Blondie

A csokoládét igen sok formában szeretem, különösen a fehér csokoládét, bár az igazi csokirajongók szerint a fehér nem is igazi csoki. Hát, bevallom, engem ez a rész nem is érdekel, ellenben a fehér csokis süteményeket kifejezetten szeretem. Az egyik legnagyobb kedvencem a blondie, ami a brownie kishúga, tulajdonképpen mindenben megegyeznek, csak nem ét-, hanem fehér csokoládé képezi az alapját. A blondie amúgy egy igen gyorsan és könnyen összerakható sütemény. Mondjuk nem is egy látványos típus, többször piskótázták már le az én műveimet, de elég csak egyszer megkóstolni, hogy az ember örökké függő legyen. Az én blondie-m alapját Stahl Judit receptje képezi, ezen eszközöltem néhány - elhanyagolható - módosítást.

Hát igen, már a kezdés is elég brutálisan hangzik, a blondie-hoz 30 dkg fehér csokit és 20 dkg vajat olvasztok fel (gőz fölött, mikróban, infrastruktúrális környezettől függően). Amíg kicsit kihül, kikeverek géppel 6 egész tojást 35 dkg cukorral (melynek egy része vaníliás cukor, persze nem a vanilines fajtából) és egy (kezeletlen) citrom héjával, amikor kész, beleteszem a csokis vajat, és végül belekeverek 30 dkg finomlisztet is, amiben előzőleg egy kávéskanálnyi sütőport elkevertem. A masszát sütőpapíros tepsibe töltöm és meghintem egy teáskanálnyi fahéjjal elkevert egy evőkanál porcukorral. Eközben persze már melegszik a sütő 175 fokra, ahol a blondie-t 35 perc alatt megsütöm. A tűpróba itt - ahogy az a brownie-k családjában már lenni szokott - nem működik, a blondie némileg sületlen marad belül (illetve nem is tudom, hogyan fogalmazzak), de ha tovább sül, reménytelenül száraz lesz, amiért pedig nagy kár. A fenti mennyiség nem kicsi, de a blondie napok múlva is fantasztikus, főleg némi mikrós rásegítéssel. Már ha marad belőle másnapra. Nem szokott.