Blondie

A csokoládét igen sok formában szeretem, különösen a fehér csokoládét, bár az igazi csokirajongók szerint a fehér nem is igazi csoki. Hát, bevallom, engem ez a rész nem is érdekel, ellenben a fehér csokis süteményeket kifejezetten szeretem. Az egyik legnagyobb kedvencem a blondie, ami a brownie kishúga, tulajdonképpen mindenben megegyeznek, csak nem ét-, hanem fehér csokoládé képezi az alapját. A blondie amúgy egy igen gyorsan és könnyen összerakható sütemény. Mondjuk nem is egy látványos típus, többször piskótázták már le az én műveimet, de elég csak egyszer megkóstolni, hogy az ember örökké függő legyen. Az én blondie-m alapját Stahl Judit receptje képezi, ezen eszközöltem néhány - elhanyagolható - módosítást.

Hát igen, már a kezdés is elég brutálisan hangzik, a blondie-hoz 30 dkg fehér csokit és 20 dkg vajat olvasztok fel (gőz fölött, mikróban, infrastruktúrális környezettől függően). Amíg kicsit kihül, kikeverek géppel 6 egész tojást 35 dkg cukorral (melynek egy része vaníliás cukor, persze nem a vanilines fajtából) és egy (kezeletlen) citrom héjával, amikor kész, beleteszem a csokis vajat, és végül belekeverek 30 dkg finomlisztet is, amiben előzőleg egy kávéskanálnyi sütőport elkevertem. A masszát sütőpapíros tepsibe töltöm és meghintem egy teáskanálnyi fahéjjal elkevert egy evőkanál porcukorral. Eközben persze már melegszik a sütő 175 fokra, ahol a blondie-t 35 perc alatt megsütöm. A tűpróba itt - ahogy az a brownie-k családjában már lenni szokott - nem működik, a blondie némileg sületlen marad belül (illetve nem is tudom, hogyan fogalmazzak), de ha tovább sül, reménytelenül száraz lesz, amiért pedig nagy kár. A fenti mennyiség nem kicsi, de a blondie napok múlva is fantasztikus, főleg némi mikrós rásegítéssel. Már ha marad belőle másnapra. Nem szokott.

Mézeskalács

Ha karácsony, akkor mézeskalács, főleg, ha gyerek is van a családban, ilyenkor jön a közös sütés. Hosszú évek óta először van időm ilyesmire, eddig a nagy évvégi hajrában örültem, ha beestem az asztalhoz szenteste. Most viszont belevetettük magunkat a nagyobbikommal és legyártottunk néhány mézeskalácsot.

A mézeskalács tésztához 60 dkg lisztet, 18 dkg vajat, 30 dkg mézet, 3 tojássárgáját, 3/4 tk szódabikarbónát, 3 tk fahéjat és 3 tk gyömbért összedolgoztam (géppel, természetesen), majd a tésztát egy órára a hűtőszekrénybe tettem. Ezt követően kb. 3-4 mm vastagra nyújtottam, közben alaposan lisztezni kellett a gyúródeszkát, majd kiszaggattam. 175 fokos sütőben mérettől függően 8-15 perc alatt sült ki. A tetejét a szokásos tojássárgája-citromlé-porcukorból érzésre kikevert mázzal és ezüstgyöngyökkel díszítettük. A leírt mennyiség igen tekinténlyes, készítettünk belőle egy fenyőfát, és lett belőle nagyon sok csillagocska, rénszarvas, valamint lovacska. A fenyőfa megtekinthető itt.

Waffel

Egy édesszájú háztartás nem lehet meg goffrisütő nélkül, ezért nekünk már több darab is leamortizálásra került a hátunk mögött álló sok-sok év alatt. Belgiumi utunk után férjemuram kiadta ukázba, hogy találjam meg az "igazit", mármint hogy dolgozzak ki egy olyan receptet, ami az ottani waffelélményeinket feleleveníti. Ennek megfelelően már jópár recept kipróbálásra került, de az igazi még várat magára. Viszont a gasztoblogok böngészése során találtam egy igen jó receptet, ami lényegesen különbözik az eddig kipróbált receptektől, mégpedig abban, hogy nem sütőporos palacsinatésztaszerűség, hanem kelt tészta. Kipróbáltuk és - noha nem is hasonlít a keresett típusra - fantasztikusan finom.

Ehhez a waffelhez Macikonyha receptjét használtam fel. Mivel hárman vagyunk egyelőre, akik ebből a finomságból ehetünk, megfeleztem az ottani mennyiséget. Annyit változtattam a recepten, hogy friss élesztővel készítettem, egészen pontosan édes tésztához való élesztővel, mert itt Svédországban a friss élesztőnek (és a szárítottnak is) két változata van. Továbbá nem sütöttem ki azonnal, hanem - tekintettel arra, hogy az édes kelttésztákat igazán reggelire szeretjük - formázás után folpack alá rejtve azonnal a hűtőszekrénybe raktam.

Szóval, vettem 25 dkg lisztet, 5 dkg kristálycukrot, 12,5 dkg olvasztott, enyhén sózótt vajat, egy tojást, 2,5 dkg élesztőt elmorzsolva és 5 dkg tejet (igen, mérlegen kimérve) és kidagasztottam (géppel), majd egy órán keresztül kelesztettem. 6 gombóckát formáltam belőle, és mindegyik gombócba egy evőkanálnyi jégcukrot gyúrtam, és megforgattam őket kristálycukorba. Egy tálra helyeztem a leendő waffeleket és folpackkal takarva a hűtőbe tettem. Másnap reggel elővettem és 50 fokra melegített sütőben kb. 10 perc alatt felmelegítettem. Állni hagytam újabb 10 percig, majd forró goffrisütőben kisütöttem.

Lekvárral az igazi, de önmagában is fantasztikus.

Vetebröd, avagy a fahéjas csiga

És ha már Svédországban vagyunk, kezdjem is mindjárt egy igazi skandináv süteménnyel. Mert a hosszú és hideg északi télnek az egyik legfontosabb ellenszere itt a meleg kelt tészta, mindenhol és mindent betölt a fahéj és a kardamóm illata. A kardamómot amúgy errefelé igen gyakran alkalmazzák, gyakorlatilag minden kelt tésztába kerül egy teáskanálnyi belőle, főleg a vaníliakrémes sütemények elképzelhetetlenek nélküle.

Szóval, első svédországi sütéseim egyike a fahéjas csiga volt, amihez több autentikusnak tekinthető receptet is beszereztem. 60 dkg lisztet, 7,5 dkg sózott vajjal, fél dl sütősziruppal (ehelyett más recept fél dl finom szemű kristálycukrot javasol), egy teáskanálnyi kardamómmal, fél csomag (25 gramm) friss élesztővel valamint 2,5 dl langyos tejjel kidagasztottam jó alaposan, illetve nem én, hanem a dagasztógépem, természetesen. A tésztát lefedve kb. 30 percig kelesztettem.

A megkelt tésztát először alaposan átdolgoztam, majd kinyújtottam kb. 50x25 cm-es téglalap formájúra. A tésztát megkentem 5 dkg vajból, 2 teáskanál fahéjból, 2 evőkanál porcukorból és egy fél evőkanál zsemlemorzsából kikevert masszával. A tésztát a hosszabbik oldala felől szorosan felcsavartam, majd kb. 2 cm-es csigákat vágtam belőle. Sütőpapírral bélelt tepsire kerültek a csigabigák, egymástól a lehető legtávolabb, mert elég rendesen megnőnek. Újabb fél óra kelési idő következett, mialatt a sütő 250 C-re melegedett.

A kelési idő végeztével a csigákat megkentem egy felvert tojással és jégcukorral megszórtam. A sütési idő kb. 6-7 perc, azaz gyorsan kész vannak. Kb. 24-25 csiga lett belőle. A felhasznált cukor mennyiséggel a csiga a legkevésbé sem édes, úgyhogy aki édesen szereti, nyugodtan emelje duplájára a töltelékbe tett cukrot, esetleg szórja meg a kész csigákat porcukorral. Mivel a kelt tésztát frissen szeretjük a leginkább, én a fenti mennyiség felét kihülés után azonnal a fagyasztóba helyeztem el, ahol türelmesen várják, hogy hideg reggeleken a mikroba kerülhessenek.

Marcipános-narancsos golyóbis

Na persze, mindjárt az elején más tollával ékeskedek, hiszen a blog fő képén látható finomság nem is az én művem, hanem hites uramé. De ha már itt van, akkor mindjárt idevésem a marcipános-narancsos golyóbisok elkészítésének módját is, ami nem ördöngősség, hiszen a neve nagyjából az összes összetevőjét tartalmazza.

Szóval az én uram vesz kb. 20 dkg marcipánt, ebbe belereszeli 2 - lehetőleg bio - narancs héját, ezt szépen összedolgozza, majd kicsi golyókat formál a masszából és kakaóporba forgatja. Az elkészítésénél csak az elfogyasztása szokott rövidebb ideig tartani.

Hát itt volnánk ...

Már régóta egyértelmű volt számomra, hogy ha valaha gasztroblog írására adom a fejemet, akkor az csakis sütős blog lehet. Mert noha főzni is szeretek, és a férjem szerint elég jól is csinálom, azért a főzés terén - ezt a kedvenc gasztroblogjaim olvasása közben mindig meg kell állapítanom - meglehetősen korlátolt vagyok. Nálam nincs gyümölcsös hús és tengeri herkentyű, a húsok is szigorúan átsüttetnek, viszont, ha sütésről van szó, akkor akármi jöhet. Sokat mond, hogy életem első sütése tizenhat éves koromban a schwarzwaldi meggytorta volt...

Szóval blogom tárgyai elsősorban a sütemények lesznek és minden, ami édes, de néha sütőben sülő sós dolgok is betévednek ide, mint például a kenyerek. De mit is beszélek, hiszen az én blogom az én váram, szóval műfaji szigor nem lesz.