Avagy olasz bigakenyér, ha így jobban tetszik. Fehér kenyér sok kovásszal és minimális élesztővel, ami finom, ropogós héjú, ám puha belsejű és másnap-harmadnap is ugyanolyan jó (sőt!). A kenyérbél puhaságát állítólag a dagasztás végén hozzálöttyintett újabb adag víztől kapja. Jan Hedh szerint legalábbis, akitől - minő meglepetés - a recept származik.
337 gramm éppen langyos vízben feloldottam 2,5 gramm friss élesztőt (hát ember legyen a talpán, aki ekkora mennyiséget pontosan ki bír mérni, szóval nagyjából volt ennyi), hozzáraktam 250 gramm kovászt és 625 gramm kenyérlisztet. 13 percig dagasztottam alacsony fokozaton, majd hozzáraktam 17 gramm sót és eggyel magasabb fokozaton újabb 7 percig dagasztottam a tésztát. Végül pedig hozzáöntöttem még 37 gramm vizet és addig dagasztottam, amíg ismét rugalmas és matt felszínű lett a tészta.
Három órát kelesztettem olajozott műanyag dobozban, lezárva, félidőben és a harmadik óra végén kipüföltem belőle a levegőt. Volt mit. Két részre osztottam a tésztát és kenyereket formáztam belőle. (Itt jegyezném meg, hogy megcsináltam kerek formájú kenyérként is, de úgy nem lett annyira jó, nagy lukacsos a kenyér, ennek nyilván fizikai okai vannak, szóval itt kifejezetten jobb hosszúkás kenyeret formázni.)
A formázott kenyereket az oldalukat kitámasztva (hogy felefele keljenek) újabb másfél óráig kelesztettem. (Ha nem szándékozzuk aznap kisütni, akkor ennél a pontnál be lehet tenni a hűtőbe, ott éjszakázhat, majd egy óra szobahőmérsékleten történő pihenő után mehet a sütőbe.)
Közben felfűtöttem a sütőt a benne lévő kőlappal együtt 250 fokra, és rádobtam a kenyereket némi víz kíséretében. 5 perc múlva levettem a hőmérsékletet 200 fokra, és így sütöttem készre a kenyereket.
337 gramm éppen langyos vízben feloldottam 2,5 gramm friss élesztőt (hát ember legyen a talpán, aki ekkora mennyiséget pontosan ki bír mérni, szóval nagyjából volt ennyi), hozzáraktam 250 gramm kovászt és 625 gramm kenyérlisztet. 13 percig dagasztottam alacsony fokozaton, majd hozzáraktam 17 gramm sót és eggyel magasabb fokozaton újabb 7 percig dagasztottam a tésztát. Végül pedig hozzáöntöttem még 37 gramm vizet és addig dagasztottam, amíg ismét rugalmas és matt felszínű lett a tészta.
Három órát kelesztettem olajozott műanyag dobozban, lezárva, félidőben és a harmadik óra végén kipüföltem belőle a levegőt. Volt mit. Két részre osztottam a tésztát és kenyereket formáztam belőle. (Itt jegyezném meg, hogy megcsináltam kerek formájú kenyérként is, de úgy nem lett annyira jó, nagy lukacsos a kenyér, ennek nyilván fizikai okai vannak, szóval itt kifejezetten jobb hosszúkás kenyeret formázni.)
A formázott kenyereket az oldalukat kitámasztva (hogy felefele keljenek) újabb másfél óráig kelesztettem. (Ha nem szándékozzuk aznap kisütni, akkor ennél a pontnál be lehet tenni a hűtőbe, ott éjszakázhat, majd egy óra szobahőmérsékleten történő pihenő után mehet a sütőbe.)
Közben felfűtöttem a sütőt a benne lévő kőlappal együtt 250 fokra, és rádobtam a kenyereket némi víz kíséretében. 5 perc múlva levettem a hőmérsékletet 200 fokra, és így sütöttem készre a kenyereket.
Alapanyagok:
337 gr + 37 gr víz
2,5 gr élesztő
250 gr kovász (búzalisztből)
625 gr kenyérliszt
17 gr só
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése