A hétvégén sort kerítettem a már említett vaniljkräns nevű kalácsra. Nem volt benne tulajdonképpen semmi újdonság, a tésztát és a vaníliakrémet is kipróbáltuk már, de így együtt most debütált a konyhánkban. Sikerrel, valószínűleg állandó szereplője lesz a vasárnap reggeleknek.
A tészta a szokásos módon készült, negyed liter langyos tejben feloldottam 2,5 dkg élesztőt. Hozzáadtam 7 dl lisztet (ebből egy dl teljes kiőrlésű volt, legközelebb még többet teszek bele), egy csipet sót, 50 gramm vajat, fél dl barnacukrot, egy fél teáskanál őrölt kardamómot. Mindezekből tésztát dagasztottam géppel, körülbelül 10 perc alatt. Majd a tésztára konyharuhát terítettem és magára hagytam valamivel több, mint fél órára.
A vaníliakrémet a krémes muffin receptjében leírtakhoz képest némiképp módosítottam, a tej felét tejszínre cseréltem, így egészen elképesztően selymes, krémes vaníliatölteléket kaptam (kicsit rá is kellett csapnom a saját kezemre, mert valahogy mindig a szám felé közelített a keverőkanállal ...). Szóval egy tojássárgáját, 2 evőkanál cukrot, késhegynyi vaníliaőrleményt, fél evőkanál kukoricakeményítőt, fél deci tejszín és fél deci tejet összekevertem, majd lassú tűzön besűrítettem. A krémet lefedve és időnként megkevergetve (bőrösödést elkerülendő) félretettem hűlni. (Valójában ennek a mennyiségnek a dupláját készítettem, egy másik süteményhez is kellett, de a vaniljkränsba csak ennyi került.)
A megkelt tésztát lisztezett deszkára borítottam, egyharmadából kerek lapot nyújtottam, és egy 24 cm átmérőjű csatos tortaformába helyeztem, melyet kibéleltem sütőpapírral. A maradék tésztát téglalap alapúra nyújtottam. Előzőleg összekevertem két evőkanál vajat és két evőkanál barnacukrot, ezzel a krémmel megkentem először a kerek lapot, majd a téglalapot. A téglalap egyik felére vaníliakrémet halmoztam, majd a hosszanti oldalánál fogva nem túl szorosan feltekertem. A rudat 12 darabba vágtam, persze a töltelék egy része kifolyott, de sebaj. A csigákat a tortaformába helyeztem szépen távol egymástól, a kifolyt tölteléket visszakanalaztam a csigák közepébe (kicsit rá is lehet segíteni egy kiskanállal, hogy szép üreges legyen a belseje a csigáknak), és a maradék krémet belekanalaztam a közepükbe. A kalácsot ezután kb. fél óráig pihetettem, majd folpack alatt a hűtőbe került másnap reggelig. Természetesen a kelés után azonnal süthető, kis tojásos kenéssel. Másnap reggel előszedtem, kb. fél órát hagytam szobahőmérsékletre melegedni, majd megkentem felvert tojással, majd előmelegített sütőbe toltam. 175 fokon sütöttem 35 percig, közben le kellett fednem, mert gyorsan pirult, érdemes figyelni.
Az eredeti recept javasolja kihűteni a kalácsot, majd némi cukormázas csíkozással ellátni, hát nálunk ez a rész esélytelen, azonnal nekiestünk, mihelyst kicsit ehetőre hűlt.
A tészta a szokásos módon készült, negyed liter langyos tejben feloldottam 2,5 dkg élesztőt. Hozzáadtam 7 dl lisztet (ebből egy dl teljes kiőrlésű volt, legközelebb még többet teszek bele), egy csipet sót, 50 gramm vajat, fél dl barnacukrot, egy fél teáskanál őrölt kardamómot. Mindezekből tésztát dagasztottam géppel, körülbelül 10 perc alatt. Majd a tésztára konyharuhát terítettem és magára hagytam valamivel több, mint fél órára.
A vaníliakrémet a krémes muffin receptjében leírtakhoz képest némiképp módosítottam, a tej felét tejszínre cseréltem, így egészen elképesztően selymes, krémes vaníliatölteléket kaptam (kicsit rá is kellett csapnom a saját kezemre, mert valahogy mindig a szám felé közelített a keverőkanállal ...). Szóval egy tojássárgáját, 2 evőkanál cukrot, késhegynyi vaníliaőrleményt, fél evőkanál kukoricakeményítőt, fél deci tejszín és fél deci tejet összekevertem, majd lassú tűzön besűrítettem. A krémet lefedve és időnként megkevergetve (bőrösödést elkerülendő) félretettem hűlni. (Valójában ennek a mennyiségnek a dupláját készítettem, egy másik süteményhez is kellett, de a vaniljkränsba csak ennyi került.)
A megkelt tésztát lisztezett deszkára borítottam, egyharmadából kerek lapot nyújtottam, és egy 24 cm átmérőjű csatos tortaformába helyeztem, melyet kibéleltem sütőpapírral. A maradék tésztát téglalap alapúra nyújtottam. Előzőleg összekevertem két evőkanál vajat és két evőkanál barnacukrot, ezzel a krémmel megkentem először a kerek lapot, majd a téglalapot. A téglalap egyik felére vaníliakrémet halmoztam, majd a hosszanti oldalánál fogva nem túl szorosan feltekertem. A rudat 12 darabba vágtam, persze a töltelék egy része kifolyott, de sebaj. A csigákat a tortaformába helyeztem szépen távol egymástól, a kifolyt tölteléket visszakanalaztam a csigák közepébe (kicsit rá is lehet segíteni egy kiskanállal, hogy szép üreges legyen a belseje a csigáknak), és a maradék krémet belekanalaztam a közepükbe. A kalácsot ezután kb. fél óráig pihetettem, majd folpack alatt a hűtőbe került másnap reggelig. Természetesen a kelés után azonnal süthető, kis tojásos kenéssel. Másnap reggel előszedtem, kb. fél órát hagytam szobahőmérsékletre melegedni, majd megkentem felvert tojással, majd előmelegített sütőbe toltam. 175 fokon sütöttem 35 percig, közben le kellett fednem, mert gyorsan pirult, érdemes figyelni.
Az eredeti recept javasolja kihűteni a kalácsot, majd némi cukormázas csíkozással ellátni, hát nálunk ez a rész esélytelen, azonnal nekiestünk, mihelyst kicsit ehetőre hűlt.
1 megjegyzés:
Kedces Lucilla!
Meg fogom ezt a süteményedet is sütni, amint tehetem. ( Sok minden van még betáblázva, de szorgalmasan pusztítják a sütiket a lányaim. ) A vanillia krémet nagyon szeretem, de jó lenne valami hasonló állagú és minőségű csokoládé krém recept is, mert a kisebbik lányom azt imádja leginkább. Szeretném elkerülni a pudingporból készült csokoládé krémet mert eléggé ramaty mellékíze van.
Megjegyzés küldése