2009. március 21., szombat

Vaníliakrémes muffin


A vaníliakrém az egyik gyengém a sok közül. Magában vagy sütemények részeként egyaránt bármikor és bárhol. Svédországban ezért igen jó az én dolgom, mert itt nagyon sok sütemény készül vele, az egyik kedvencünk például, a vaniljkräns, de vaníliakrémmel töltött a gyorsfagyasztott wienerbröd, vagy a vaniljhjärtan is. Azonban a süthető vaníliakrémmel ezidáig nem sikerült érdemi tapasztalatot szereznem, ezért nekiálltam a neten ilyesmit keresni. Az egyik ilyen süthető vaníliakrém a marsankrém, amit több változatban is megtaláltam, de tulajdonképpen a somlóihoz használt vaníliakrém is ilyesmi. Egy ilyen marsankrém leírás kapcsán találkoztam a vaníliakrémes muffin receptjével, amit rögvest meg is sütöttem.

A marsankrémhez két tojássárgáját, 2 evőkanál cukrot, késhegynyi vaníliaőrleményt, egy evőkanál kukoricakeményítőt és 2 deci tejet összekevertem, majd lassú tűzön besűrítettem. A krémet lefedve és időnként megkevergetve (bőrösödést elkerülendő) félretettem hűlni.

A muffinhoz pedig 4 dl lisztet, egy csipet sót, 2 teáskanál sütőport és 1 dl cukrot összekevertem egy tálban, ehhez hozzátettem egy tojásból, 2 dl tejből és 6 teáskanálnyi olajból összekevert folyadékot és gyors mozdulatokkal elkészítettem a tésztát, amit azon melegében a muffinsütő szilikonformával bélelt (persze lehet papírral is bélelni, vagy kivajazni) mélyedéseibe halmoztam. Kicsit benyomtam a közepét és mindegyik muffinba egy kiskanálnyi marsankrémet tettem. A tésztát 180 fokra előmelegített sütőbe tettem, kb. negyed órára, de figyelni kell. A marsankrém sülés közben megemelkedett, majd hülés közben visszaesett, ezért nem lett egy szépségdíjas sütemény, azonban ez senkit nem zavart, a 12 darab nem ünnepelhette meg a fél napos születésnapját sem. Ez van, ronda, de finom.

Nincsenek megjegyzések: