlóan a munka nem sok vele, csak türelem kell hozzá.

Első nap összekevertem egy tálban 2,5 gramm élesztőt, 125 gramm lisztet és 125 gramm vizet, majd állni hagytam lefedve egy egész napot (24 órát).

A következő nap hozzákevertem a fentiekhez 5 gramm élesztőt, 125 gramm vizet, 425 gramm lisztet és 5 gramm (kb egy teáskanálnyi) mézet. 3 percig dagasztottam a tésztát, majd hozzáöntöttem 25 gramm olívaolajat és folytattam a dagasztást további 10 percig. Ezt követően 10 gramm sót öntöttem hozzá és ismét csak dagasztottam 7 percig. A dagasztás utolsó perceiben a tésztához adtam 25 gramm reszelt parmezánsajtot, 25 gramm olasz szalámit apró darabokban és egy evőkanálnyi friss, aprított bazsalikomot. Amikor kész lett a tészta, lefedtem fél órára.

A kelési idő lejártával két részre osztottam a tésztát, gömböket gyúrtam belőlük és lefedve 10 percig állni hagytam, majd kinyújtottam az első gömböt oválisra és kb. 2 mm vastagságúra, és felcsavartam, mint egy kiflit. A tészta másik felével elkövettem ugyanezt. A tésztára ismét konyharuha került és 75 percen keresztül kelt, amíg elérte a dupláját. Ezt követen bevágtam a tetejét és megszórtam kb. 50 gramm reszelt parmezánnal mindkét rudat. 250 fokra előmelegített sütőbe, kőlapra tettem a kenyereket, aláöntöttem némi vizet, majd néhány perc múlva levettem a hőmérsékletet 200 fokra. A kenyerek kb. 25 perc múlva lettek készek. A ropogósabb külső kedvéért érdemes a kivétel után azonnal megspriccelni a kenyereket némi vízzel.

Megjegyzés: olasz szalámi nélkül, emelt bazsalikom mennyiséggel szerintem még finomabb ez a kenyér.

Alapanyagok:

7,5 gramm élesztő
550 gramm liszt
250 gramm viz
5 gramm méz
25 gramm olívaolaj
10 gramm só
75 gramm reszelt parmezánsajt
25 gramm olasz szalámi
egy evőkanálnyi friss, aprított bazsalikom

Sablé Viennois

2009-12-18T23:39:00.004+01:00

Régóta szemezgetek a Sablé Viennois receptjével, több helyen olvastam nagyon szimpatikus recepteket, csak kicsit tartottam tőle, mert a korábbi hasonló állagú süteményes kísérletek rendre kudarcba fulladtak, legalábbis formailag, mert a sütés közben teljesen elveszítették alakjukat, a végén mindig pacákat vettem ki a sütőből. Próbáltam mindenféle trükköt, hiába. Korábban még probléma volt, hogy a habzsákon egyszerűen nem tudtam kinyomni a masszát, mert előbb távozott a habzsák szövetén keresztül, mint kijáraton. Ez utóbbi problémát egyszerűen kiküszöböltem, vettem egy profi nyomózsákot, két fém fejjel. A formaproblémára viszont nem tudtam a megoldást. Most nem tudom, hogy a svéd alapanyagok, vagy csak a Szakácsok Könyvének egyik szerzője, Pierre Hermé tudja a titkot, de végre sikerült hibátlan vajas kekszet gyártanom, több ízben is. A könyvben leírt recepten mindössze annyit változtattam, hogy citromhéjat is tettem bele, ehhez az ízvilághoz szerintem nagyon illik.

Tehát, 190 gramm szobahőmérsékletű vajat először kikevertem magában, majd hozzátettem 75 gramm porcukrot, egy csipet sót, fél teáskanál vaníliaőrleményt, egy teáskanálnyi reszelt citromhéjat és egy tojásfehérjét és egy percig kevertem géppel. Majd hozzászitáltam 225 gramm lisztet és gyorsan összevegyítettem. Fontos, hogy itt már nem szabad túl sokat dolgozni vele, ha nem áll össze géppel, akkor át kell gyorsan keverni fakanállal. A masszát nyomózsákba tettem és némi (férji) izomerő segítségével w alakokat nyomtam egy sütőpapírral bélelt tepsire. 180 fokon sült kb. 10 percig.

A leírt adag egyébként kínosan kevés, javaslom legalább dupla adag elkészítését, főleg, mivel elég jól elálló süteményről van szó.

Alapanyagok:

190 gramm vaj
75 gramm porcukor
egy csipet só
fél teáskanál vaníliaőrlemény
egy teáskanálnyi reszelt citromhéj
egy tojásfehérje
225 gramm liszt

Narancsos-mandulás tekercs

2009-12-13T23:38:00.005+01:00

A karácsonyt megelőző időszak egyik kötelező kelléke itt, Svédországban a Luca macskája, a lussekatter, azaz a sáfrányos kalács. A sáfrány egyébként is hagyományosan karácsonyi fűszer errefele, máskor nem is feltétlenül lehet kapni, és - állítólag valami terméscsökkenés okán - az idén aranyárban mérik, noha amúgy sem olcsó. A lussekatter tésztájából egyébként nagyon sokféle egyéb finomságot is készítenek, így esett a választás egy igen vonzó narancsos-mandulás tekercsre. A tészta kesellával készül, ami egy krémsajtféle. Magyarországon nem elérhető, de a philadelphia krémsajttal szerintem tökéletesen helyettesíthető. A mandulamassza helyett marcipánt vagy fele-fele arányban pucolt, őrölt mandulát és cukrot javasolnék.

A tésztához először 2, 5 dl tejet meglangyosítottam, feloldottam benne egy csomag (5 dkg) élesztőt. Hozzáadtam másfél dl cukrot és 6 dl lisztet, majd körülbelül 5 percig dagasztottam kézzel. A tésztát 40 percen keresztül kelesztettem egy konyharuha alatt, míg duplájára nőtt.

Ezt követően hozzáadtam újabb 2 dl szoba-hőmérsékletű tejet, 2,5 dl cukrot, 13 dl lisztet, 250 gramm kesellát, egy tojást, 150 gramm puha vajat, egy teáskanál sót és egy gramm sáfrányt (ami két zacskónak felel meg). Ismét beindítottam a gépet, és a tésztát 10 percen keresztül alaposan kidagasztottam. A tészta meglehetősen ragadós és puha marad a végére, némi lisztet lehet hozzáadni, de a péksütemény puhaságához kell ez az állag. A dagasztást követően ismét konyharuha került az edényre és újabb 30 percet kapott a tészta a kelésre.

Ezidő alatt elkészítettem a tölteléket: 150 gramm mandulamasszát, 100 gramm vajat, egy (bio)narancs levét és héját némi melegítést követően összedolgoztam.

A megkelt tésztát két részre vágtam, az elsőt kinyújtottam 2 ml vékonyra, téglalap formájúra, rákentem a töltelék felét, megszórtam fél dl liszttel, majd a hosszabbik oldaláról kezdve felcsavartam és kétcentis csigákat vágtam belőle. A csigák sütőpapírral bélelt tepsire kerültek. állítva. Ugyanezt tettem a második adag tésztával és a maradék töltelékkel is. A csigák ismét kelni voltak kénytelenek, 30 percen keresztül, majd megkentem őket tojással, megszórtam őket jégcukorral és 225 fokra előmelegített sütőben kisütöttem őket, nagyjából 10 perc kellett ehhez.

Fantasztikusan finom péksütemény került ki a sütőből, ami leginkább frissen az igazi, de másnap is nagyon jó volt, a továbbiakat nem tudom, mert elfogyott ...

Alapanyagok:

A tésztához
4, 5 dl tej
5 dkg élesztő
4 dl cukor
19 dl liszt
250 gramm kesella
egy tojás
150 gramm puha vaj
egy teáskanál só
egy gramm sáfrány

A töltelékhez:
50 gramm mandulamassza
100 gramm vaj
egy (bio)narancs leve és héja
1 dl liszt

valamint
egy tojás
jégcukor

Vörtbröd

2009-12-11T18:56:00.006+01:00

Még nem volt december, amikor elindult a Nagy Karácsonyi Örjöngés, csak úgy ömlenek ránk a karácsonnyal kapcsolatos reklámanyagok (november második felében már kétszer olyan vastag szóróanyagköteg kerül minden nap a postaládánkba, mint korábban), mindenhol karácsonyi dekoráció virít, az ablakokban hétágú gyertyák, csillagok és egyéb világító gyönyörűségek hirdetik, hogy rövidesen karácsony. És ahogy az már lenni szokott, a boltok megtelnek a karácsonykor fogyasztott különböző hagyományos ételekkel, Luca macskái, karácsonyi sonkák, heringek kínálják magukat, és még sokan mások ...

Az egyik hagyományos ilyenkor fogyasztott étel a Vörtbröd, ami még Jan Hedh szerint sem hiányozhat egyetlen svéd asztalról sem. Ez a kenyér egy igen édes, erősen fűszeres tésztából készül, aminek egyik fő összetevője a sör vagy sörcefre. Bevallom, első körben nem lelkesedtem túlságosan, de gondoltam, egy kísérletet megér, mégis csak Svédországban élünk momentán ... A végeredmény a várakozásokat messzemenően felülmúlta, egyáltalán nem érezhető a sör a kenyérben, és ha kalácsként tekintek a vörtbrödre, az édes-karácsonyi fűszeres íz is a helyére kerül.

Az én verzióm az Allt om mat magazin karácsonyi kiadásából készült. A recept igen nagy adagra szól, de egy barátnőmmel közös akció eredményeként került az asztalra, így nem volt olyan sok a négy kisebb vekni. A vörtbröd egyébként kitűnően fagyasztható, főleg, ha nincs nagyon sötétre sütve. Az összetevők között vannak olyan alapanyagok, amik Magyarországon nem (vagy nem könnyen) szerezhetőek be, bár emlékeim szerint Julmustot az Ikea ilyenkortájt forgalmaz, a Julöl-t (karácsonyi sört) sima barna sörrel is lehet helyettesíteni, a kenyérszirup helyett mézet ajánlanék, szóval akár odahaza is neki lehet látni.

Először is egy lábasban megolvasztottam 50 gramm vajat. Ehhez hozzáadtam 330 ml (egy üveg) Julmustot (karácsonyi must) és 330 ml Julölt (karácsonyi sört) és fél dl kenyérszirupot, majd 37 fokosra melegítettem. 10 dkg élesztőt morzsoltam bele (két csomag friss élesztő volt), és addig kevergettem, amíg az élesztő fel nem oldódott a folyadékban.

Ezt követően egy dagasztótálba öltöttem a folyadékot, hozzátettem 3 dl mazsolát, másfél evőkanál sót, 2 evőkanálnyi narancshéjat, egy evőkanál gyömbért, két csipet őrölt szegfűszeget, valamint 9 dl rozs- és 13 dl búzalisztet. A tésztát géppel alaposan kidagasztottam, konyharuhát libbentettem rá, majd egy órán keresztül hagytam kelni.

A megkelt tésztát négy részre osztottam, 4 hosszúkás kenyeret formáztam belőle, sütőpapírra raktam, majd ismét kelt egy fél órát konyharuha alatt. Előmelegített 200 fokos sütőben sütöttem ki, körülbelül 25 perc alatt.

Alapanyagok:

50 gramm vaj
330 ml (egy üveg) Julmust
330 ml Julöl
0,5 dl kenyérszirup
10 dkg élesztő
3 dl mazsola
másfél evőkanál só
2 evőkanálnyi narancshéj
egy evőkanál gyömbér
két csipet őrölt szegfűszeg
9 dl rozsliszt
13 dl búzaliszt
(összesen 1,2 kg liszt)

Vaníliás-epres táska

2009-11-30T00:07:00.001+01:00

Újabb vasárnap reggeli kelttésztás kísérleten vagyunk túl, bevallom, ebben valójában semmi igazi újdonság nincs, az eddigi tésztát ötvöztem némi eperlekvárral és vaníliakrémmel. Az ötletet az egyik áruházban vásárolt epres-fehércsokoládés táska adta, ami önmagában felejthető élmény volt, hiszen fehér csoki nemigen volt benne, ellenben valami cukros kutyulmány igen, de ezt a cukros izét vaníliakrémre cserélni nem látszott botor gondolatnak. Nos, zajos sikert aratott, pedig viszonylag későn álltam neki, ezért jócskán belecsúsztam az éjszakába, mire sütés előtti állapotba került, így nem lett egy szépségdíjas süti, nem volt igazán türelmem csinosítgatni. Amúgy a szokásos módon az éjszakát a hűtőben töltötte, majd reggel sült ki és a kisülés után fél órával egyetlen morzsa sem volt belőle, pedig nem bántam volna, ha később is rájárhatok a vaníliás-epres táskára ...

A tésztához negyed liter langyos tejben feloldottam 2,5 dkg élesztőt. Hozzáadtam 2 dl teljes kiőrlésű és 5 dl simalisztet , egy csipet sót, 50 gramm olvasztott vajat, fél dl barna cukrot, egy fél teáskanál őrölt kardamómot. Mindezekből tésztát dagasztottam géppel, körülbelül 10 perc alatt. Majd a tésztára konyharuhát terítettem és magára hagytam valamivel több, mint fél órára.

Ez idő alatt a krémhez fél deci tejszínt és fél deci tejet egy késhegynyi vaníliaőrleménnyel felforraltam, majd húsz perces állás után hozzákevertem egy tojássárgáját, 2 evőkanál cukrot, fél evőkanál kukoricakeményítőt, majd lassú tűzön besűrítettem. A krémet lefedve és időnként megkevergetve (bőrösödést elkerülendő) félretettem hűlni.

Amikor lejárt a kelési idő, a tésztát kinyújtottam és téglalap alakra szeltem. A téglalapok egyik felét bevagdostam, majd megkentem a nem bevagdosott felét egy teáskanálnyi eperlekvárral, a lekvárra rátettem egy evőkanálnyit a vaníliakrémből, majd ráhajtottam a másik felét és villával végignyomkodva lezártam. A táskákat sütőpapírral bélelt tepsibe tettem, megkentem némi tejjel, megszórtam jégcukorral és ismét pihentettem egy negyed órát. Én itt megszakítottam a folyamatot, lefedve a hűtőbe került a tepsi. Másnap reggel elővettem és kisütöttem, 180 fokon kb. negyed óra alatt.

Alapanyagok:

A tésztához:
2.5 dl tej
2,5 dkg élesztő
2 dl teljes kiőrlésű liszt
5 dl simaliszt
egy csipet só
50 gramm vaj
fél dl barna cukor
fél teáskanál őrölt kardamóm

A vaníliakrémhez

egy tojássárgája
2 evőkanál cukor
késhegynyi vaníliaőrlemény
fél evőkanál kukoricakeményítő
fél deci tejszín
fél deci tejet

valamint eperlekvár

Baguette macerásan, de megéri

2009-11-20T21:57:00.007+01:00

És, ha már így belejöttem a kenyérfélék publikálásába, akkor itt van mindjárt egy baguette recept, Jan Hedh-től, ami kiütötte a Dan Lepard félét a nyeregből. Pedig a technika hasonló (előtésztás baguette), az összetevőkben minden ugyanaz, de a kelési idők egészen mások, míg a korábbi recept alapján készült baguette 3,5 órával a kezdés után került asztalra, ez inkább 7,5 óra múlva teszi ugyanezt. A munka ugyanannyi mindkét recept esetében gyakorlatilag, szóval nem macerásabb ez sem, mint a korábbi recept elkészítése. És hát igen, az ismét beigazolódott, hogy az idő az nagyon sokat számít a kenyérsütés témakörében. A különbség pedig nem is annyira a friss, forró baguette esetében van, hanem később, amikor kihűlt, Jan Hedh kenyere bizony másnap is ropogós, ami nem kis dolog egy simán élesztős tészta esetében.

Az előtésztához (poolish) 2,5 gramm élesztőt feloldok 150 gramm hideg vízben (20 C), aztán hozzákeverek 150 gramm kenyérlisztet, elkeverem némiképpen, majd lefedve hagyom 4 órán át állni a masszát. (Ez is mehet a hűtőbe 24 órára, ha nincs éppen idő a teljes műveletet egy napon végezni.)

A 4 (24) óra letelte után a poolish-hoz hozzákeverek újabb 150 gramm hideg vizet, 3 gramm élesztőt, 350 gramm kenyérlisztet és 13 percen keresztül dagasztom géppel, először lassabban, majd a gyorsabb fokozaton. Ezt követően hozzárakok 8 gramm sót és tovább dagasztom még 7 percig. Olajozott zárható műanyag dobozba rakom, lezárom és hagyom 90 percet kelni.

A kelést követően lisztezett deszkára teszem a tésztát, téglalap alakúra húzkodom és háromba hajtom, mint egy üzleti levelet, majd ismét jön 15 perc pihi. Ez után baguette-ket formázok a tésztából, én háromba szoktam szedni. A baguette-tepsibe helyezem sütőpapírra és konyharuhával lefedve ismét kelni hagyom 75 percig. Bemetszem a rudak tetejét jó mélyen, majd 240 fokra előmelegített sütőbe teszem, forró kőlapra, egy fél deci vizet löttyintve a sütő aljába. 5 perc múlva 200 fokra csökkentem a sütő hőmérsékletét, újabb 10 perc múlva kinyitom a sütőt, és még néhányszor, amíg megsül, kb. 20-25 perc szokott lenni.

Alapanyagok:

2,5+3 gr élesztő
150+ 350 gr kenyérliszt (jó magas fehérjetartalommal, én az ICA sajátmárkás ekologisk vetemjöl special-ját használom)
150 gr + 150 gr víz
8 gr só (nagyszemű tengeri só)

Olof Viktor fehér kenyere

2009-11-19T21:44:00.009+01:00

Erősen ráálltam a tökéletes kenyér keresésére, így már beszereztem egy svéd nyelvű kenyeres könyvet is (noha svéd nyelvtudásom még mindig eléggé alapszintű és még túlzok is, azt hiszem). Itt Svédországban nagyon szeretik a kenyereket, a kelt tésztákat, így a könyvesboltban tobzódtam a különböző szakirodalom között. Aztán kiválasztottam Jan Hedh igen alaposnak és szakszerűnek tűnő könyvét. Igazából nem is tanulmányoztam át a boltban a könyvet, így csak utólag konstatáltam, hogy mennyire jót választottam, Jan Hedh az a típusú ember, aki sem időt, sem energiát nem sajnál, ha kenyérről (vagy akár csokoládéról) van szó, ráadásul hajlandó a tapasztalatait igen részletesen megosztani a jó kenyérre vágyó laikusokkal is. A könyv tele van fantasztikusan részletes leírásokkal, képekkel, szóval a péktudomány minden csínját-bínját el lehet sajátítani ezek alapján. Közben kicsit utánanyomoztam a szerzőnek is, kiderült, hogy a legmagasabb szakács-cukrász körökben is jegyzik, például Dan Lepard is emlegeti őt itt-ott. Emellett Jan Hedh Skåne gyermeke, így néhány kifejezetten helyi receptet is közöl. Lehet menni Janhoz kenyérsütős kurzusra is Stockholmban, ha valakinek van erre (nagyon sok) pénze. Persze ehhez nyilván nem árt svédül is megtanulni, én mondjuk ezen vagyok, de egyelőre be kell érnem a szakácskönyvem receptjeinek próbálgatásával.

Jan Hedh kenyerei nem a gyorsan összedobható kategóriába tartoznak, az eddig lefordított receptek alapján megsütött kenyerek egytől-egyig sok-sok óra után kerülhettek az asztalra. Ez nem jelenti amúgy azt, hogy ez a hosszú idő folyamatos aktív munkával telne, sőt, valójában némi rutinszerzés után és egy dagasztógép segítségét igénybe véve a legkevésbé sem fárasztó tevékenység a kenyérsütés, ellenben nagyon szórakoztató, és a végeredmény minden várakozást felülmúl.

Az egyik kedvenc Jan Hedh-től az Olof Viktor pékség fehér kenyere, ami egy többféle technikát ötvöző, kovásszal és élesztővel készülő kenyér. Semmi különleges hozzávalót nem igényel, én a korábban már említett kovászomat használtam, pedig a könyvben a kovászkészítés is ki van vesézve, de mivel már volt kovász a hűtőben, nem álltam neki újat készíteni. Az egyetlen amiből sok kell ehhez a kenyérhez, az az idő. Az előtészta 3 óráig kel, a dagasztás után egy-másfél óra kelés kell, majd formázás után 14-16 óra pihenés következik a hűtőszekrényben. Viszont ezt követően már csak sütni kell, így például kiválóan időzíthető egy vacsorához az előző napon. És mivel igazi kovászos kenyér, napokig friss és ropogós marad, érdemes akár nagyobb mennyiséget is sütni belőle. Sőt, Jan Hedh szerint még fagyasztani is prímán lehet.

Akkor jöjjön a recept maga. Az előtésztához (poolish) egy gramm friss élesztőt, 75 gramm vizet, 100 gramm kenyérlisztet és 1 gramm sót összedolgoztam, majd 3 órára magára hagytam szobahőmérsékleten, egy konyharuhával leterítve. A 3 óra helyett mehet 24 órára a hűtőszekrénybe is.

A 3 (24) óra lejártával a poolishhoz hozzákevertem 7,5 gramm élesztőt, 250 gramm vizet, 500 gramm kenyérlisztet, valamint 175 gramm kovászt, majd a dagasztógéppel 13 percen keresztül dagasztottam, ezt követően a tésztára szórtam 10 gramm sót és tovább dagasztottam még 7 percig. A tésztán kiolajozott lezárható műanyag dobozba helyzetem, és lezárva hagytam kelni másfél órán keresztül.

A kelés után a tésztát egy lisztezett deszkára borítottam, ketté vágtam, és gyors mozdulatokkal két hosszúkás kenyeret formáztam belőle, itt Jan Hedh szerint óvatosan kell eljárni, hogy a levegőbuborékok a tésztában maradjanak, tehát szó sincs alapos átgyúrásról a formázás előtt. A kenyérrudakat sütőpapírral bélelt tepsibe helyzetem, egymástól némi távolságra, lefedtem konyharuhával és a hűtőbe tettem újabb kelésre. Mivel lágy tésztáról van szó, én különböző konyhai eszközök segítségével (bontatlan liszt, folpackos tekercs, stb ...) kitámasztottam a tésztát, hogy felfele kelljen, de Jan Hedh erről nem szól egyébként.

14-16 óra kelés kell a tésztának ideális esetben, nekem volt már, hogy ennél 1-2 órával tovább pihent a hűtőben, így is teljesen jó volt. Az idő lejárta előtt még 240 fokra melegítettem a sütőt egy kőlappal együtt, erre hajítottam a kenyeret sütőpapírostól, miután jól bemetszettem néhány helyen és megspricceltem némi vízzel. 5 perc után 200 fokra csökkentettem a hőmérsékletet a sütőben. Újabb 10 perc elteltével kinyitottam a sütőt, hogy a gőz kijöhessen. Ezt még néhányszor megismételtem. A könyv 50 perces sütési időt ír, nekem körülbelül fél óra alatt meg szokott sülni, de ez sütőfüggő ugye. Amikor kivettem a sütőből, azonnal megspricceltem ismét vízzel. Kihűtöttem rácson, majd nekiestünk.

Alapanyagok:

1+7,5 gr élesztő
100+ 500 gr kenyérliszt (jó magas fehérjetartalommal, én az ICA sajátmárkás ekologisk vetemjöl special-ját használom)
75 gr + 250 gr víz
175 gr kovász (búza v. rozs)
1+ 10 gr só (nagyszemű tengeri só)

Első kovászos kenyerem

2009-11-18T23:13:00.007+01:00

Ahogy nézem, nem vagyok egyedül a kenyeres-kelt tésztás fejlődéstörténetemmel, igen sokan eljutnak a kenyérsütőgépes receptektől a sütőben sülő kenyéren keresztül a kovászos kenyérig. Mert azért az igazán jó, ropogós, napok múlva is jó ízzel fogyasztható kenyér bizony kovásszal készül. Egyébként elég hosszú felkészülési idő előzte meg a kovászom elkészítését, már hónapok, sőt évek óta szilárd szilárd eltökéltségem, hogy készítek és használok rendszeresen ilyesmit. Szinte mindent elolvastam a témakörben, szerencsére ma már nem nagy ügy igazán jó összefoglalókat találni a neten, akár magyarul is. Emellett az igen tekintélyesre duzzadt szakácskönyvtáramban is sok információt találtam a témában. Így hát, neki veselkedtem a dolognak, és így utólag nem is értem, hogy miért is vártam ezzel ennyi ideig, a kovász készítése valójában pofon egyszerű, csak idő kell hozzá, és ez sem igazán jó megfogalmazás, hiszen dolog nincs vele sok, napi kettő perc kábé, az is csak azért annyi, mert én mindig béna vagyok és mellészórom a lisztet, így még takarítanom is kell ...

A kovászt a Szakácsok könyvében található leírás alapján készítettem, Dan Lepard leírása alapján. Röviden összefoglalva:

1. nap: 4 evőkanál (búza)lisztet, 2 evőkanál joghurtot, egy evőkanálnyi mazsolát és fél evőkanál vizet összekevertem egy tiszta befőttes üvegben. (Bioalapanyagokat használtam, nehogy valami vegyszermaradvány ne engedje a bacikat érvényesülni.) Lezártam és békén hagytam egy napig (szobahőmérsékleten).
2-3. nap: A fenti keverékhez 3,5 evőkanál vizet és 4 evőkanál lisztet tettem, kevertem rajta egyet, majd ismét lezártam és eltettem a sarokba. Másnap ugyanez.
4-8. nap: Minden nap a massza négyötödét kiöntöttem (a mazsolával együtt), és hozzákevertem 100 gramm vizet és 100 gramm lisztet.
A kovász a 6. naptól alkalmas kenyérsütésre, de érdemes még pár napig csinálni a frissítést, mert az íze így bontakozik ki teljesen.

Én a 8. napon sütöttem meg életem első kovászos kenyerét, szintén Dan Lepard leírása alapján, pontosan követve az instrukciókat, majd frissítettem a kovászt és pár óra várakozás után a hűtőbe helyeztem el. Most a hűtő egyik sarkában lakik, ha szükségem van rá, csak előkapom, a dagasztótálba öntöm a recept szerinti mennyiséget, majd frissítem és egy-két óra múlva visszarakom a hűtőszekrénybe.

Maga a kovászos kenyér sütés nem a gyorsan összedobok valamit kategória, de az utóbbi idők próbálkozásai egyértelműen bebizonyították, hogy a jó kenyér titka az idő. Az alábbi recept elkészítését reggel 9 előtt kezdtem, és jócskán esteledett, mire kikerült a sütőből. De nagyon megérte, annak ellenére, hogy viszonylag sokszor kellett foglalkozni a tésztával. Viszont a kovászos kenyerek többsége ennél jóval kevesebb törődést (bár általában nem kevesebb időt) igényel.

A kenyérhez 120 gramm kovászt, 200 gramm hideg vízzel, 300 gramm kenyérliszttel, 7 gramm sóval kidagasztottam, kb. 20 percen keresztül ment a gép. Ezt követően lefedtem, majd fél óráig pihentettem. Majd kitettem belisztezett gyúródeszkára és kézzel kihúzkodtam négyzet alakúra, majd háromba hajtottam, ahogy az üzleti leveleket szokás, majd fordítottam rajta 90 fokot és ismét háromba hajtottam. Egy, két és három óra múlva ismét megcselekedtem a hajtogatást, közben pedig a hűvös teraszon kelt a tészta, mert a konyhában eléggé meleg volt.

A 4 óra kelés után bemetszettem a tésztát, és mivel láthatóan elkezdett kelni, azaz buborékok voltak benne, hozzáláttam a formázáshoz, kerek cipót csináltam viszonylag gyors mozdulatokkal, majd egy jól kilisztezett mély tálba tettem a leendő kenyeret. Dan Lepard szerint úgy kell elhelyezni a kovászos tésztát, hogy ne széjjelfele, hanem felfele kelljen, így nem lesz lapos a kenyér. Ennél a pontnál nekem amúgy belépett a bénázási faktor, mikor kiszedtem a tésztát a kelési idő után, ragadt és ahogy küzdöttem, a szépen megkelt tészta elformátlanodott. De sebaj, az ízén ez nem változtatott, csak nem lett éppen szépségdíjas próbálkozás, ahogy az a fényképen is látszik.

Újabb kelés következett, másfél-kétszeresére kell kelnie, ez 2-3-4 óra is lehet, hőmérsékleti viszonyoktól függően. Erre az időre már a konyhában tartottam a tálat, mert a második kelésnél már nem kell lassítani a dolgokat, sőt. Ezzel együtt is inkább bő 3 óra múlva tudtam a sütőbe tenni a kenyeret.

220 fokosra melegítettem a sütőt, benne egy kőlappal, erre került a tészta és a sütő aljába öntött víz társaságában sülni kezdett, 10 perc múlva levettem a hőmérsékletet 200 fokra. Nem emlékszem pontosan, mennyi idő volt valójában, de nagyjából 20-25 perc lehetett.

Alapanyagok:

120 gr kovász
300 gr liszt
7 gr só
200 gr víz

Mazarin Halloween módra

2009-10-31T22:42:00.001+01:00

Hivatalosak voltunk egy Halloween partyra, és hát ha Halloween, akkor nyilván valami hátborzongató kell, esélyes volt egy temetőtorta is, de végül ősi félelmemmel néztem szembe és pókhálóval beszőtt mazarineket gyártottam. Eleinte ételfestékes megoldásban gondolkodtam, de végül az itthon található alapanyagokból is sikerült megoldani a dolgot, így még ezen ünnepi nap kapcsán sem merültünk el nyakig az e-betűkben.

Maga az alapsütemény semmiben sem tér el a megszokottól, viszont ezúttal rátettem azt a bizonyos cukormázat, ami a boltban kapható mazarineken feltétlenül ott virít. Ehhez porcukrot kevertem ki vízzel, amolyan kenhető és némiképp szétterülő, de nem folyós állagúra. Valamint egy másik edényben kakaóport, porcukrot kevertem össze szintén vízzel a pókháló kedvéért. Az ötlet amúgy egy régebben látott cappuccino dekorálási útmutatóból jött és hibátlanul működött. Először a fehér mázból kentem egy adagot a mazarinra, majd csigavonalban ráfolyattam a kakaós mázat egy papírból gyártott tölcsér segítségével. Ezt követően egy villával sugárirányban csíkokat húztam és így kialakult a pókhálós minta. Érdemes egyszerre csak 3-4 mazarinnel dolgozni, mert a cukormáz hamar köt és később már nem lehet szépen mintázni. Néhány óra alatt teljesen száraz lesz és így jól szállítható.

Alapanyagok

porcukor
kakaópor
víz

Fahéj fagylalt barna cukorral

2009-10-25T23:53:00.006+01:00

Minap meglepett az öcsém egy méllel, amúgy nem sűrűn fordul elő, hogy ír nekem, de most írt és nagyon jól tette, mert küldött nekem egy csomó linket, zenés és gasztoblogosakat, szóval kedélyes hangulatban válogattam a receptek között és hirtelen felindulásból rögvest el is készítettem egy barna cukros fahéjfagylaltot Natalie blogjáról. Aztán gondoltam egyet és készítettem hozzá még egy kis karamellöntetet, az bajt nem tud csinálni egy fahéjfagylattal, és ezen feltevésem be is igazolódott.

A fagylalthoz a szokásos főzött tejes-tejszínes alapot készítettem, 2,5 dl tejet, 2,5 dl tejszínt felfőztem egy jó csipet vaníliaőrleménnyel és egy teáskanálnyi fahéjjal. Miközben hűlt a tejes keverék és szívta magába a fűszerek aromáját, 4 tojássárgáját kikevertem 1 dl barna cukorral, majd a langyos tejet hozzákevertem és visszaraktam a tűzhelyre, ahol erős keverés mellett 85 fokig melegítettem. A tűzről lekapva még pár percig kevergettem, majd kihűtöttem és a hűtőszekrénybe tettem. Másnap fagyigépbe került és megfagyott annak rendje és módja szerint.

A karamellöntetet a korábban már ismertetett módon készítettem el, azaz fél dl barna cukrot, fél dl tejszínt és fél dl ljus sirapot karamellizáltam lassú tűzön. (Ljus sirap helyett Magyarországon beszerezhető a golden syrup néhány helyen.)

Alapanyagok

A fagylalthoz:
2,5 dl tej
2,5 dl tejszín
vaníliaőrlemény
egy teáskanálnyi fahéj
4 tojássárgája
1 dl barna cukor

A karamellöntethez
fél dl barnacukor
fél dl tejszín
fél dl ljus sirap

Banános fehér csokis muffin

2009-10-22T23:57:00.005+02:00

Megesik, hogy amikor az ember benéz a hűtőbe és a hűtőből szemrehányóan néz vissza ez meg az, mert már túl régóta vannak ott. Ilyenkor nincs más választás, mint gyorsan keresni valami receptet, amiben jól megfér egymás mellett a fokozott érettségi állapotban lévő banán, meg a mondjuk egy bontott doboz creme fraiche, továbbá amibe belefér némi szárított áfonya is mondjuk. Így esett a választásom Nigella banános-fehér csokis muffinjára, amit néhány dologban hozzáigazítottam az ízlésünkhöz és lehetőségeinkhez. További előnye a receptnek, hogy Nigella egy olyan könyvből szedte, ahol ún. egyedényes sütemények vannak, szóval még csak nem is terheltem túl a mosogatógépet az akcióval.

Először is vettem 125 gramm vajat, amit megolvasztottam egy edényben. Ebbe 150 gramm barna cukrot, némi vaníliaőrleményt tettem és összekevertem. Hozzájött még 3 érett banán, amit a massza kevergetésével egyidejűleg törtem össze. Beletettem egy bő féldeci tejfölt, 2 tojást, egy teáskanál szódabikarbónát, fél teáskanál sütőport, 300 dkg lisztet és tovább kevergettem. Amikor már úgy nagyjából összeállt, beletettem a szekrényben talált szárított áfonyát (úgy 40 gramm lehetett) és 50 gr apróra szelt fehér csokoládét. Mivel muffinról van szó, nem szabad túlkeverni a tésztát, bőven elég, ha úgy nagyjából eloszlott minden. Végül muffin sütőbe adagoltam és 180 fokon sütöttem, amíg jó nem lett.

Alapanyagok:

125 gramm vaj
150 gramm barna cukor
vaníliaőrlemény
3 érett banán
bő fél deci tejföl
2 tojás
egy teáskanál szódabikarbóna
fél teáskanál sütőpor
300 dkg liszt
40 gr áfonya
50 gr fehér csokoládé

Drottningpaj vaníliaszósszal

2009-10-06T22:59:00.005+02:00

Egy ideje elég gyakran megfordulunk a Mårtenstorget-i cukrászdában, ahol egészen fantasztikus süteményfelhozatal van. Az egyik nagy kedvenc a drottningpaj, sűrű, habos vaníliaszósszal. Kicsit kutakodtam a neten, kiderült, hogy ami drottninggal kezdődik, abban málna és fekete áfonya keverék található, ez amúgy egy elég kedvelt gyümölcskeverék, sokféle formában előfordul a süteményektől a lekvárokig. Noha eléggé kedvelt íz Svédországban, igazán ígéretes receptet nem találtam, így végül rövidre zártam a témát, és felhasználva a különböző recepteket és a klasszikus linzertésztát, és a következő süteményt hoztam össze.

A linzertésztához az alapreceptet némileg módosítva vettem 30 dkg lisztet, 20 dkg vajat és 8 dkg cukrot és gyorsan összegyúrtam ezeket. Beraktam a hűtőszekrénybe fél órára, majd a tészta kb. két harmadát egy cakkos szélű piteformába nyújtottam, rászórtam kb. 40 dekányi málna és fekete áfonya keveréket (ez esetben a fagyasztott gyümölcs volt), majd megszórtam két evőkanál cukorral és kb. egy teáskanálnyi keményítővel. (Annyit itt megjegyeznék, hogy ha valaki vaníliaszósz/fagylalt nélkül gondolná a süteményt fogyasztani, akkor tegyen a töltelékbe még cukrot, mert így kissé savanyú, viszont az édes vaníliaszósszal pont jó.). A maradék tésztát pedig ráreszeltem. 180 fokos sütőben sütöttem meg, pirulásig.

A vaníliaszószhoz először felforraltam 1,25 dl tejet, 1,25 dl tejszínt és egy jó csipet vaníliaőrleményt, majd hagytam egy órán keresztül ázni. Majd kikevertem 2 tojást 4 dkg cukorral, hozzáadtam a vaníliás-tejes keveréket és közepes tűzön folyamatos kevergetés mellett 85 fokig melegítettem, ekkor elkezdett besűrűsödni. Lekaptam a tűzről és még néhány percig kevergettem, majd átszűrtem és hideg vízfürdőben gyorsan kihűtöttem. Tálalásig a hűtőben hűlt tovább. Tálalás előtt felvertem fél liter tejszínt, beleforgattam a vaníliakrémbe és a forró drottningpajhoz tálaltam.

Alapanyagok

Drottningpajhoz:
30 dkg liszt
20 dkg vaj
8 dkg + 2 evőkanál cukor
40 dekányi málna és fekete áfonya keverék
egy teáskanálny keményítő

Vaníliakrémhez:
1,25 dl tej
6,25 dl tejszín
2 tojás sárgája
4 dkg cukor
vaníliaőrlemény

Stromboli

2009-09-24T13:11:00.007+02:00

Úgy tűnhet, mintha az utóbbi időben a sütőben inkább sülnének kenyerek, mint sütemények, és ha jól belegondolok, így is van, valahogy mindig inkább valami kenyérféléhez kapok ihletet így a nyár elmúltával. És a könyvesboltokban is mindig a kenyérsütéssel kapcsolatos szakirodalom ugrik be a kosárba, ki érti ezt. A képen látható, stromboli elnevezésre hallgató kenyeret egy régebbi kenyeres könyvemből vettem, és a lisztösszetétel mellett még annyit változtattam a recepten, hogy a sajtos tölteléken kívül még sonkával is megraktam a kenyeret, így még a húsimádóknak is teljes értékű vacsora. Mivel a munka dandárját a kenyérsütő elvégzi, valójában egy igen egyszerűen és kevés melóval előállítható kenyér ez. A neve egyébként azért stomboli, mert a sajt elvileg a beleszúrt lukakon forró lávaként feltör, nekem ezt sosem sikerült így alakítanom, mindig inkább az oldalára folyik ki némi sajt, de ez - meg kell mondjam - semmit nem von le az élvezeti értékéből.

Szóval, a kenyérsütő gépbe először is beleöntöttem 2 dl vizet, erre rátettem 20 deka kenyérlisztet, 15 dkg rozslisztet, fél teáskanálnyi cukrot, egy teáskanálnyi sót és egy teáskanálnyi élesztőt. Dagasztóprogramot indítottam el.

Miközben a dagasztás zajlott, összekészítettem a tölteléket. Ehhez összekevertem két zacskó kockázott mozzarellát, 50 gramm reszelt parmezánt, egy-egy evőkanálnyi friss, aprított petrezselymet és bazsalikomot, egy gerezd zúzott fokhagymát, némileg megsóztam és borsoztam, majd a dagasztás végéig a hűtőbe tettem, hogy érjenek az ízek összefele.

A dagasztóprogram végén a tésztán enyhén lisztezett deszkára tettem, majd kinyújtottam belőle egy kb. fél centi vastag téglalapot, amit először sonkaszeletekkel fedtem, utána elosztottam rajta a sajtos tölteléket. Majd először az rövidebb oldalakat behajtottam kb. 5 centire (kifolyást megakadályozandó) és feltekertem. Sütőpapírral bélelt tepsire tettem a rudat, megkentem olivaolajjal és megszórtam friss rozmaringágakkal. Fóliával lefedve ismét kelesztettem a tésztát kb. fél óráig, majd megszurkáltam egy hústűvel (de csak kb. a tekercs közepéig), és 200 fokra melegített sütőbe toltam kb. fél órára.

Alapanyagok

A tésztához:
2 dl víz
20 deka kenyérliszt
15 dkg rozsliszt
fél teáskanálnyi cukor
egy teáskanálnyi só
egy teáskanálnyi élesztő

A töltelékhez
10-15 dkg sonka
2 zacskó mozzarella
50 gramm reszelt parmezánt
petrezselyem
bazsalikom
egy gerezd fokhagyma
só
bors

A kenéshez olívaolaj és némi friss rozmaring.

Egyszerű kakaós keksz

2009-09-22T22:56:00.005+02:00

Ismét Nigella recepttel jövök, a süteményes könyvét még mindig nem sikerült megunni. Néhány hete valami útravaló aprósüteményt kellett prezentálnom, és a lekváros süti mellett Boyd mama sütije lett a befutó, ami valójában egy végtelenül egyszerű és igen gyorsan elkészíthető, ámde nagyon finom kakaós keksz. Az alapreceptet lehet variálni minden további nélkül, én próbáltam már egyharmad rész teljes kiőrlésű liszttel, úgy is gyorsan elfogyott ...

30 deka lisztet, fél csomag sütőport, 3 deka cukrozatlan kakaóport, 25 deka puha vajat, valamint 12,5 deka cukrot összedolgoztam keverőgéppel, majd kézzel gyúrtam tovább, kell neki némi idő, hogy jól összeálljon. A tésztából dió nagyságú gömböket formáltam, sütőpapírral bélelt tepsire helyeztem őket, tisztes távolságba egymástól, mert szétterül. Majd villával némiképp megnyomtam őket, így kapták a csíkos mintát és kissé laposabbak is lettek. 170 fokra melegített sütőbe toltam a tepsit, majd 5 perc múlva levettem a sütő hőmérsékletét 150 fokra, így sült még vagy 10 percig, akkor jó, ha már szilárd a külseje, figyelni kell, mert könnyen túlsül. Kihűlés után fémdobozban tárolva nagyon sokáig eláll.

Alapanyagok

30 deka liszt
fél csomag sütőpor
3 deka cukrozatlan kakaópor
25 deka puha vaj
12,5 deka cukor.

Rozsos kenyér

2009-09-21T13:45:00.006+02:00

Múltkor a Citygrossban nevetséges áron adták a rozsos lisztkeveréket, ráadásul bio volt, így behajítottam 4 kg-val a kosárba, pedig még azt sem tudtam, hogy mit fogok vele csinálni. Aztán végül úgy döntöttem, hogy megcsinálom azt a kenyeret, aminek receptje a zacskón található. És nem is próbálkoztam azóta már recepttel, mivel annyira jó lett, csak ezt variáltam mindenféle irányba. Persze változtattam már első körben is, mert nem volt kedvem másfél deciért egy egész liter filmjölköt megvenni, így tej-török joghurt párosítással készítettem el a kenyeret, ez volt itthon (sima joghurt esetében szerintem tej sem kell, de a török joghurtban megáll a kanál ugyi), nem hinném, hogy jelentős különbséget okozott ez a csere. Maga a recept végtelenül egyszerű, szinte semmi meló nincs vele, ha van dagasztógép a háztartásban, de kézzel sem lehet túl macerás. A rozsos kenyér kívül ropogós, belül puha és ezen tulajdonságait több napig őrzi, már ha marad belőle ...

Szóval először is felmelegítettem másfél dl vizet, egy dl tejet és fél dl török joghurtot, beleszórtam egy negyed kocka élesztőt (1,25 deka), kicsit hagytam feloldódni, majd hozzáraktam fél kilót a liszkeverékből (ez 40 százalék rozslisztet és 60 százalék búzalisztet tartalmaz), 1 teáskanál sót, 1 teáskanál cukrot, 1 evőkanál repceolajat és egy teáskanálnyi kenyérfűszert. A tésztát géppel kb. 10 perc alatt kidolgoztam alaposan (ha szükséges, lehet hozzá még folyadékot, vagy lisztet rakni, a szokásos kenyértésztaállagig), majd konyharuha alatt pihetettem fél órát. Ezt követően a tésztából gömböt formáltam, majd némi liszttel megszórva sütőpapíros tepsibe raktam. Ismét leterítettem a konyharuhával és kelesztettem kb. 40 percig. Amikor lejárt, bevágtam a tetetjét, megkentem vízzel és megszórtam lenmaggal. Fél óráig sült 225 fokon.

Alapanyagok

1,5 dl víz
1 dl tej
0,5 dl török joghurt
negyed kocka élesztő
30 dkg búzaliszt
20 dkg rozsliszt
1 teáskanál só
1 teáskanál cukor
1 evőkanál repceolaj
egy teáskanálnyi kenyérfűszer

Ropogós és lapos kenyér

2009-09-15T14:35:00.005+02:00

Kicsit hosszúra sikerült a nyár, és valahogy nehezen szántam rá magam egy újabb postra, kiestem a rutinból, ez van. Pedig nem keveset sütöttem az elmúlt két hónapban és nem is akármiket. Főleg kenyér vonalon sikerült egészen jó dolgokat alkotnom, például fejembe vettem, hogy megkeresem a legjobb ciabatta receptet, és noha eddig még nem sikerült megtalálnom, azért egészen jól sikerült a legutóbbi kísérlet is. Bár őszintén megmondom, nem lett igazán ciabatta, inkább mondanám ropogós és lapos kenyérnek, mert a tésztája rendkívül nedves (erre az eredeti recept is felhívta a figyelmet), gyakorlatilag folyékony. A végeredmény viszont nagyon finom és ami kifejezetten jó, az az, hogy még több napig ropogós maradt. A lapossága pedig a legkevésbé sem volt probléma, kitűnő szendvicsalap lett belőle.

A tésztát a biga elkészítésével kezdjük, ami egy amolyan kovászféle anyag. Ehhez 2 dl vizet, 175 gramm kenyérlisztet és fél teáskanálnyi szárított élesztőt beleteszünk a kenyérsütőbe, elindítjuk a dagasztóprogramot, majd néhány perc múlva, amikor a biga alapanyagok összekeveredtek, leállítjuk. Ennek a masszának legalább 12 órán keresztül kelnie kell, akkor jó, ha elkezd összeesni. Amikor ez bekövetkezik, hozzárakunk újabb 2 dl vizet, 30 ml tejet, 30 ml olívaolajat, 325 gramm kenyérlisztet, másfél teáskanálnyi sót, fél teáskanálnyi cukrot és kb. negyed kanálnyi szárított élesztőt. Ismét elindítjuk a dagasztóprogramot, amit ezúttal hagyunk végigfutni, majd amikor vége, lekapcsoljuk a gépet és a tésztát hagyjuk még egy órát kelni, ekkora kb. háromszorosára kel.

A masszát, ami erősen folyékony állagú, egy sütőpapírral kibélelt tepsibe kanalazzuk két csíkban, én a sütőpapír alá szintén sütőpapírból felcsévélve középen és a két szélén akadályokat helyeztem el, így nem tudott a tészta túlságosan széjjelfolyni. Némi liszttel megszórva újabb fél órát pihen a tészta, majd 220 fokra előmelegített sütőbe tesszük, amit előzőleg gőzösítünk (én egy fél pohár vizet szoktam a sütő aljára lottyintani), és kb. fél óra alatt kisütjük a kenyeret.

Alapanyagok

Bigához:

2 dl víz
175 gramm kenyérliszt
fél teáskanálnyi szárított élesztő

Tésztához:

2 dl víz
30 ml tej
30 ml olívaolaj
325 gramm kenyérliszt
másfél teáskanálnyi só
fél teáskanálnyi cukor
kb. negyed kanálnyi szárított élesztő

(A receptet a Szakácskönyv kenyérsütő gépekhez c. könyvben találtam.)

Grillázsfagylalt

2009-06-24T21:24:00.005+02:00

Végre, végre elért a nyár Skandináviába is, ami nagyon kellett már. Igazi svéd nyár van napok óta, kék ég, apró bárányfelhők, kedélyesen lengedező szél, hetedhét ágra sütő nap. Az ilyen szép napokon adja magát, hogy sütés helyett inkább hűtsünk, azaz a desszert legyen fagylalt. A tavalyi születésnapomra családom meglepett egy olyan konyhai segéderővel, amihez fagylaltkészítő tartozékok is voltak, azóta rengeteget ment a masina, kísérleteztem mindenféle recepttel, sőt magam is alkottam saját kreációt. Mint amilyen például a grillázsfagylalt. Persze nagy ész nem kellett hozzá, az alap tulajdonképpen egy vaníliafagylalt, amibe sok-sok apróra zúzott grillázs kerül, és ettől sokkolóan jó fagylalt kerül ki a gépből. A vaníliafagylalt Chili és Vanilia nyomán készült, néhány módosítással, egyrészt én fele tej-fele tejszínből szeretem a fagylaltot csinálni, így kicsit könnyebb, másrészt a grillázs miatt nem kell annyira édesre csinálni, mintha vaníliafagylaltként kerülne a gépbe.

Szóval, fél liter tej és tejszín keverékét felforralom egy rúd felhasított vaníliával vagy egy fél teáskanál vaníliaőrleménnyel. Miután felforrt, lekapcsolom és hagyom állni egy húsz percet, hogy a tej jól át tudja venni a vanília ízét. Eközben 3 nagy vagy 4 kisebb tojás sárgáját 5 dkg cukorral jó alaposan kikeverek, majd a meleg vaníliás tejet hozzáöntöm, és az egészet visszatöltöm a tejes lábosba. A fagylaltalapot nagyon lassú tűzön folyamatos kevergetés mellett besűrítem. Mivel forrnia nem szabad, nagyon résen kell lenni, én ezért az utóbbi időben bevetem a hőmérőt is, néhányszor már megjártam ezzel a tűzhellyel, így folyamatos kontroll alatt tudok sűríteni. Amikor kész, leszűröm és kihűtőm. Én ezt a részt meg szoktam gyorsítani némiképpen, mivel mégis csak tejes-tojásos krémről van szó, jó hideg vízbe állítom az edényt. Majd amint lehet, berakom a hűtőbe. Amíg hül, vagy akár az előző napon elkészítem a grillázst. Itt nincsen pontos hozzávaló lista, érzésre szoktam csinálni. Kb. egy marék diót megpirítok egy serpenyőben és cukort szórok rá, amikor megolvad és karamellizálódik, sütőpapírra v. alufóliára öntöm annyira vékonyan, amennyire csak lehet. Amikor kihült, összetöröm és aprítóban finomra darálom. A grillázst a vaníliakrémhez csak közvetlenül a fagylaltgépbe kerülés előtt szoktam hozzákeverni, ha túl sokat áll benne, a krém feloldja a karamellt, de nem tartom kizártnak, hogy van, aki ennek inkább örül, mint bosszankodik rajta. Az elkészült masszát fagylaltgépbe töltöm. Amikor a gép jelzi, hogy kész a fagylalt, még egy kicsit benne szoktam hagyni, hogy keményedjen. Ha marad belőle (nem szokott), mehet a fagyasztóba, hogy kevésbé szorgalmas napokon elő kerülhessen.

Epres tortácskák

2009-06-22T22:57:00.005+02:00

Néhány hete itt, Svédországban is elkezdődött az eperszezon, sőt, mostanra már svéd epret is lehet kapni. Ami fantasztikusan finom, igazi, szabadföldi eper, nem csodálom, hogy a svédek a a hazai eperért képesek akármennyivel több pénzt kiadni, legyen a külföldi eper bármennyire is hívogatóan szép. Szóval, az utóbbi napokban, hetekben ebből a finomság a mi hűtőnkben is folyamatosan lakik egy-két dobozzal (mert a svéd epernek külön doboza van ám). És hát adott a helyzet is, hogy valami epreset kellene sütni, de valami olyat, amiben az eper úgy tud érvényesülni, ahogy van, a maga valójában, nem pedig megsütve, túlcukrozva, túró közé rejtve, miegymás ... Így esett a választásom Nigella epres tortácskájára, amit néhány nem túl jelentős változtatással abszolvátam, csak a múlt héten mindjárt háromszor is. És egyszer sem kellett aggódnom azon, hogy elfogy-e vajon. A tészta egyébként annyira egyszerű, hogy minap az alatt a rövid idő alatt összeállítottam és kisütöttem, míg az uram elvágtázott eperért, mert épp kifogytunk belőle.

Amikor a gondolat megszületik, hogy ezt a süteményt elkészítem, mindjárt azzal kezdem, hogy 125 gr vajat behajítok a fagyasztóba. Miközben a vaj hül (fagy), egy tálba összekészítek 325 gr lisztet, egy evőkanál (!) sütőport, 4 evőkanál cukrot, csipetnyi sót, jól összekeverem ezeket. Egy másik edényben pedig felverek egy tojást kb. 1 dl tej-tejszín keverékkel (Nigella sovány tejszínt ír, amit én nem tudtam értelmezni, mert itt kapható a 10 százalékos kávétejszíntől kezdve a 40 százalékos habtejszínig minden féle). Mikor mindezzel kész vagyok, fogom a fagyasztóban hűtött vajat, gyorsan belereszelem a lisztes keverékbe, kissé összekeverem, majd a tojásos-tejszínes keverékkel gyors mozdulatokkal egy linzernél valamivel puhább tésztát állítok össze. Ha szükséges, még egy kis tejet/tejszínt lehet hozzárakni, nekem ennyivel összeállt. A tésztát másfél-két centi vastagra nyújtom, és 8 db kerek pogácsát szaggatok belőle, amiket sütőpapírral bélelt sütőlapra helyezek. Egy tojás fehérjét lazán felverek, ezzel megkenem a pogácsákat, majd megszórom a tetejüket némi kristálycukorral és vágott mandulával. Én 180 fokon sütöttem kb. 10-12 percig, amig jól megemelkedtek és megpirultak. Mivel frissen a legjobb a sütemény, sütés előtt nyugodtan be lehet hajítani a hűtőbe a tepsivel együtt, hiszen félig-meddig linzertészta, a hülés még jót is tesz neki.

Miközben a tészta hül, egyrészt megtiszítok jó pár szem epret, másrészt felverek kb. negyed liter jóféle tejszínt, benne egy kiskanálnyi cukorral és némi vaníliaőrleménnyel. Az eper egyik felét összetöröm (ízlés szerint akár meg is lehet cukrozni), ezt a félbevágott sütemény alsó felére kenem, erre jön egy nagy kanál tejszínhab, erre pedig ráhalmozom a többi epret felkockázva, végül pedig rárakom a tészta tetejét. Tálalásig a hűtőben érdemes tárolni.

Az a sejtésem amúgy, hogy málnával is igen finom lehet, de ennek kipróbálása az eperszezonban még nem volt lehetséges.

Fehércsokoládés málnás tekercs

2009-06-12T08:25:00.001+02:00

A naptár Svédországban is nyarat mutat, az időjárás sajnos inkább a tavaszt idézi, de a nyár csalhatatlan jeleként mindent eláraszt a grill őrület, minden boltban kazalban áll a faszén, a grillezéshez szükséges technikai felszerelés és persze a hozzávalók is. Most persze nem óhajtok grillezős receptet írni, mivel ez egy édesszájú sütősblog, de az egyik kedvenc áruházam grilles receptkiadványában találtam azt a receptet, amitől ma padlót fogtunk a vacsoránál, mert sokkolóan jó volt. Mert hogy ma fehér csokoládés-málnás tekercs volt a szerény hétköznapi vacsoránk záróakkordja. Soha rosszabbat.

A tészta egy meglehetősen egyszerű piskóta első körben, amit némi barna cukor és vágott mandula segítségével varázsolunk különlegessé. Ehhez először 3 tojást kikevertem 1 dl cukorral, majd hozzáraktam egy evőkanál vaníliás porcukrot (vaníliaőrleményből), majd mikor jó habos volt, hozzáraktam 2 dl lisztet, melyben egy teáskanálnyi sütőport elkevertem. A végén pedig jön bele még egy evőkanál víz. A masszát egy sütőpapírral bélelt tepsire kentem, szépen egyenletesen, téglalap formára igazítva. 200 fokra melegített sütőbe toltam. 3 perc múlva kihúztam és rászórtam egy decinyi barna cukrot (farin cukor volt) és úgy 30 gr vágott mandulát. Visszatoltam a sütőbe és megsütöttem a piskótát. Mikor kész lett, azon melegében nedves konyharuhára terítettem és papírtalanítás után felcsavartam, így hűlt ki.

Hűlés közben felvertem 3 dl tejszínt és beleforgattam 100 gr olvasztott, de már majdnem kihült fehér csokoládét. Ez a krémet a tésztára kentem, majd meghintettem 250 gr fagyasztásból éppen kiolvadt málnával. Feltekertem a tekercset, majd tálalásig hűtőben pihent.

(A recept által ajánlott piskótával nem voltam amúgy maradéktalanul megelégedve, úgyhogy ha valakinek van jól bevált piskóta receptje, használja bátran azt, legközelebb én is így fogok tenni. A másik dolog, amit másképpen fogok legközelebb csinálni az az, hogy nem 5 perc sütés után, hanem még sütés előtt meghintem a masszát a cukorral és a mandulával, mert noha a mandula így is megpirult, a cukor pedig némileg karamellizálódott, de nem eléggé, szerintem.)

Banánkenyér

2009-06-11T22:10:00.004+02:00

Régóta szemezgettem több banánkenyér recepttel, a répatorta sikerén felbuzdulva, és mivel az akciós banánról másnap kiderült, hogy miért is volt akciós, hát kaptam is az alkalmon, és Nigella receptjét felhasználva meg is sütöttem egyet. A recept igen egyszerű, emlékeztet a muffin készítés menetére.

Egy tálban összekevertem 175 gr lisztet, 2 teáskanál sütőport, fél teáskanál szódabikarbónát, fél teáskanál sót. Egy másik tálban kikevertem 125 gr olvasztott margarint és 150 gr barna cukrot, majd mikor ezek szépen összeolvadtak, hozzátettem két tojást, 60 gr durvára őrölt diót és 4 jó érett banánt (Nigella 300 gr körüli mennyiséget javasol, héj nélkül számítva). A masszába apránként belekevertem a lisztes keveréket, majd a tésztát a formába öntöttem. Valamivel több, mint egy órán keresztül sült 150 fokon.

(Nigella még whisky-be áztatott mazsolát is javasol a tésztába keverni, én nem ugrom az ilyen dolgokért, ezért nem tettem bele, de másoknak bejöhet.)

Áfonyás zabkeksz

2009-05-31T22:35:00.006+02:00

Az egyik több napos kirándulásunkra bevásároltunk mindenfélét, és mivel már régen szemeztem vele, behajítottam a Göteborgkex egyik új kreálmányát, az áfonyás zabkekszet. A keksz fantasztikus volt és mivel a keksz gyártói voltak annyira jók, hogy megosztották velem a receptjét, hát viszonylag hamar sort is kerítettem a kipróbálásra. Nem bántam meg.

Elsőként kimértem és összekevertem egy tálban 4 dl lisztet, 6,5 dl zabpelyhet, 145 gr szobahőmérsékletű vajat, 1 dl farincukrot (finomítatlan barnacukor), 1 dl cukrot, 2 teáskanál sütőport és fél teáskanál sót. Amikor már jól összekeveredett, hozzáraktam 2 evőkanál világos szirupot (ennek hiányában a golden syrupot javasolnám, esetleg mézet), 1 dl mazsolát, 75 gr apróra vágott szárított áfonyát, valamint fél dl vizet. A masszát tovább kevertem, majd kézzel egy kb. 5-6 cm átmérőjű hurkát gyúrtam belőle, amit rögtön a hűtőbe hajítottam egy fél órára.

A fél óra leteltével a hurkából egy cm vastag szeleteket vágtam és sütőpapírral bélelt tepsire raktam. Kb. 20 db jött ki ebből az adagból. 175 fokos sütőben sütöttem ki, kb. 15 perc alatt lett kész.

Mazarin

2009-05-18T22:00:00.006+02:00

A mazarin szintén azok közé az édességek közé tartozik, amelyeket már évek óta rendszeresen eszünk, már ha van olyan szerencsénk, hogy hozzájutunk. Valójában nem is tudom, hogy miért nem láttam korábban neki a készítésnek, a legkevésbé sem ördöngősség, ráadásul teljesen olyan lesz a végeredmény, mint a bolti , minden adalékanyag nélkül.

Szóval, először is csináltam egy linzeralapot, ehhez vettem 3 dl lisztet, fél teáskanál sütőporral elvegyítettem, hozzáraktam még 3 evőkanál cukrot, majd 100 gr hideg vajjal és egy tojás sárgájával gyorsan tésztává gyúrtam, a tésztát lefedve a hűtőbe hajítottam egy órára.

Ez idő alatt előkészítettem a tölteléket és a formákat. A töltelékhez 50 gr puha vajat kikevertem 150 gr mandulamasszával (marcipánnal helyettesíthető vagy fele cukor, fele darált mandula keverékével), hozzáraktam 2 tojást, tovább keverve a masszát, majd ehhez jött még 3 evőkanál liszt, melybe újabb fél teáskanál sütőpor került. A masszát jó alaposan kikevertem.

Eredetileg a mazarin ovális alakú, de én forma hijján végül muffinsütőben sütöttem ki, muffinpapírral bélelve (egy része szilikonos "muffinpapírba" került). A tésztából 18 golyóbist csináltam, majd a golyóbisokkal kibéleletem a formákat. A tölteléket pedig igyekeztem igazságosan elosztani. A töltelék amúgy éppen csak a forma alján fog figyelni, emiatt nem kell megijedni, sütés során szépen megemelkedik és kitölti a tésztát. A muffintepsit betoltam a sütőbe és 175 fokon körülbelül 15 percig sütöttem a mazarin-eket, kicsit meg kell, hogy piruljon.

Az eredeti recept elsősorban cukormázat javasol a tetejére, de nemrégiben egy igen kiváló cukrászdában porcukros szórásban is kipróbáltuk és nem hiányzik a tetejéről a cukormáz, de persze aki akarja, kenje meg azzal.

Sajtos magos pogácsa

2009-05-09T07:48:00.003+02:00

Minap az iskolában családi piknik volt, amire minden család vitt némi harapnivalót, a tanítónéni utalt arra, hogy vihetnék valami magyaros jellegű kaját, hát nekem nem jutott jobb eszembe, mint a pogácsa, mint jól szállítható és tutira bejövős dolog. Egy sajtos-magos-tk lisztes verzió mellett döntöttem, mely némiképp saját fejlesztés, több korábban kipróbált recept összegyúrása.

Tehát, a sajtos-magos pogácsához kezdetként 25 gr élesztőt feloldottam 2 dl langyos tejben egy pici cukorral. Kimértem 20 dkg kenyérlisztet, 25 dkg teljes kiőrlésű lisztet, beleraktam két teáskanál sót, 10 dkg langyosra melegített vajat, hozzáadtam az élesztős tejet és kidagasztottam alaposan. A dagasztás utolsó szakaszában hozzádobtam egy-egy evőkanál lenmagot, tökmagot és napraforgómagot. Körülbelül egy órán keresztül kelesztettem, mire a duplájára nőtt. Ezt követően kinyújtottam kb. másfél centisre, pogácsákat szaggattam belőle, megkentem tojással és sajtot halmoztam rájuk. A pogácsák itt megpihentek egy negyed órára.

180 fokon sütöttem kb. negyed óráig. Ahhoz képest, hogy felerészben tk lisztből van, fantasztikusan puha és ropogós, főleg forrón lekapkodva a tepsiről, de volt már olyan, hogy másnapra is maradt belőle, úgy is nagyon jó.

Hagymás baguette

2009-05-08T16:42:00.006+02:00

Most, hogy ráérek ilyen úri huncutságokra, mint például a baguette sütés, több receptet is kipróbáltam a témában. Eddig a legjobb Eszter majdnem tökéletesnek titulált receptje alapján sütött baguette lett, több változatban is kipróbáltam, például félig teljes kiőrlésű lisztből, úgy is működött, bírja a hűtőben ücsörgést akár másnapig is sütés előtt, és noha időigényes, nem macerás, csak otthon kell vele lenni. Emellett már korábban kinéztem Jamie Oliver hagymás baguette-jét is, de nekem nem volt túl szimpatikus a kenyérreceptjében szereplő két evőkanál cukor, nekem a baguette a klasszikus liszt-só-élesztő-víz vonalon képzelhető el, így végül JO-től csak a hagymás borítást nyúltam le, a baguette esetében maradtam a fent említett bevált receptnél.

Szóval, vettem először is 14 dkg lisztet (vetemjöl special, azaz a helyi kenyérliszt volt) és 14 dkg hideg vizet, hozzácsaptam 5 gr friss élesztőt és összekevertem. A massza konyharuha alatt pihent két órát, egy óra múlva kevertem rajta egy alaposat. A két óra lejárta után hozzátettem még 36 dkg lisztet, egy teáskanál sót, újabb 5 gr friss élesztőt és 18,5 dkg hideg vizet és először egyes, majd kettes fokozaton kb. 10 percig dagasztottam (géppel) a tésztát. Ezt követően pihent a tészta 45 percet, nem tettem amúgy meleg helyre, a recept határozottan nem írta, nem is kell neki.

A pihenési idő alatt összerottyantottam a hagymamázat, ehhez egy fej hagymát karikára szeltem, két gerezd fokhagymát megpucoltam és fokhagymanyomóval összetörtem. Két kupak olivaolajon először a foghagymát, majd a hagymát megfonnyasztottam, fedő alatt, hogy levet eresszen, majd egy evőkanál kakukkfű társaságában zsírjára (akarom mondani olajára) sütöttem, nem pirult meg, csak szép üveges lett.

A megkelt tésztából négy baguette-t formáztam (a párizsi utcai príma konyhaszaküzletben beszereztem baguette sütőt, így könnyebb sütni), beszabdaltam a tetejét, majd rákentem a hagymás cuccot és 200 fokon, enyhén gőzös sütőben sütöttem kb. fél óráig (alálöttyintettem egy fél dl vizet). A hagyma némiképp megég rajta, de ettől igazán finom.

Ambrózia torta

2009-03-30T22:46:00.004+02:00

Az egyik zacskós készsüti kedvencünk az ambrózia torta, mindig a kívánságlistám élén volt, ahányszor a párom svéd földre tette a lábát. Tulajdonképpen nehéz megmagyarázni, hogy miért is szeretjük ezt a süteményt, hiszen valójában egy piskótaszerű töltetlen tészta, tetején cukormázzal és némi kandírozott narancshéjjal ... Mégis, valami van ebben a tortában. Szerencsére elkészíteni sem tart semeddig.

A tésztához veszek két tojást, jó alaposan felverem másfél dl cukorral, beledolgozok 2 dl lisztet, melybe előzőleg egy fél teáskanálnyi sütőport vegyítettem. Némi keverés után hozzátöltök 150 gr olvasztott és visszahűtött vajat, valamint fél dl tejszínt. A masszát kivajazott és zsemlemorzsázott tortaformába öntöm (vékony tészta lesz belőle). A formát 150 fokon kb. 25 percig sütöm, tűpróbával ellenőrzöm.

Amikor kihűlt, kiveszem a formából. 2 dl porcukorból, 2-3 evőkanál frissen facsart narancsléből mázat készítek és bevonom vele a tortát, a tetejét pedig megszórom némi kandírozott narancshéjjal.

Karamellás kosárka

2009-03-24T06:47:00.004+01:00

Ahogy említettem a vaniljkräns postban, dupla adag vaníliakrém készült, nem véletlenül. Az új svéd szakácskönyvemet böngészve rábukkantam egy rendkívül szimpatikusnak látszó aprósütemény receptjére, ami kolaformar névre hallgat. Meg kell mondanom, hogy sokáig mindent, aminek neve "kola"-val kezdődött, azonnal visszahajítottam/ellapoztam, mert hát kólás sütit/fagyit inkább nem. Aztán kezdett gyanús lenni a dolog és végre kezembe vettem egy szótárat (épp ideje volt), és rájöttem, hogy a kola az bizony a karamell. Szóval a kolaformar az valójában egy karamellás kosárka, csupa fantasztikus összetevővel: linzerkosárkában vaníliakrémes ágyon pörölt mogyórocskák bújnak meg a karamelltakaró alatt. Hmmm .... Meg is csináltam, és valóban jó, sokkolóan jó.

A linzerkosárkákhoz 1 és egynegyed dl lisztet, 5 dkg vajat, egy evőkanál cukrot és fél tojást gyúrtam össze (a fél tojás is a vaniljkräns megkenéséből maradt, lehet, hogy ezek a sütik mindig párosával kell, hogy készüljenek?), a tésztát egy órára a hűtőbe tettem.

Ha nem lett volna krémem, akkor ez alatt megcsináltam volna: egy tojássárgáját, 2 evőkanál cukrot, késhegynyi vaníliaőrleményt, fél evőkanál kukoricakeményítőt, fél deci tejszín és fél deci tejet összekeverve, majd lassú tűzön besűrítve. De mivel volt, ez idő alatt csak a karamellszószt készítettem el: fél dl barnacukrot, fél dl tejszít és fél dl golden syrupot karamellizáltam lassú tűzön. (Az eredeti recept ljus sirapot javasol, én ezért külön nem akartam venni, de mivel már elkészítettem Chili és Vanília sós karamelljét, tapasztalatból tudtam, hogy jó lesz erre a golden syrup is, és így is lett. Én a golden syrupot amúgy az Astoria delicatessben, a Károly körúton szereztem be.)

Az egy óra elteltével kivettem a tésztát, majd 10 muffinformát kibéleltem vele. Valójában bármilyen kosárkaforma megteszi, szerintem. A kosárkákat körülbelül 10 percre 180 fokra előmelegített sütőbe tettem.

A kihűlt kosárkákba vaníliakrémet kanalaztam, erre jött néhány pörölt mogyoró egészben, majd meglocsoltam a kosárkákat a karamellszóssszal. Tálalásig hűtőben érdemes tartani. Ha úgy alakul, hogy több kosárka készül, mint amennyi elfogy, érdemes közvetlenül a tálalás előtt tölteni őket, mert a vaníliakrém némiképp eláztatja a tésztát.

Vaniljkräns

2009-03-22T22:07:00.001+01:00

A hétvégén sort kerítettem a már említett vaniljkräns nevű kalácsra. Nem volt benne tulajdonképpen semmi újdonság, a tésztát és a vaníliakrémet is kipróbáltuk már, de így együtt most debütált a konyhánkban. Sikerrel, valószínűleg állandó szereplője lesz a vasárnap reggeleknek.

A tészta a szokásos módon készült, negyed liter langyos tejben feloldottam 2,5 dkg élesztőt. Hozzáadtam 7 dl lisztet (ebből egy dl teljes kiőrlésű volt, legközelebb még többet teszek bele), egy csipet sót, 50 gramm vajat, fél dl barnacukrot, egy fél teáskanál őrölt kardamómot. Mindezekből tésztát dagasztottam géppel, körülbelül 10 perc alatt. Majd a tésztára konyharuhát terítettem és magára hagytam valamivel több, mint fél órára.

A vaníliakrémet a krémes muffin receptjében leírtakhoz képest némiképp módosítottam, a tej felét tejszínre cseréltem, így egészen elképesztően selymes, krémes vaníliatölteléket kaptam (kicsit rá is kellett csapnom a saját kezemre, mert valahogy mindig a szám felé közelített a keverőkanállal ...). Szóval egy tojássárgáját, 2 evőkanál cukrot, késhegynyi vaníliaőrleményt, fél evőkanál kukoricakeményítőt, fél deci tejszín és fél deci tejet összekevertem, majd lassú tűzön besűrítettem. A krémet lefedve és időnként megkevergetve (bőrösödést elkerülendő) félretettem hűlni. (Valójában ennek a mennyiségnek a dupláját készítettem, egy másik süteményhez is kellett, de a vaniljkränsba csak ennyi került.)

A megkelt tésztát lisztezett deszkára borítottam, egyharmadából kerek lapot nyújtottam, és egy 24 cm átmérőjű csatos tortaformába helyeztem, melyet kibéleltem sütőpapírral. A maradék tésztát téglalap alapúra nyújtottam. Előzőleg összekevertem két evőkanál vajat és két evőkanál barnacukrot, ezzel a krémmel megkentem először a kerek lapot, majd a téglalapot. A téglalap egyik felére vaníliakrémet halmoztam, majd a hosszanti oldalánál fogva nem túl szorosan feltekertem. A rudat 12 darabba vágtam, persze a töltelék egy része kifolyott, de sebaj. A csigákat a tortaformába helyeztem szépen távol egymástól, a kifolyt tölteléket visszakanalaztam a csigák közepébe (kicsit rá is lehet segíteni egy kiskanállal, hogy szép üreges legyen a belseje a csigáknak), és a maradék krémet belekanalaztam a közepükbe. A kalácsot ezután kb. fél óráig pihetettem, majd folpack alatt a hűtőbe került másnap reggelig. Természetesen a kelés után azonnal süthető, kis tojásos kenéssel. Másnap reggel előszedtem, kb. fél órát hagytam szobahőmérsékletre melegedni, majd megkentem felvert tojással, majd előmelegített sütőbe toltam. 175 fokon sütöttem 35 percig, közben le kellett fednem, mert gyorsan pirult, érdemes figyelni.

Az eredeti recept javasolja kihűteni a kalácsot, majd némi cukormázas csíkozással ellátni, hát nálunk ez a rész esélytelen, azonnal nekiestünk, mihelyst kicsit ehetőre hűlt.

Vaníliakrémes muffin

2009-03-21T22:58:00.006+01:00

A vaníliakrém az egyik gyengém a sok közül. Magában vagy sütemények részeként egyaránt bármikor és bárhol. Svédországban ezért igen jó az én dolgom, mert itt nagyon sok sütemény készül vele, az egyik kedvencünk például, a vaniljkräns, de vaníliakrémmel töltött a gyorsfagyasztott wienerbröd, vagy a vaniljhjärtan is. Azonban a süthető vaníliakrémmel ezidáig nem sikerült érdemi tapasztalatot szereznem, ezért nekiálltam a neten ilyesmit keresni. Az egyik ilyen süthető vaníliakrém a marsankrém, amit több változatban is megtaláltam, de tulajdonképpen a somlóihoz használt vaníliakrém is ilyesmi. Egy ilyen marsankrém leírás kapcsán találkoztam a vaníliakrémes muffin receptjével, amit rögvest meg is sütöttem.

A marsankrémhez két tojássárgáját, 2 evőkanál cukrot, késhegynyi vaníliaőrleményt, egy evőkanál kukoricakeményítőt és 2 deci tejet összekevertem, majd lassú tűzön besűrítettem. A krémet lefedve és időnként megkevergetve (bőrösödést elkerülendő) félretettem hűlni.

A muffinhoz pedig 4 dl lisztet, egy csipet sót, 2 teáskanál sütőport és 1 dl cukrot összekevertem egy tálban, ehhez hozzátettem egy tojásból, 2 dl tejből és 6 teáskanálnyi olajból összekevert folyadékot és gyors mozdulatokkal elkészítettem a tésztát, amit azon melegében a muffinsütő szilikonformával bélelt (persze lehet papírral is bélelni, vagy kivajazni) mélyedéseibe halmoztam. Kicsit benyomtam a közepét és mindegyik muffinba egy kiskanálnyi marsankrémet tettem. A tésztát 180 fokra előmelegített sütőbe tettem, kb. negyed órára, de figyelni kell. A marsankrém sülés közben megemelkedett, majd hülés közben visszaesett, ezért nem lett egy szépségdíjas sütemény, azonban ez senkit nem zavart, a 12 darab nem ünnepelhette meg a fél napos születésnapját sem. Ez van, ronda, de finom.

Ropogós sajtos kifli

2009-03-18T23:37:00.006+01:00

Valahogy mindig a kelt tészták voltak a gyengéim, de sokáig eszközök hiányában nagyon ritkán fordult meg élesztő a konyhámban. A kezem meglehetősen gyengus a dagasztáshoz, ennél kevesebb megerőltetés is ínhüvely-gyulladást okoz, szóval inkább fogtam magam és beszereztem előbb egy kenyérsütőgépet, majd egy igen jó dagasztógépet. E felszerelések birtokában nekiláttam feltérképezni a kelt tészták birodalmát, természetesen először a kenyérsütőre írt kenyérreceptekkel. Most pedig, hogy végre van időm, egyre több friss pékáru is készül. Svédország amúgy sem a pékségeiről híres, sajnos a kenyerek jó része édes, és noha én és a cukor jó barátok vagyunk, a kenyeret inkább sósan szeretem. Már jó pár receptet kipróbáltam kifli témakörben, Éva joghurtos kiflije az egyik legjobb közülük. Kicsit variáltam rajta, mert jobban szeretem, ha a pékáruban némi teljes kiőrlésű liszt is van, ezzel némiképp enyhíthető a lelkiismeret furdalás, mikor a forró tepsiről kapkodja le az ember a ropogós sajtos kifliket számolatlanul ....

Szóval, a kenyérsütőbe beleöntöttem 2 deci meleg tejet, 2 evőkanál joghurtot, 4 evőkanál olajat, ebbe belemorzsoltam 3 deka élesztőt. Némi várakozás után fél kiló vetemjöl special fullkorn hangzatos névre hallgató lisztet, ami kenyérliszt és graham liszt fele-fele arányú keveréke valójában. Ehhez jött még másfél teáskanál só és egy teáskanál cukor. Másfél órás dagasztóprogramot indítottam el.

Amikor kész lett a tészta, lisztezett gyúródeszkára helyeztem, kettévágtam, és mindkét részét némi dögönyözés után kerekre nyújtottam. A kört 6 cikkelyre vágtam. Én a cikkelyek egy részét meghintettem némi lenmag és napraforgómag keverékével, mivel a sarjam nem hajlandó magosat enni, ahol ilyen averzió nincs, a magok mehetnek nyugodtam a többi alapanyaggal együtt a kenyérsütőgépbe rögvest az elején. A cikkelyekből kiflit csavartam, sütőpapírral bélelt tepsire raktam őket. Megkentem tejjel és meghintettem sajttal a kifliket. 20 perc pihenés után ment a sütőbe, kb. tíz percre, pirulásig.

Egy maradt benne másnapra, jelentem, az is finom, puha kifli maradt, szóval lehet bátran többet csinálni belőle, mint ami elfogy azonnal.

Västgötawienerbröd, avagy marcipános liliom

2009-03-11T06:34:00.003+01:00

Szert tettem egy igazi svéd alapszakácskönyvre, amolyan helyi horváthilona ez, benne van minden, amit a helyiek esznek, isznak. Természetesen elsőként a süteményes oldalakat lapoztam át, itt is a kelt tésztákra koncentrálva. Sikerült is a hétvégén egy igen jó marcipános liliomot készíteni, aminek a helyi neve västgötawienerbröd. A tészta a klasszikus svéd kardamómos kelt tészta, benne pedig szintén svéd klasszikusként mandulamassza, azaz marcipán. A kelt tészta alapot egy kicsit megvariáltam, tettem bele némi teljes kiőrlésű lisztet, valamint vetemjöl specialt, ami egy kifejezetten kelt tészták, kenyerek készítéséhez javasolt, magas sikértartalmú liszt. Az eredeti recept sima lisztet javasol, bár szerintem az itteni alapliszt inkább a magyar kenyérliszthez van közel, de mivel édes kelt tésztáról van szó, szerintem a BL 55-s liszt is tökéletes lehet.

Negyed liter langyos tejben feloldottam 2,5 dkg élesztőt. Hozzáadtam 7 dl lisztet, egy csipet sót, 50 gramm vajat, fél dl cukrot, egy fél teáskanál őrölt kardamómot. Mindezekből tésztát dagasztottam géppel, körülbelül 10 perc alatt. Majd a tésztára konyharuhát libbentettem és magára hagytam valamivel több, mint fél órára. Eközben elkészítettem a tölteléket. Ehhez vettem 150 gramm mandulamasszát (marcipánt) és 50 gramm vajat, beletettem továbbá egy teáskanál kardamómot. Némi mikrós melegítés után összekeverve könnyen kenhető krémet kaptam.

Az eddigre már megkelt tésztát némi püffölés után kinyújtottam körülbelül egy-másfél centi vastagságúra, rákentem a krémet és a hosszanti oldalával párhuzamosan háromba hajtottam. Két centis szeleteket vágtam belőle. A szeletke téglalapokat középen a hosszani oldallal párhuzamosan bevágtam és a keletkezett nyíláson áthúztam az egyik végét a tésztának. Sütőpapírral bélelt tepsire fektettem a lilomokat, megkentem felvert tojással, megszórtam szeletelt mandulával. Alapesetben ezt körülbelül negyed óra múlva lehet a sütőbe tenni, én azonban reggelire szántam a süteményt, ezért ennél a pontnál folpack alá téve ment a hűtőbe a tepsi és reggel némi szobahőmérsékleten történő állás után ment a sütőbe, ahol 180 fokon sült pirosra.

Nagyon-nagyon finom lett.

Syltkakor

2009-03-10T08:57:00.005+01:00

Itt Svédországban nagy keletje van a különböző kekszeknek és aprósütiknek, a kávéhoz mindenki eszik ilyesmit, ezért aztán igen sokféle doboz kelleti magát a boltokban. Az egyik kedvencünk syltkakor névre hallgat, több tonnát fogyasztottunk el belőle az elmúlt hónapokban. A syltkakor rejtélyes név amúgy egy egyszerű lekváros kekszként fordítható magyarra, így nem kellett azért sokáig kutakodnom, hogy magam is előállíthassak valami hasonlót.

Vettem 20 dkg vajat, kikevertem egy dl cukorral, egy teáskanál vaníliás cukorral, majd hozzáraktam 1 teáskanál sütőporral elkeverve 4,5 dl lisztet. A tésztát gyors ütemben kidolgoztam, majd húsz golyóbist formáltam belőle. Mindegyik golyóbis közepébe belemélyesztettem a hüvelykujjamat, majd szilikonos muffinformába raktam őket. A mélyedésekbe mokkáskanálnyi málnalekvárt halmoztam. Közben már melegedett a sütő, a kekszeket 175 fokon körülbelül negyed óra alatt sütöttem készre. Akkor jó, amikor már nem lehet benyomni, de még nem pirul meg. Szerintem sokáig eláll, de erről nem tudok empírikus alapon beszámolni, ugyanis a második napon az utolsó morzsát is felszámoltuk.

Amaretti

2009-03-09T22:32:00.005+01:00

Mindig gondban vagyok a tojásfehérjével, mert valahogy mindig olyan receptekbe botlok bele, ahol több sárgája kell, mint fehérjéje. A fagylaltkészítés sem tesz túl jót az ügynek. A habcsókot nem szeretjük, így a leghatékonyabb felhasználási mód ki is van lőve. A fagyasztóm és a hűtöm mindig tele van maradék tojásfehérjével, pedig az utóbbi időben a kelt tésztákat csak fehérjével kenem, hogy fogyjon. Minap viszont belebotlottam egy egészen szimpatikus habcsókfélébe, az amarettibe, ami valójában nem is annyira habcsók az arányai miatt (rengeteg mandula két tojásfehérjéhez) és mivel épp a hűtőszerkényben lapult a somlói galuska miatt néhány fehérje, hát neki láttam. Az eredeti recepttől annyiban tértem el, hogy nem tisztítottam meg a mandulát a barna héjától, hanem azzal együtt őröltem meg.

Szóval, volt két tojásfehérjém, ezt 10 dkg cukorral és egy csipet sóval jó kemény habbá vertem. Ehhez hozzáraktam 30 dkg igen finomra őrölt mandulát, fél kiskanál fahéjat és fél kiskanál kakaóport, majd igen óvatosan, hogy a tojáshab a lehető legkevésbé törjön meg, összeforgattam a fentieket. Habzsákba töltöttem, sütőpapíros tepsire kicsi halmokat nyomtam belőle. 150 fokon sütöttem, körülbelül 25 percig. Két tepsi lett belőle.

Eszter, akitől az recept származik, azt írja, hogy fémdobozban megpuhulnak az amarettik, hát, nálunk ezt végül nem igazán sikerült megtapasztalni, mivel még a tepsiről elfogyott jó része a finomságnak, a többi sem húzta sokáig.

Répatorta

2009-02-23T22:22:00.007+01:00

"Csókolom, répatorta van?" Gyerekkoromban visítva röhögtünk ezen a viccen, mert már az is milyen mulatságos, hogy répatorta ... Akkoriban el sem tudtam képzelni, hogy ilyen létezik. Pedig létezik és milyen finom. Nekem az egyik kedvencem a sütemények végeláthatatlan univerzumában.

Néhány napja baráti körben felmerült a répatorta sütés ötlete, és mivel éppen volt jó pár répa a hűtőszekrényben és hazai dió a fagyasztóban, gyorsan neki is láttam. Kiindulási alap Roller ultimate recipe-je volt. Aztán volt némi ötletelés és egy kis bénázás is, miután a bébim az akció alatt végig a nadrágomba kapaszkodva követte az eseményeket, és létrejött egy meglehetősen jóra sikerült sütemény.

Először is összeöntöttem egy bögre finomlisztet és egy bögre teljes kiőrlésűt, hozzátettem másfél bögre barna cukrot, két teáskanál fahéjat, egy teáskanál sót, fél teáskanál sütőport, 1 teáskanál szódabikarbónát, négy tojást és másfél bögre olajat. A leírt hozzávalókat robotgéppel egynemű masszává dolgoztam össze. Ebbe beleraktam körülbelül 3 bögrényi reszelt sárgarépát és 1 és egynegyed bögre darált diót. (Itt kavart be némiképpen a bénázási faktor, először úgy tűnt, hogy - miután az uram a pucolt sárgarépák egy részét eltűntette - kevés a répa, ezért több diót daráltam némiképp az eredeti receptnél, de később a reszelő kipucolása során kiderült, hogy van még répa az alkatrészek között. Mindenesetre a tanulság az, hogy a receptben van némi mozgástér a hozzávalók mennyisége vonatkozásában.) A massza egy kivajazott-lisztezett kerek kapcsos tortaformába került, és a sütő bemelegedéséig pihent egy kicsit. Végül 150 fokon sütöttem majdnem másfél óráig, amikor is a tűpróba alapján végre jó lett.

A krémhez 200 gramm Philadephia krémsajtot kikevertem 4 púpos teáskanál porcukorral és néhány teáskanál citromlével. Közben kóstolgatni kell, én például jóval több citromlével szeretem ezt a krémet, mint amit általában olvasok itt-ott. A krémet a kihűlt tészta tetejére kentem és meghintettem némi vágott dióval, de ugyanilyen mutatós reszelt sárgarépával is.

A sütemény finom és egészséges, már amennyire egy torta az lehet. Sokáig nem foglalta ez sem a helyet a hűtőszekrényben.

Semla

2009-02-17T22:44:00.006+01:00

Annak ellenére, hogy jó párszor jártam már Svédországban, először csak most, néhány héttel ezelőtt került elém semla. Ami egy igen jellegzetes svéd sütemény, úgyhogy csak annak tudom tulajdonítani ezt a mulasztást, hogy ennek a finomságnak most van igazán szezonja, én pedig leginkább nyáron jártam erre fele. A semlában amúgy minden egyesül, ami a svéd cukrászatot jellemzi: a kardamómos kelt tésztában marcipánkrém és tejszínhab csábítja bűnös élvezetre az édesszájú népeket.

Szerencsére a semla nem egy bonyulult sütemény, némi kelt tésztás gyakorlat után bárki nekiveselkedhet és különösebb erőlködés nélkül cukrászati remekművet tud készíteni.

10 db semlához 1 dl langyos tejben 2,5 dkg élesztőt feloldottam és a dagasztógép táljába helyeztem. Hozzáraktam 5 dl lisztet, 2 evőkanál cukrot, 1 kiskanál sót, 1 tojást, 10 dkg olvasztott vajat és 1 teáskanál őrölt kardamómot. Amikor a sor végére értem, elindítottam a dagasztást, amelynek végén egy viszonylag puha tésztát kaptam. 1 óra kelés után 10 gombócot formáztam a megkelt tésztából és egy sütőpapírral bélelt tepsire helyeztem őket. Újabb fél óra kelés következett, majd 175 fokos, előmelegített sütőbe toltam a zsemlécskéket, és körülbelül 8-10 perc alatt megsütöttem őket. A kihűlt zsemléket félbevágtam és megkentem 10 dkg, némi tejjel kenhetővé varázsolt marcipánnal. A marcipánkrém tetejére keményre vert tejszínhabot nyomtam nyomózsákból. A tejszínt én vaníliás porcukorral vertem fel, a mennyiség pedig ízlés szerint lehet több, kevesebb, én kb. 3-4 dl igen jó minőségű tejszínt használtam el a 10 semlához. A tetejét némi porcukorral hintettem meg. Tálalásig hűtőben tartandó.

Mind minden kelt tészta, ez is leginkább frissen jó, de hűtőben egy-két napig minden további nélkül eltartható, már ha megéri, hogy visszakerüljön a hűtőbe.

A fenti recept a legtradícionálisabb semlát eredményezi. Olvastam olyan receptet is, ahol a tésztába nem került kardamóm (karlsbadsemla). És a variációk száma végtelen. Egyik recept például kókuszkrémet javasol a marcipán helyett, de lehet a tejszínt fahéjjal fűszerezni.

Somlói galuska

2009-02-10T22:31:00.007+01:00

A somlói galuskával sokáig úgy voltam, hogy azt a legjobb valami jóféle cukrászdában, esetleg étteremben fogyasztani, az otthoni tutira nem lesz annyira jó, miközben meg macera rendesen van vele. Persze lehet egyszerűsíteni, meg bizonyos elemeket kihagyni a dologból, de hát az nem lesz az igazi. Aztán a neten jártamban-keltemben belebotlottam a Stahl féle gyorsított somlói receptjébe. Ami persze a legkevésbé sem egyszerű, és gyorsnak sem túlságosan gyors, valójában csak a háromféle piskóta sütése helyett ajánl egy muffinos alternatívát, de a lökést ez az ötlet adta meg nekem a házi somlói elkészítéséhez. És nem bántam meg, mert minden eddiginél jobb lett a végeredmény. Bár a recept bonyolultnak hangzik, valójában egyetlen alkotóelem sem igényel boszorkányos ügyességet. Megéri nekilátni.

Az előkészítés első fázisában 20 dkg diót megpirítottam egy serpenyőben, majd finomra daráltam és beáztattam 10 dkg mazsolát egy deci rumban. A tésztához 15 dkg puha vajat kikevertem 15 dkg cukorral, ehhez hozzáraktam 2 tojást, fél dl tejet és 15 dkg finomlisztet, amit előzőleg 1 kk sütőporral elkevertem. A massza egyharmadát egy papírral bélelt muffinsütő négy mélyedésébe lapátoltam. A massza másik harmadába belekevertem a pirított dióból 5 dkg-t és ismét megtöltöttem 4 mélyedést. A maradék tésztába két evőkanál forró vízben feloldott evőkanálnyi kakaóport kevertem és szintén a muffinsütőbe raktam. A tésztát 180 fokon kb. húsz percig sütöttem, amíg tűpróbával késznek nem tűnt.

Amíg a tészta megsült, elkészítettem a szirupot 7,5 dkg cukor és 1 dl víz összeforralásával, majd beleöntöttem fél dl rumot és belereszeltem 1 narancs héját.

Majd elkészítettem a vaníliakrémet is. Ehhez 4 tojássárgáját kikevertem 2 ek liszttel, fél teáskanál vaníliaőrleménnyel és 15 dkg cukorral. Hozzáöntöttem 2,5 dl tejszínt és ugyanennyi tejet. A krémalapot lassú tűzön besűrítettem.

Ezt követően összeállítottam a süteményt. A kockára vágott kakaós muffinkák kerültek az aljára, ezt meglocsoltam a szirup egyharmadával. Erre rátettem a pirított dió felét, a rumos mazsola felét, valamint körülbelül 10 dkg baracklekvárt pöttyöztem rá. Rásimítottam a vaníliakrém felét is. Ezt a kört megismételtem a világos muffinokkal is. A tetejére jöttek a diós muffinok kockaformában és a szirup utolsó egyharmada. A tálat folpackkal lefedve a hűtőbe tettem egy éjszakára.

Természetesen a somlóihoz csokoládéöntet is dukál, ehhez 10 dkg étcsokoládét, 10 dkg cukrot felfőztem 1,5 dl vízben, majd hozzáöntöttem egy fél deci rumot. A csokiöntet szintén hűlt a hűtőszekrényben néhány órát. (A Stahl receptben a fenti mennyiség duplája szerepel, nálunk az túl soknak bizonyult az első próba alkalmával, de aki nagyon csokiöntetesen szereti, bátran duplázzon.)

A tálalás során galuskákat szaggattam a szirupos-krémes-mindenjós tésztából, meglocsoltam a csokoládéöntettel és végül tejszínhabrózsákat nyomtam rá.

Egy alkalommal a narancshéj helyett citromhéjat tettem a szirupba. Apró módosítás, de az egész desszert hangulatát megváltoztatta. Bevallom, nekem jobban ízlett így, de a család ragaszkodik a narancsos verzióhoz. Ízlések és pofonon, ugye.