Waffel

Egy édesszájú háztartás nem lehet meg goffrisütő nélkül, ezért nekünk már több darab is leamortizálásra került a hátunk mögött álló sok-sok év alatt. Belgiumi utunk után férjemuram kiadta ukázba, hogy találjam meg az "igazit", mármint hogy dolgozzak ki egy olyan receptet, ami az ottani waffelélményeinket feleleveníti. Ennek megfelelően már jópár recept kipróbálásra került, de az igazi még várat magára. Viszont a gasztoblogok böngészése során találtam egy igen jó receptet, ami lényegesen különbözik az eddig kipróbált receptektől, mégpedig abban, hogy nem sütőporos palacsinatésztaszerűség, hanem kelt tészta. Kipróbáltuk és - noha nem is hasonlít a keresett típusra - fantasztikusan finom.

Ehhez a waffelhez Macikonyha receptjét használtam fel. Mivel hárman vagyunk egyelőre, akik ebből a finomságból ehetünk, megfeleztem az ottani mennyiséget. Annyit változtattam a recepten, hogy friss élesztővel készítettem, egészen pontosan édes tésztához való élesztővel, mert itt Svédországban a friss élesztőnek (és a szárítottnak is) két változata van. Továbbá nem sütöttem ki azonnal, hanem - tekintettel arra, hogy az édes kelttésztákat igazán reggelire szeretjük - formázás után folpack alá rejtve azonnal a hűtőszekrénybe raktam.

Szóval, vettem 25 dkg lisztet, 5 dkg kristálycukrot, 12,5 dkg olvasztott, enyhén sózótt vajat, egy tojást, 2,5 dkg élesztőt elmorzsolva és 5 dkg tejet (igen, mérlegen kimérve) és kidagasztottam (géppel), majd egy órán keresztül kelesztettem. 6 gombóckát formáltam belőle, és mindegyik gombócba egy evőkanálnyi jégcukrot gyúrtam, és megforgattam őket kristálycukorba. Egy tálra helyeztem a leendő waffeleket és folpackkal takarva a hűtőbe tettem. Másnap reggel elővettem és 50 fokra melegített sütőben kb. 10 perc alatt felmelegítettem. Állni hagytam újabb 10 percig, majd forró goffrisütőben kisütöttem.

Lekvárral az igazi, de önmagában is fantasztikus.