Már az első svédországi tartózkodásunk során belevetettük magunkat a reggeli péksütemények élvezetébe, itt aztán van minden, amitől nő a fenék, sütemények, csigák, kalácsok, töltve mindenféle finomsággal. Akkoriban nem volt igazán infrastruktúra ahhoz, hogy magunk is készítsünk ilyen finomságokat, ezért igen gyakran éltünk a fagyasztott finomságok nyújtotta kényelemmel. Az egyik legnagyobb kedvenc a wiener bröd, azaz bécsi kenyér volt a kezdetektől. Ezzel együtt persze - főleg az összetevők hosszú és e-betűkket is tartalmazó listáját látva - régóta terveztem, hogy magam is sütök ilyet, vagy legalábbis ilyesmit. Elsőként Nigella sütőskönyvéből merítettem ihletet, ahol a dán tésztának egy könnyített, mégis valódi vajas tésztás verzióját találtam. Az ő kutatásai szerint állítólag a dánok is így csinálják manapság a híres süteményeiket. Ezzel együtt ez még nem az a wiener bröd, mint amit fagyasztva vásárolunk, de mivel igen finom, valószínűleg ez is bekerül az állandó repertoárban. Az alábbi recept főként Nigella dán mandulás receptjén alapul, néhány - nem túl jelentős - módosítással.
Először is vettem 350 gramm lisztet, 15 gramm édes tésztához való élesztőt, 1 teáskanál sót, valamint 25 gramm cukrot, mindezt beletettem a keverőgépbe és szépen összekevergettem röviden. Ez persze nem eredményez tésztát önmagában, csak kicsit összekeveri a hozzávalókat. Ehhez hozzáraktam 250 gramm igen hideg, fél centis darabokra szeletelt vajat. Ismét beindítottam a keverőgépet, deccsak addig kevertem, hogy a vajdarabok még láthatóak maradjanak. Majd kiemeltem a tálat a gépről és a fentiekhez hozzáöntöttem 1,25 dl tejet, 0,6 ml vizet és egy tojást összekeverve, és egy műanyag kanállal összedolgoztam a fentieket egy igen ragacsos tésztává. Az egész hóbelebanc ment a hűtőbe letakarva. Legalább egy éjszakát igenyel, de akár 4 napig is benn maradhat.
Másnap elővettem a tésztát, kicsit hagytam, hogy felmelegedjen szobahőmérsékletre, majd erősen lisztezett deszkára tettem (még mindig ragadt némiképpen) és kinyújtottam kb. 3 mm vastagra. Képzeletben három részre osztottam, majd, ahogy az üzleti leveleket szokás összehajtottam. A nyújtás-hajtogatás részt háromszor megismételtem, eközben pihentetni nem szükséges. Ekkora a tészta már egészen egynemű, nem ragadós darab lett, ketté vágtam az egyik fele ismét ment a hűtőbe fél órára, a másik fele a fagyasztóba későbbi mutatványokhoz. Közben előkészítettem a tölteléket. Ehhez vettem 200 gramm marcipánt és 2 evőkanál vajat, ezeket szobahőmérsékletre melegítettem és összegyúrtam, 6 kicsi rudat formáztam belőle.
A tésztát ismét lisztezett deszkára téve kinyújtottam, 6 kockát vágtam belőle, mind a 6 közepébe ment egy-egy marcipánhurka, csinos kis batyukat formáltam belőle, tojással megkentem, majd sütőpapírral bélelt tepsire helyeztem őket. Újabb másfél órás pihenő következett, ezalatt a tészta jól megdagadt. A sütőt közben 175 fokra melegítettem. A tésztát kb. 15 percig sütöttem, ezalatt szépen aranybarnára sült. A sütés alatt elkészítettem egy szirupot 100 gramm cukor és 60 ml víz felhasználásával, a mikrót is segítségül hívtam, hogy jól összeolvadjon a dolog. A sütőből kikerülő süteményt azon melegében megkentem alaposan a cukros sziruppal, ez megszáradva szép fényes felületet adott neki, továbbá mivel a tésztában számottevő cukor nincs, édesít is némiképpen. A wiener brödöt kihülés után némi porcukor és víz keverékével megcsíkoztam. 6 darab lett belőle.
Először is vettem 350 gramm lisztet, 15 gramm édes tésztához való élesztőt, 1 teáskanál sót, valamint 25 gramm cukrot, mindezt beletettem a keverőgépbe és szépen összekevergettem röviden. Ez persze nem eredményez tésztát önmagában, csak kicsit összekeveri a hozzávalókat. Ehhez hozzáraktam 250 gramm igen hideg, fél centis darabokra szeletelt vajat. Ismét beindítottam a keverőgépet, deccsak addig kevertem, hogy a vajdarabok még láthatóak maradjanak. Majd kiemeltem a tálat a gépről és a fentiekhez hozzáöntöttem 1,25 dl tejet, 0,6 ml vizet és egy tojást összekeverve, és egy műanyag kanállal összedolgoztam a fentieket egy igen ragacsos tésztává. Az egész hóbelebanc ment a hűtőbe letakarva. Legalább egy éjszakát igenyel, de akár 4 napig is benn maradhat.
Másnap elővettem a tésztát, kicsit hagytam, hogy felmelegedjen szobahőmérsékletre, majd erősen lisztezett deszkára tettem (még mindig ragadt némiképpen) és kinyújtottam kb. 3 mm vastagra. Képzeletben három részre osztottam, majd, ahogy az üzleti leveleket szokás összehajtottam. A nyújtás-hajtogatás részt háromszor megismételtem, eközben pihentetni nem szükséges. Ekkora a tészta már egészen egynemű, nem ragadós darab lett, ketté vágtam az egyik fele ismét ment a hűtőbe fél órára, a másik fele a fagyasztóba későbbi mutatványokhoz. Közben előkészítettem a tölteléket. Ehhez vettem 200 gramm marcipánt és 2 evőkanál vajat, ezeket szobahőmérsékletre melegítettem és összegyúrtam, 6 kicsi rudat formáztam belőle.
A tésztát ismét lisztezett deszkára téve kinyújtottam, 6 kockát vágtam belőle, mind a 6 közepébe ment egy-egy marcipánhurka, csinos kis batyukat formáltam belőle, tojással megkentem, majd sütőpapírral bélelt tepsire helyeztem őket. Újabb másfél órás pihenő következett, ezalatt a tészta jól megdagadt. A sütőt közben 175 fokra melegítettem. A tésztát kb. 15 percig sütöttem, ezalatt szépen aranybarnára sült. A sütés alatt elkészítettem egy szirupot 100 gramm cukor és 60 ml víz felhasználásával, a mikrót is segítségül hívtam, hogy jól összeolvadjon a dolog. A sütőből kikerülő süteményt azon melegében megkentem alaposan a cukros sziruppal, ez megszáradva szép fényes felületet adott neki, továbbá mivel a tésztában számottevő cukor nincs, édesít is némiképpen. A wiener brödöt kihülés után némi porcukor és víz keverékével megcsíkoztam. 6 darab lett belőle.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése