Fehércsokoládés málnás tekercs

A naptár Svédországban is nyarat mutat, az időjárás sajnos inkább a tavaszt idézi, de a nyár csalhatatlan jeleként mindent eláraszt a grill őrület, minden boltban kazalban áll a faszén, a grillezéshez szükséges technikai felszerelés és persze a hozzávalók is. Most persze nem óhajtok grillezős receptet írni, mivel ez egy édesszájú sütősblog, de az egyik kedvenc áruházam grilles receptkiadványában találtam azt a receptet, amitől ma padlót fogtunk a vacsoránál, mert sokkolóan jó volt. Mert hogy ma fehér csokoládés-málnás tekercs volt a szerény hétköznapi vacsoránk záróakkordja. Soha rosszabbat.

A tészta egy meglehetősen egyszerű piskóta első körben, amit némi barna cukor és vágott mandula segítségével varázsolunk különlegessé. Ehhez először 3 tojást kikevertem 1 dl cukorral, majd hozzáraktam egy evőkanál vaníliás porcukrot (vaníliaőrleményből), majd mikor jó habos volt, hozzáraktam 2 dl lisztet, melyben egy teáskanálnyi sütőport elkevertem. A végén pedig jön bele még egy evőkanál víz. A masszát egy sütőpapírral bélelt tepsire kentem, szépen egyenletesen, téglalap formára igazítva. 200 fokra melegített sütőbe toltam. 3 perc múlva kihúztam és rászórtam egy decinyi barna cukrot (farin cukor volt) és úgy 30 gr vágott mandulát. Visszatoltam a sütőbe és megsütöttem a piskótát. Mikor kész lett, azon melegében nedves konyharuhára terítettem és papírtalanítás után felcsavartam, így hűlt ki.

Hűlés közben felvertem 3 dl tejszínt és beleforgattam 100 gr olvasztott, de már majdnem kihült fehér csokoládét. Ez a krémet a tésztára kentem, majd meghintettem 250 gr fagyasztásból éppen kiolvadt málnával. Feltekertem a tekercset, majd tálalásig hűtőben pihent.

(A recept által ajánlott piskótával nem voltam amúgy maradéktalanul megelégedve, úgyhogy ha valakinek van jól bevált piskóta receptje, használja bátran azt, legközelebb én is így fogok tenni. A másik dolog, amit másképpen fogok legközelebb csinálni az az, hogy nem 5 perc sütés után, hanem még sütés előtt meghintem a masszát a cukorral és a mandulával, mert noha a mandula így is megpirult, a cukor pedig némileg karamellizálódott, de nem eléggé, szerintem.)