Amaretti

Mindig gondban vagyok a tojásfehérjével, mert valahogy mindig olyan receptekbe botlok bele, ahol több sárgája kell, mint fehérjéje. A fagylaltkészítés sem tesz túl jót az ügynek. A habcsókot nem szeretjük, így a leghatékonyabb felhasználási mód ki is van lőve. A fagyasztóm és a hűtöm mindig tele van maradék tojásfehérjével, pedig az utóbbi időben a kelt tésztákat csak fehérjével kenem, hogy fogyjon. Minap viszont belebotlottam egy egészen szimpatikus habcsókfélébe, az amarettibe, ami valójában nem is annyira habcsók az arányai miatt (rengeteg mandula két tojásfehérjéhez) és mivel épp a hűtőszerkényben lapult a somlói galuska miatt néhány fehérje, hát neki láttam. Az eredeti recepttől annyiban tértem el, hogy nem tisztítottam meg a mandulát a barna héjától, hanem azzal együtt őröltem meg.

Szóval, volt két tojásfehérjém, ezt 10 dkg cukorral és egy csipet sóval jó kemény habbá vertem. Ehhez hozzáraktam 30 dkg igen finomra őrölt mandulát, fél kiskanál fahéjat és fél kiskanál kakaóport, majd igen óvatosan, hogy a tojáshab a lehető legkevésbé törjön meg, összeforgattam a fentieket. Habzsákba töltöttem, sütőpapíros tepsire kicsi halmokat nyomtam belőle. 150 fokon sütöttem, körülbelül 25 percig. Két tepsi lett belőle.

Eszter, akitől az recept származik, azt írja, hogy fémdobozban megpuhulnak az amarettik, hát, nálunk ezt végül nem igazán sikerült megtapasztalni, mivel még a tepsiről elfogyott jó része a finomságnak, a többi sem húzta sokáig.