Imádjuk a cukrászdákat, családilag egységesen, nem ritkán költjük el vasárnapi reggelinket ilyen helyen. Az egyik kedvencünk a Ramklints, a Mårtenstorgeten, Lund belvárosában. És ha már ott vagyunk, az elhozható finomságokból is be szoktunk vásárolni. Az egyik nagy kedvencünk a brysselkex (ejtsd: brüsszelseksz, essel, különben nem érti meg az eladó). Már régóta meg akartam csinálni, de a hozzáférhető (egyébként igen sok) receptekkel több problémám is volt. Egyrészt a ramklints-es keksz finom citromillatú, az összetevők között pedig ott van a mandulamassza, a fellelt receptek pedig sima linzerről szóltak. Másrészt pedig a rózsaszín cukor elkészítéséhez minden recept piros ételfestéket javasol. Hát még mit nem. Én amúgy nem ragaszkodtam volna a színes cukorhoz, de a család apróbb fele igen, így muszáj volt megoldani ezt az ügyet is.
Így aztán elég sokáig eltartott, míg egyszer belefutottam egy olyan receptbe, ami ígéretesnek tűnt, csak a neve nem brysselkex volt, hanem Stinas kalaskakor, azaz Stina születésnapi keksze. Igaz, a könyv (Sju sorters kakor) mindjárt a brysselkex mellett közli. A könyv megjelent magyarul is, érdemes beszerezni, mert fantasztikus receptek vannak benne.
A rózsaszín cukorra pedig magam kreáltam megoldást, néhány csepp málnalével gyönyörű rózsaszín cukrom lett. A málna íz pedig egyáltalán nem érződik. A sütésnél némiképp veszít a színéből, ahol elég sok ragadt a tésztára, ott szépen megmaradt a színe is.
Így aztán elég sokáig eltartott, míg egyszer belefutottam egy olyan receptbe, ami ígéretesnek tűnt, csak a neve nem brysselkex volt, hanem Stinas kalaskakor, azaz Stina születésnapi keksze. Igaz, a könyv (Sju sorters kakor) mindjárt a brysselkex mellett közli. A könyv megjelent magyarul is, érdemes beszerezni, mert fantasztikus receptek vannak benne.
A rózsaszín cukorra pedig magam kreáltam megoldást, néhány csepp málnalével gyönyörű rózsaszín cukrom lett. A málna íz pedig egyáltalán nem érződik. A sütésnél némiképp veszít a színéből, ahol elég sok ragadt a tésztára, ott szépen megmaradt a színe is.
A kekszhez először 200 gramm vajat kikevertem másfél deci porcukorral és egy késhegynyi vaníliaőrleménnyel, majd hozzáadtam 50 gramm mandulamasszát (marcipánt) és tovább kevertem. Végül összedolgoztam a masszát egy fél (bio-) citrom reszelt héjával és 3 és fél deci liszttel. A meglehetősen puha masszából egy rudat formáztam és folpackba csomagolva a hűtőbe tettem egy órára.
Közben megcsináltam a rózsaszín cukrot, ehhez kristálycukrot kevertem el néhány csepp frissen kipréselt málnalével. Az egy óra leteltével a tésztarudat beleforgattam a rózsaszín cukorba, fél centi vastag karikákat vágtam belőle, sütőlapra tettem és 175 fokon nagyjából 10 percig sütöttem.
Közben megcsináltam a rózsaszín cukrot, ehhez kristálycukrot kevertem el néhány csepp frissen kipréselt málnalével. Az egy óra leteltével a tésztarudat beleforgattam a rózsaszín cukorba, fél centi vastag karikákat vágtam belőle, sütőlapra tettem és 175 fokon nagyjából 10 percig sütöttem.
Alapanyagok:
200 g vaj
1,5 dl porcukor
50 g mandulamassza vagy marcipán
fél citrom reszelt héja
3,5 dl liszt
vaníliaőrlemény
kristálycukor
málnalé
3 megjegyzés:
A könyv megvan nekem is, tényleg nagyon jó. Meg is nézem benne ezt a receptet :)
Az jó is lesz, és majd mesélj, mit találtál, mert nekem csak az eredeti svéd van meg, nem is tudom, mennyire magyarították fordításkor.
Én is a te blogod alapján rendeltem meg a könyvet még tavasszal, gondolván, ha a borító mintája azonos a te svéd nyelvű könyveddel, akkor belül is ugyanaz. Még nem sütöttem belőle, pedig azzal a fogadalommal vettem meg, hogy hétköznapi süteményeket fogok belőle sütni, olyanokat, amik egy dobozban mindig kéznél vannak. Majd.
Megjegyzés küldése